A szép szó országos versenyén Rimaszombatban obszcén, erotikus, pornográf szövegek is elhangzottak. A zsűri és némely versenyző ezt elfogadja, valaki nem tartja ide valónak. Közben – az olykor kisikló – hozzászólások, levelek áradnak. Alább ezekből válogattunk (Elnézést, a csúnya szavakért):
A XXII. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondók, Énekelt Versek és Lírai Színpadok országos döntője április 25-27-én valósult meg Rimaszombatban. Cséplő Cintia az V. kategória egyik versmondója, aki bronzsávos besorolást ért el, pár napja szerkesztőségünkbe elküldte véleményét, melyben elmarasztalja bizonyos vers- és prózamondók szövegválasztását. „Nem egy, nem kettő „szavaló” választott magának kifejezetten obszcén, erotikus, néhol erősen pornográf tartalmú szöveget. Kérem szépen… ez lenne ma a „menő” és a „trendi”? Hol maradnak a gyönyörű irodalmi szövegek? Mióta szavalóversenyre illő a trágár beszéd?” – teszi fel a kérdést Cséplő Cintia. Az érintett versenyzők némelyike, s pár zsűri szembe megy a véleményével, de vannak, akik kiállnak amellett, hogy a szép magyar szó ünnepe maradjon a Tompa szavalóverseny.
Hipík Júlia (Bél Mátyás Egyetem Besztercebánya),
Az V. próza kategória – aranysávos, 2. helyezett versenyzője szerkesztőségünkbe eljuttatott levele:
Levelek 1:
Kedves Cintia!
„Nyald ki a seggem Karinthy”- Kosztolányi Dezső: Nyár, nyár, nyár
„Mangófa-nedvtől berúgott kakukk-hím
kering a nőstény körül indulatban:
lótuszvirágon here-méh időzik
bizalmasával enyelegve hosszan.”- Kálidásza: A tavasz (fordította: Weöres Sándor)
Sorolhatnám az írókat, költőket, de még a pikáns népmeséket is, amelyek mind arról íródtak, amit mi, emberek, régen nem mertünk kimondani.Változik a világ, változunk mi is…
Ma már nagyobb a szólásszabadság, az emberek bátran ki merik mondani azt, ami tabunak számított száz évvel ezelőtt. Az író, költő a nép szónoka, aki nemcsak a jóról, szépről, de az igazról is ír. Aki szavakba önti az igazságtalanságot, hazafiasságot, szerelmet és olykor-olykor az erotikát is.
Ki mondta, hogy a szexről beszélni rossz és helytelen? Hol van az megírva, hogy az obszcén szavak nem a nyelvünkhöz tartoznak? Melyik könyvben találjuk meg azokat a szavakat, amelyeket nem használhatunk? Ha azt mondom francba, túlléptem a határt? Emberek, valljuk be: káromkodunk, iszunk, nőzünk, pasizunk, ésatöbbi. Íróink ettől különbek lettek volna? Aligha…
Tanulság: Mindenki válasszon olyan művet, amivel tudja, hogy a lelkiismerete el tud számolni. Legyen az akár polgárpukkasztó vagy hazafias. Ha pedig valaki valamit kifogásolna, először a saját háza táján söprögessen, aztán törjön pálcát mások feje felett. Még jó, hogy nem csak W.A.-ből áll az irodalmunk, máskülönben már rég meghaltunk volna az unalomtól.
Levelek 2:
Kedves Tompika!
Protekció vagy nem protekció?
…Ez itt a kérdés! Akkor nemesb-e a lélek, ha Tompika után tiszta lelkiismerettel megyek haza, mondván, nem győztem, de legalább senkit sem ismerek személyesen a zsűriből. Mi van, ha mégis? Akkor ne menjek szavalni többet?
Rengeteg éve már, hogy szavalok. Ez alatt a sok év alatt kaptam hideget, meleget. Hét évig a járási fordulóig sem jutottam (akkor még volt körzeti) a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó versenyen. Nem értettem, pedig a versemet tökéletesen tudtam, a hangsúlyok pontosak voltak, mimika ott volt. Akkor hol a hiba? Válaszokat kerestem, amelyeket senki sem tudott megválaszolni. A zsűri néha azt mondta, ripacs vagyok, túl erős a hangom, másszor, hogy az egyetlen érdemleges bennem, hogy visszahajlik a szempillám (azóta sem értem). Semmi felhasználható építő kritikát nem kaptam. Miért?
