Esterházy János felvidéki vértanúnk egészalakos szobrának budapesti avatását életem legszebb percei közé sorolom, hálát adva a sorsnak, hogy ott lehettem, s egyre jobban érezhetem, milyen hatalmas szakrális erőt sugároz Esterházy János újkori történelmünk küzdelmeihez.
Külön öröm, hogy a magyar országvezetés mindenki tudtára adta: becsüli a nemzetéért életáldozatot hozó zoboralji fiát, hiszen elveit – a krisztusi tanításra épülő, a másik embert testvérének tekintő, együttérző magatartást – alkotmányba foglalta.
Az avatáson Magyarország legfőbb közjogi méltósága, Áder János köztársasági elnök mondott beszédet – a koszorúzáson pedig képviseltette magát a Kormány és az Országgyűlés is. Esterházy János mártíromságának köszönhetően lelkileg most egyesült újra ország-világ szemeláttára a kilencvenhárom évvel ezelőtt határon túlra kényszerített felvidéki magyarság a nemzetével. Én így éltem meg a szoborállítás tényét.
Bizonyosra vehető, hogy nem csak kárpát-medencei, de európai visszhangot is kelt majd a gesztenyéskerti esemény, hiszen jelzi: keresztények vagyunk, elítéljük a kollektív bűnösséget, ragaszkodunk egyetemes emberi jogainkhoz, a szülőföldünkön szeretnénk megélni hagyományainkat és kultúránkat – ott szeretnénk boldogulni.
Jó érzés volt, hogy a remek szobrot Esterházyval már hosszú évek óta foglalkozó, hazai művészünk, Nagy János mintázta meg. Számára ajándék az is, hogy ez az első, bronzból kiöntött nagy szobra.
Az avatáson szép számban megjelentek azok a felvidéki magyarok, akik rendíthetetlenül bíznak nemzetünk jövőjében, akik tudják, hogy a történelem ura az Isten. Szinte bizonyos, hogy a gyönyörű, szabadtéri templomnak is beillő Gesztenyéskert az Esterházy iránt mélységes hálát érzők zarándokhelye lesz.
Miközben sokasodtak a koszorúzók virágai a szobor talapzatán, arra gondoltam, hogy lám, ismét itt van velünk ez a szent ember, akivel együtt dobban a szívünk, akit nem tudtak legyőzni a bíróságokon és elpusztítani a gulágon meg a börtönökben. Itt van velünk, és örökre a miénk marad már.
Batta György, Felvidék.ma