Somorján augusztus 17-én délután öt órakor az Immortal Polgári Társulás és a Csemadok somorjai alapszervezete a keresztény magyar államalapítás alkalmából koszorúzási ünnepséget tartott a városi Szent István Napok kiemelt programjaként.
Az emlékünnepen elsőként Koncz Csilla szólalt fel, aki az Immortal Polgári Társulás nevében köszöntötte a mintegy 200 fős megemlékezőt. Majd felkérte Patonyi Enikőt, hogy szavalatával nyissa meg az ünnepi műsort.
Ezt követően a Vita Humana Életvédő Polgári Társulás énekkarának tolmácsolásában és Bándy Katalin vezetésével
két, Szent István királyról szóló éneket hallottak a jelenlévők. Végül Dr. Bándy György tanár úr ünnepi beszéde következett, amelyet alább teljes egészében közlünk.
A beszéd után a megemlékezés résztvevői elhelyezték az emlékezés koszorúit. Koszorúzott: Somorja város – Bárdos Gábor polgármester, Pogány Tibor alpolgármester, az MKP elnöke, Berényi József és az MKP somorjai alapszervezetének elnöke, Fónod Szilárd, a Most-Híd Párt somorjai szervezete – Érsek Árpád parlamenti képviselő és Tóth Ágnes, a Csemadok somorjai alapszervezete – Varga Adrienn és Mezei Adél, a Magyar Nagykövetség – Nagy László tanácsos, a Gandhi Polgári Társulás – Sípos Károly elnök, a Vita Humana Polgári Társulás – Mezei Bea, a Somorja Hangja – Vox Samariae Polgári Társulás – Kopasz László és Szamák Zsuzsánna, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom képviselői, valamint az Immortal Polgári Társulás nevében Farkas Imre és Farkas Denisza.
A koszorúk elhelyezése után Koncz Csilla felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy az Immortal Polgári Társulás Szent István király somorjai szobrának felújítására, amelyre Mag Gyula szobrászművészt bízták meg, gűjtés folytat. Hozzátette: a felújítási munkálatok három hónapot vennének igénybe. Ugyanakkor rámutatott: bár sokan bekapcsolódtak a gyűjtésbe, a szükséges 2800 helyett egyelőre 1555 euró gyűlt össze. Majd a polgári társulás nevében megköszönte az eddigi adományokat Farkas Zoltánnak, Domsitz Júliának, Gyulai Tibornak, Pogány Erzsébetnek, Dobsa Ildikónak és Editnek, a Most – Híd pártnak, a Magyar Közösség Pártjának, Mayer Csabának, Vágó Beátának, Méry Jánosnak, Bauer Editnek, Bauer Győzőnek, Ürge Tamásnak, Fónod Szilárdnak, Matus Ferencnek, a Somorja Hangja-Vox Samariae Polgári Társulásnak, Patonyi Tamásnak, Ifj. Ürge Károlynak, az Immortal Polgári Társulásnak és baráti körének. Hangsúlyozta: minden adománynak nagyon örülnek, hiszen ez a szobor kultúránk, magyarságunk egyik legfontosabb szimbóluma, amit meg kell őrizni. Végezetül szeretettel meghívta az ünneplőket a város Fő terén hagyományosan megrendezett, tűzijátékkal egybekötött utcabálra, mely este hét órától kezdődött.
A megemlékezés zárásaként az ünneplő közönség elénekelte nemzeti imádságunkat.
A somorjai ünnepi megemlékezést támogatta: a Polgármesteri Hivatal, Somorja város önkormányzata, Faragó Zoltán, a Bobek-Jávorka Archstúdió, (ACJ) Hideghéty György, a Somorjai Önkéntes Tűzoltó Egyesület, a Városi Művelődési Központ, valamint az AREA Kft.
Dr. Bándy György ünnepi beszéde:
Tisztelt Ünneplők, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A mai napon Szent István Király szobránál a magyarság legnagyobb ünnepén jöttünk össze. Emlékezni. Ünnepelni. Mi, somorjai magyarok. Mi, akiknek ez a dátum jelent valamit. Mi, akiknek ez a név jelent valamit. Mi, akik itt most olyan kevesen vagyunk jelen.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engem az Inmortal Polgári Társulás ennek a megemlékezésnek az ünnepi szónoklatára kért meg. Nem szeretnék ezért ünneprontó lenni. Mégis bátorkodom néhány gondoltomat megosztani Önökkel.
Ez a szobor az Inmortal Polgári Társulás által a támogatók felajánlásának jóvoltából 2000-ben került leleplezésre. Azóta – hála Istennek és a polgári társulásnak – évről évre megrendezésre kerül ez az ünnepség. Sajnálattal látjuk, hogy a szobor évről-évre veszt szépségéből. De nem a varázsából!