Hosszas várakozás után, amikor már minden „bolond” feladta volna, hirtelen eljutottam a döntőig. Nagy reményekkel indultam neki Rimaszombatnak, mondván ha lúd, hát legyen kövér. Ezt már meg kell nyernem! Első nap volt az elődöntő (mert akkor még ilyen is létezett). Leszavaltam, jó volt, mondhatni tökéletes. Másnap kiértékelés, amelyben mindenkit egyenként kihívtak és véleményt mondtak a produkciókról, majd közölték ki jutott tovább. Már az reménykeltő volt, ahogy a nevemet kimondták.
„Egy örökzöld Kányádi verset hallhattunk H.J. gyönyörű előadásában”- hangzott a bevezető. „Ez az! Meglesz!” Kimentem és vártam az értékelést. Azonban értékelés, az nem jött. Ám engem nem olyan fából faragtak, aki fogja a sátorfáját és elégedetten távozik, kiharcoltam a jussomat. Kérdésemre, miszerint hol az értékelésem, ezt a választ kaptam: „Nah jó, hogy ne legyél mostoha gyerek…kicsit pátoszos volt.”
Ezzel be is fejeztem az évi pályafutásomat a Tompán. Haragudtam, mert jogom volt hozzá. Haragudtam, mert senki sem adott választ a miértjeimre és igen, haragudtam, mert korruptnak hittem az egész életet….és haragszom ma is, de már tudom a választ a miértjeimre, tudom, hogy protekció van, de értem az ember miért a saját versenyzőjét juttatná tovább, és azt is tudom, milyen nehéz zsűrinek lenni, ugyanakkor felkészítőnek egyaránt.
Gimnazistaként én is ültem a zsűri székében, én is szenvedtem végig öt-hat órát a sok rossz szavalatot hallgatva és felkészítettem már egy-két lelkes kisiskolást. Arra is büszke vagyok, hogy idén olyannal versenyezhettem, aki kicsiként a zsűrimben ült és egyszer ripacsnak nevezett. No, nem azért, mert így revenge-t vehettem, hanem mert ma már elismerjük egymás tudását és örülünk egymás sikerének.
Azt is elmondhatom, hogy a zsűri felét ismerem személyesen, és jó velük leülni beszélgetni, akár a versenyzés közben is. Ettől függetlenül kimondják, ha valami nem jó vagy nem tetszik az előadásomban. Tizenkét év után először lettem helyezett a Tompán, és ezt nem annak köszönhetem, mert ismerem a zsűrit, ismertem őket azelőtt is. Annak, hogy megértem a feladatra, mert küzdöttem, mert nem adtam fel, és mert megtaláltam a keresett utam.
Köszönöm neked „Tompika”! Ma már tudom, hogy mindenki a saját szerencséjének kovácsa, és előbb vagy utóbb a szorgalom célt ér.
***
További facebookos hozzászólások az érintettek részéről:
Csicsó Tamás (Komárom) – V. vers kategória versenyzője, bronzsávos: Na, ki melyik résznél ismer magára? „Már az első este felfigyeltem erre, amikor egyes versenyzők és zsűritagok együtt söröztek a kávézóban. Nem tisztem megítélni, hogy ez helyes, avagy helytelen, csak azt láttam ebben az egészben, amit mindenki látott volna: óriási protekciót.” Azt hiszem, ez én leszek. Óriási protekció kellett a bronzsávomhoz, tényleg, ha nem lett volna, mit kapok…? vasat vagy műanyagsávot?
Én hányszor írhattam volna a Felvidék.ma-ra? Van utánam 3 bronz-, 2 ezüst- és egy véletlen aranysáv. Most akkor írjak én is egy cikket arról, hogy mit éreztem akkor, mikor a Szászi szöveggel csak bronzsávos lettem?
Gyepes Bianka (Selye János Gimnázium, Komárom), IV. próza kategória versenyzője, ezüstsávos: Én ehhez már nem fűzök semmit…azt hiszem, tökéletesen leirtatok mindent egy-két sornál én is magamra ismertem, áááá híres lettem.
Zsidek Pál (Komárom) – V. vers kategória versnyezője, bronzsávos: Én söröztem a Benkő Gézával, ő vitt Rimaszombatba, és ő is hozott, végül bronzsávot kaptam, és életem legrosszabb szakmai értékelését, szétszedtek apró kicsi darabokra. Ez lenne a protekció?
