A kétnyelvűség 1918-tól napjainkig. Nagyon alapos elemezés előzte meg a kiadvány kéziratának előkészítését és gazdag képanyag illusztrálja.
A kiadvány alapanyagát az a kiállítás alkotja, amelyet tavaly rendezett meg a Fórum Kisebbségkutató Intézet, és három országban került bemutatásra vándorkiállításként. A jelek a térben című könyvsorozat egyik nagyon igényes kiadványa eme példány, mely elérhető magyar, szlovák és angol nyelven.
E kötet történelmi betekintést kíván nyújtani az első világháborút követően Csehszlovákiához került, ma Dél-Szlovákia részét képező magyarlakta területek nyelvhasználatának egy fontos szeletére, melyet nyilvános nyelvhasználatnak nevezhetünk.
A köztéri feliratok, a közéleti és a hivatalos nyelvhasználat dokumentumai beszédesen tükrözik a kisebbségben élő szlovákiai magyarok sorsát is. E több mint félmilliós közösség 1918-ban, egyik napról a másikra egy nyelvileg idegen állam határai közé került, és az új szláv nemzetállam építésében időszakonként erőszakosabb, néha türelmesebb állami politika által idegenné, gyakran veszélyforrásként kezelt kisebbséggé vált saját szülőföldjén.
1918-ban a hatalomváltással szinte azonnal megjelentek az új állam hivatalos nyelvének használatát szabályozó rendelkezések is, és ezek változásai végigkísérik az elmúlt kilencven évet. Ezekről is áttekintést kíván nyújtani a könyv, hisz a jogi előírások alapjaiban határozzák meg a nyilvános nyelvhasználatot.
A köynvről készült interjú megtekinthető itt.