Pedig ez az uralkodónk nem érdemli meg. Már csak a következőkért sem. István apja, Géza fejedelem után vette át az ország irányítását, amikor még a pogányság és a kereszténység megfért egymás mellett az országban. Megkeresztelésével azonban egy új út nyílt meg egyrészt őelőtte, másrészt a nép előtt is. A kereszténység elterjesztésében való érdemeiért szentté lett avatva. Elkötelezettségét a hithez mi sem bizonyítja jobban, hogy fia, Imre herceg elvesztése után az országot Mária kezébe helyezte. Az ország nyugati stílusú rendszabályozása, törvényei, vármegyerendszere is az ő nevéhez fűződik. Méltón emlékezik meg róla minden magyar nemzedék, politikai beállítottságtól függően.
És ez a varázs az, ami miatt mi itt, somorjai magyarok, évről-évre összejövünk. Mert ez a szobor megéri a tiszteletet. Tizennégy év alatt a szobor már több felújításon esett át. Kezét, lábát vandálok törték le. Legutoljára a kardot ragadták ki a kezéből. Pedig a szobor nem vétett senkinek semmit. Éppen csak ült a trónján és nézte a maga körül elterülő várost. Az embereket. Azokat, akik itt hosszú évtizedek óta élnek, azokat, akik ideköltöztek, és azokat, akik ideszülettek. Mindannyiunkat. Valamennyiünkhöz ugyanúgy viszonyul. Méltóságosan, nyugodtan. Tiszta tekintettel. Mint amilyen maga István király és az ő politikája volt. Kiismerhető, racionális, céltudatos. Mindenkivel, de senki ellen. Megerősített egy népet a Kárpát-medencében nemcsak politikailag, de erkölcsileg is a kereszténység által. Kedvesen, szelíden, de ha kellett, vasmarokkal és karddal. Az országában fegyelem honolt. A magyar nép a Kárpát-medencében élő többi nemzettel együtt belekerült az európai kultúrnépek sorába.
Hát ez az István király hiányzik nekem napjainkban. István király, aki intelmekben és előírásokban példát mutat népének. István király, akinek politikája nyílt, őszinte, kiszámítható és támogatható. István király, aki nem akar magára haragítani, hanem összekovácsolni a népét. István király, aki erkölcsileg megerősít és útmutatást nyújt a következő nemzedékeknek.
Mert most mit látok itt? Egy királyt, akinek bár erős a tekintete és az országalma még a kezében van, a kardnak már hűlt helye van. Szó szerint. Mert nem tegnap vitték el. És nem is tegnapelőtt. Az ünneplők, akik itt vagyunk, lehetnénk jóval többen. Ez nem politikai, hanem nemzettudati és erkölcsi kérdés. Nagyon egyszerű Budapesten tüzijátékot nézni és a hömpölygő tömegben jól érezni magunkat magyarként. Itt is lehet magunkat jól érezni. Itt, Somorján. Mert még lehet. Sőt nem lehet, hanem kell! De ezt akarni kell! És természetesen tenni is kell érte. A Somorjaiaknak. Nekünk. Nem más segítségét várva a magasból, hogy majd eljön a Kánaán, vagy a sült galamb leesik az égből. A kommunizmus évtizedei lerombolták a civil szférát, az emberek ellustultak, nem beszélve a modern európai eszméről – csak magadra gondolj, mert csak magadra számíthatsz. Ez látszik napjainkban és főleg az ifjú generáció soraiban. Sajnos.
Ezért nagyon örülök, hogy ma legalább ennyien eljöttünk erre a megemlékezésre. A legutolsó népszámálási adatok alapján a város lakossága többségét még a magyarok alkotják. De ez csak a látszat. Szerintem ez nincs így. Csak néhány gondolat ehhez. Az utóbbi tíz évben betelepültek többségének – akik általában nem magyar nemzetiségűek – nincs somorjai lakcíme, csupán tartózkodik Somorján. Nem akarnak ehhez a közösséghez tartozni. Az alapiskolába iratkozó fiatalok szüleinek kétharmada a szlovák nyelvűt választja. A vegyes anyanyelvű házasságok gyermekeinek többsége – tisztelet a kivételnek – szintén a szlovákot beszéli folyékonyan, a magyart törve, vagy úgy sem. A városi parkban találkozó tucatnyi babakocsit tologató anyuka szinte csak szlovákul beszélget egymással. És még sorolhatnám.
Ezek a tények. De ezt, gondolom, Önök is érzik, látják, tudják. És – reményeim szerint – nem igazán azonosulnak ezzel a tendenciával. Ezért van szükségünk István királyra, ezért van szüksége a somrojai István-szobornak egy új, erős kardra, amit nem lehet csak úgy kettétörni vagy ellopni, de ami utat mutat nekünk, ami megvéd minket, mert mi is megvédjük őt és az ő emlékét. Ha még méltók vagyunk hozzá. Remélem, még méltók vagyunk hozzá.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
(Megjegyzés: Ismeretlenek a Szent István szobor kezébe az ünnepség előtt egy kardot helyeztek el, így ha csak ideiglenesen is, de a megemlékezésre kiegészült az évekkel ezelőtt megrongált köztéri alkotás.)
A koszorúzási ünnepségről készült fényképeket megtekinthetik ITT>>>
Dr. Bándy György/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”41196,41168,41103″}