A prózában maximálisan helyes döntést hozott a zsűri. Mondjatok a gimiseken kívül 1 olyan versenyzőt, akinek helye lett volna az aranysávban. Én nem tudok, konkrétan nem is emlékszek a többiekre, és nem azért mert nem figyeltem rájuk, hanem mert nem voltak olyan jók. És én nem vagyok elfogult? Ugyanis a Podhradská Leára, aki a mi kategóriánkat megnyerte, érdekes módon emlékszek, és teljesen megérdemelten nyerte meg.
Podhradská Lea (Dunaszerdahely) – az V. vers – kategória versenyzője, aranysávos, 1. helyezett: Janus Pannonius: A seggbebaszást prédikáló Linusra, például (a magyar- vagy a világirodalomban számtalan erotikus tartalmú verset találunk). Ahh, azt hittem, már a nyálcsorgatás alább maradt!
Sátor Veronika (Alistál) – az V. vers kategória versenyzője, bronzsávos: Podhradská Lea egy nagyon tehetséges szavaló! Ezt senki nem bírálhatja, egyszerűen nincs joga hozzá. Egyébként itt mindenki szidja a gimiseket (legfőképpen, mert tiszteletlenül viselkedtek). A legnagyobb baj a „fő uszító”, aki (már) nem gimis…szerintem a hozzászólók nagy része tudja, hogy kiről beszélünk. Én azt tartom, hogy lehet erotikus hangvételű verset mondani, de nézzük meg, hogy milyen korban.
Az egyetemi országos elődöntőn kiszűrjük a protekciót. Ezt főszervezőként garantálni fogom! Idén is kiszűrtük, így történhetett az, hogy Cséplő Cintia 14 év után először eljutott a döntőbe. Nagyon jó példa, hogy én egyetemistaként nem az egyetemünk színeiben versenyeztem, mert még ha nem is lett volna protekció a továbbjutás, akkor is azt mondták volna.
Úgy őszintén, szerintem a protekció szó nem helyén való. Szerintem a negyedik kategória versenyzőire értendő, és ha már kell ilyet használnom, akkor bunda-gyanúnak nevezném (gyanús, hogy 6 IV. kategóriás győztesből 5 selyegimis). És tényleg, akinek nem inge, ne vegye magára, mert pl. Szurcsík Ádám kiemelkedően jó volt megint.
A verseny a szubjektív valóságot tükrözi, de aki versenyre jön, az legyen is vele tisztában, hogy itt csak azt kaphat. Érdekes módon nekem sosem volt problémám, hogy nem kaptam aranysávos besorolást. Én anélkül is új barátokat ismertem meg, jobbnál jobbakat buliztam…most haragudjak bárkire, miért jó? Szerintem mindannyian jók voltunk…Szurcsík megérdemelte az 1. helyet…ez is tény. Nekem pl. Lea nem tetszett, de ez is szubjektív. Nekem a John Donne (Nagy Tibor / Konstantin Filozófus Egyetem – Nyitra/ – V. kategória prózamondó, ezüstsávos) szöveg tetszett volna, ha nem csak a Vikinek szól. És ezen kívül a Gyökerek is tetszett, amivel a férfi 2. lett (Kerepesi Igor, Gömörhorka, V. kategória versmondó, aranysávos)
Kontár Piroska (Konstantin Filozófus Egyetem – Nyitra) – V. próza kategória versenyzője, bronzsávos: Azt szeretném megemlíteni Cintia, hogy a verssel nem volt baj. Benkő, ha jól rémlik, még mondta is, hogy szereti Reményiket. Szerintük rosszul volt értelmezve a vers. Nem kell minden kritikát kiforgatni, és a kiértékelésen mindenki számára volt lehetőség, hogy megvédje magát, vagy elmagyarázza mit miért tett.
Benkő Géza (színész), a IV. és V. kategória egyik zsűritagja: nyugati kényelem…meg selyegimi…meg protekció…meg bratyizás…meg korrupt zsűri…meg felháborító…Meg sörözgetés… megafaszom elvtársak!!!
Ha zsűrizek – dolgozom. Végzem a munkám. Legjobb tudásom szerint. Ahogy az asztal túloldalán álló is legjobb tudása szerint igyekszik átadni a verset avagy prózát.
S ha nem tetszik a t.zsűri véleménye, legyen már annyira tökös legény, vagy puncis nagylány, hogy ott face to face elmondja. Kurucinfo…beszarok. Inkább szánalmas.hu.
Akik nyertek, azért nyertek, mert azok, akik az értékelésre fel lettek kérve, őket találták a legjobbnak. Ennyi. Nem több, nem kevesebb. Ezzel egyet lehet érteni, meg nem. Kinek hogy.
Ha a selyegimisek átigazoltak volna a királyhelmeci gimihez, akkor is ők kerültek volna ki győztesen, legalábbis mostani teljesítményük alapján.
Aki meg kurucinfozik ahelyett, hogy megnézte volna a többiek versmondását, ismerkedett volna, nevetett volna együtt másokkal… hát kurucozzon. Mint a foci. Mindenki ért hozzá. De ha luftot rúg, akkor kurucozik. És a bíró a hibás.
Rák Viki (színész), a IV. és V. kategória egyik zsűritagja: Én pedig csak arra kérem kedves Cintiát, hogy ha idéz, legközelebb idézzen PONTOSAN! Ne az én személyemen keresztül bosszulja meg sajnálatos sikertelenségét a versenyen, kialakítva ezzel egy értelmetlen és buta politizálást, amelyhez semmi közöm! Ismétlem, SEMMI KÖZÖM, és nem is szeretném, ha lenne. Előre is köszönöm annak, aki megérti!! Ha pedig szeretne egy asztalnál ülni a zsűrivel és „sörözni”, kérem, tegye meg! Biztos vagyok benne, hogy szeretettel lesz fogadva. Tisztelettel! Viki – az árulóóóóó!!!!!!!!!!!!!!
Melecsky Kristóf (Selye János Gimn. Komárom) – a IV. próza kategória versenyzője, aranysávos 2. helyezett: Ez vicces! most azért mert a gimisek jó eredményt értek el, azért ilyen nagy cirkuszt kell csinálni? Mi nem szóltunk egy büdös szót sem, amikor minket a gálán kiujjongtak… Bárki bármit mond, jogosan kaptuk meg a helyezéseket.
Untermayer Tamás (Selye János Gimnázium, Komárom) – IV. vers kategória versenyzője, aranysávos, 1. helyezett: Nem érdemes egymást oltogatni, nyugalom, nemsokára úgyis a feledés homályába vész az egész herce-hurca… Az a legrosszabb, hogy az emberek hülyék, és a pletyka az mindig is csak pletyka marad. Mostanra már teljesen másról folyik a szó, mindenki zsidózza a másikat, már nem is Rimaszombat a téma, hanem Párkány!!! Igen, idáig fajult az egész…én alapjában véve leszarom…de azért nem ért meg a verseny egy 3. világháborút.
Horváth Barbara (Selye János Gimnázium, Komárom) – IV. próza kategória versenyzője, aranysávos, 3. helyezett: Teljesen egyet értek Untival, de azért kedves Cintia van egy bizonyos határ, amit az ember nem lép át. Volt három napod arra, hogy megírd a nagyon kedves kis lapnak, a „Rikkancs”-nak, hogy mi a véleményed az egész versenyről. Ehelyett te ültél, és csendben figyelted, hogy mi folyik körülötted. Gondolom, már azon agyaltál, hogy hogy fikázd le mások hónapos munkáját. Ha valami nem tetszett, miért nem álltál oda a rendező, zsűri… stb. elé és mondtad meg nekik? Nem így kellett volna! Ennyit az egyenességről! De ha annyira rossz volt a verseny, én csak egyet tudok ajánlani. Ne indulj legközelebb! Így nem kell a jókedvű versenyzőknek három napon keresztül nézniük a savanyú képedet!
Juhász Dósa János (szabadúszó újságíró, egykori szervező): Ugyan már kedves Hölgy, már Shakespeare idejében is nevén nevezték a dolgokat, csak a ma már ezerszer elátkozott szociban kellett mindent virágnyelven megoldani. A korrupciót egykori szervezőként is kikérem magamnak, az idei verseny igen jó felhozatalú volt szakmailag, és a szervezők is maximálisan kitettek magukért. Végignézve a IV. és az V. kategóriát, abszolút jó és vállalható döntések születtek. S ahogy kiderült, Márai és Jókai Anna is lehetett nyerő, de természetesen Háy János és Parti Nagy is.
Ha jól emlékszem, Márait és József Attilát is díjazták a versenyen, Podhradská Lea messze kiemelkedett a mezőnyből, s talán nem a komáromiak hibája, hogy minden díjat elvittek. Számtalanszor leírtam már én is, hogy vigyázni kell azokkal a művekkel, amelyek nagyon ismertek, mivel van összehasonlítási alapunk, s ilyenkor bizony valami különlegeset kell hozzáadni, hogy az működőképes legyen. Ilyen volt a Levegőt, amelytől még mindig nem kapok levegőt, ha eszembe jut Podhradská Lea előadása.
Kíváncsi lennék arra, hogy azok, akik ilyen mereven elutasítják az ún. obszcén és pornográf szövegeket, vajon virágnyelven értekeznek-e állandóan odahaza. Annak idején Shakespeare is obszcén és pornográf volt, csak a kései magyar fordítói szépítették meg őket. Lehetne azon vitatkozni, hogy volt-e hozzá engedélyük. Ami pedig a szervezést illeti, soha ennyi versenyző nem volt még Rimaszombatban, s mégis mindenkinek jutott hely, s nem értem azt a szülőt sem, aki egész szombaton unatkozott. A kiértékelés után volt Berecz András, volt hanvai kirándulás, s mindez rajta volt a programon. Amíg ennyi embert megmozgat egy rendezvény, s amíg ilyen zökkenőmentesen képesek lebonyolítani mind az országos döntőt, mint a járási és kerületi versenyeket, addig nincs s nem lehet okunk különösebb panaszra.
***
A Tompa szavalóverseny a szép magyar szó ünnepe legyen
Cséplő Viktória (olvasó): Kedves Juhász Dósa János! Sajnálattal olvasom, hogy Önnek tetszenek az „EFFÉLE” művek! Mindennek megvan a maga helye és ideje. Talán akkor”más” nevet kellene adni ennek a versenynek és nem Tompa Mihályról elnevezni!!!
V. Nagy János László (olvasó): Most zajlott le a Tompa Mihály szavaló verseny Rimaszombatban. Ógyallára is eljutott a híre, hogy a Selye gimiseink két napon át „kitettek magukért” a viselkedésükkel….sajnálatos,hogy meggondolatlan viselkedésükkel rombolják a gimnázium jó hírnevét….
Könözsi Éva (olvasó): Csak csendben jegyzem meg: Vajon hol lehettek a verseny (felnőtt) szervezői és hol lehetett a komáromi gimiseket kísérő tanár, amikor a gyerekek hosszan rendetlenkedtek? Melecsky Kristófnak szeretettel: Nem az eredményeitek miatt van a „nagy cirkusz”, hanem a viselkedésetek miatt. A tehetségetek (ami nem vitatható) nem zárja ki a tiszteletet a másik ember iránt.
Fehér István (Cséplő Cintia volt tanára): Gratulálok Cintia és a szüleidnek is, mert van miért! Ne törődj senkivel és semmivel, ha igazad van! Lehet, kevesebb lesz a „barátod”, de tükörbe tudsz majd mindig nézni!
Jókai Anikó (volt szavaló): Cintia: egyet értek veled teljes mértékben, én is részt vettem jó pár éven keresztül ezen a versenyen, és pont a miatt hagytam abba, amit leírtál. Az egész már rég elvesztette a varázsát, amit még kislány koromban éreztem, mikor beálltam a szavalók közé. Nyugodj meg, sokan vannak, akik egyet értenek Veled, még ha nem is mondják. Én személy szerint nagyot csalódtam ebben az egészben, szerintem ez már nem verseny. De rendben, csinálja, aki akarja, mindenkinek szíve joga eldönteni. Én viszont nem fogom hagyni, hogy a gyermekeim majd ezt a példát kövessék. Nekem nem kell szavalóverseny ahhoz , hogy tudjam, mi a vers és próza értelme, és hogy milyen is igaz magyarnak lenni.
Ferencz Gergely (volt szavaló apja): Volt szerencsém párszor jelen lenni, mint kísérő! Mit mondjak, évről évre lehangolóbb volt, szervezésileg is. A kiértékelésről, annak pártatlanságáról továbbá minőségéről inkább hallgatok. Személy szerint zavart az is, hogy a nyomtatott médiában megjelenő vélemények, kicsi hazánk nyugati régióját az egekig emelik, a többit pedig kis híján a sárba tapossák. Érdekes módon a magasztalt régiókból érkeznek a győztesek. Aki azt hiszi, hogy a fanatikus elfogultság mondatja ezt velem. Joga van hozzá, hogy ezt tegye, kritikát is mondhat, neki bizonyára nem vágták még a pofájába /ezért bocs /, hogy ” …. nekem a magyarok Lévánál megszűntek „! /Történt ez 8 évvel ezelőtt Komárom városában /
Ami az erotikus vagy pornográf tartalmú műveket illeti? Léteznek és ez tagadhatatlan, nincs is ezzel semmi gond, elvégre pornófilmet is rendeznek, de a kategóriának külön díjátadó gálája van. Tekintettel a résztvevők korára, nem hiszem, hogy a legjobb döntés ilyen művel indulni! Szerintem ez is megoldható, külön 18+ versenyen.
Gáspár Pathó Katalin (olvasó): Oly feleslegesnek érzem a hozzászólásainkat. Azok, akikre ez valójában tartozik – fanyalognak, lekezelően nyilatkoznak, és meg sem akarják hallani, érteni, hogy mit kifogásolunk. Körbe-körbe ugyanaz. Podhradská Lea kifejezetten lenézően nyilvánul meg. Pedig a művészet alázat. Aki ezt elfeledi, nem művész, s nem a kultúra ápolója – csak egy ripacs. „Annak az embernek, aki nem tudja magát alázatban elveszíteni, üres lesz a léte.”
Orlovský Erzsébet (Kistárkány) – az V. vers – kategória versenyzője, aranysávos 3. helyezett:
Nem volt senki, aki rendre utasította volna az állandó megjegyzéseivel, hangos röhögésével azt a bizonyos fiatalembert, Habodász Istvánt és csicskásait. Akkor figyeltem fel a megnyilvánulásaira, amikor a komoly szövegrészeknél hangosan felvisított. Mellesleg ezüstsávos szavaló és ezüstsávos prózamondó lett, itt és most. A fiatalembert meg kellett hallgatnunk, de a másiknak nem adta meg a csend, a figyelem lehetőségét, sőt kinyilvánította párszor suttogva, hogy ez is ” bélsár, ez is bélsár ” sz betűvel kifejezve. A kacsingatásairól meg inkább ne is szóljak.
Hiába, az életet már megjártam, de itt megtapasztaltam, hogy a lehúzó-erő működött rendesen. Én szombaton reggel hazamentem, az értékelésen sem és a gálán sem vettem részt, ami részemről egyfajta véleménynek a kinyilvánítása volt, gondolván, hogy az én szövegemnek, előadásmódomnak nincs itt létjogosultsága…aztán, aztán …valahogy mégis aranysávos szavaló lettem, 3. helyezett, mint számomra ez később kiderült.
Valaki kimondta, hogy a király meztelen…sok mindenről tettek említést. Ezek a levelek egész mélyünkből érkező formába öntött szerkesztett érzések. Akik írtak, azok számára fontosak voltak a közlendő gondolatok. Igen, jó irányba kell lépni, felülemelkedni a mocsáron, ha kell, láncot kell tépni – a magyar szó ünnepe legyen az egész rendezvény minden szinten… Egy gondolattal még kiegészíteném az általam leírt véleményemet- fájón vettem tudomásul még korábban, hogy valami idétlen szóval ” Tompika” megnevezéssel írják le itt-ott ezt a rendezvényt. Tompa Mihály meg közben forog a sírjában…
Nagy Myrtil (felkészítő tanár Somorjáról) Kedves Kommentelők! Talán soha, sehol nem volt még olyan országos rendezvény, mellyel mindenki elégedett lett volna. Én ott voltam tavaly is, idén is a Tompikán, tavaly a zsűri összetételével, idén a műsorszervezéssel szemben voltak fenntartásaim. Ezek az én, személyes észrevételeim. Más biztosan másként látta. Azt javaslom, hogy építő (!) jellegű kritikáinkat, fejlesztési javaslatainkat címezzük azokhoz, akiknek módjában áll jövőre a hibákon javítani. Az itt elfajuló becsmérlések, keresztvíz leszedések nem hiszem, hogy hatékonyak, sőt. Ők biztos azt látják, hogy a lehetetlent is megmozgatják azért, hogy a verseny tökéletes legyen, s mi hálátlanok vagyunk. Mi biztos csak a hibákat látjuk. Írjon mindenki a Csemadok Rimaszombati TV-nek és a Csemadok Művelődési Intézetének – én biztos megteszem.
***
A Magyar Interaktív Televízió felvételt készített a verseny döntőjéről. A vers- és prózamondókat hamarosan mindenki meghallgathatja, s megnézheti a www.televizio.sk oldalon.
Felvidék.ma
