Júniusban Magyarországon megszületett az új földtörvény. Ez lett az Európai Unió legszigorúbb, legkevésbé nyitott és szabad földtörvénye. Amikor tavaly ősszel a törvényjavaslat parlamenti vitája zajlott Budapesten, figyelmes lettem a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmezési Kamara szóvivőjének nyilatkozatára, aki a szaktárca és a tárcavezető figyelmébe ajánlotta a budapesti törvényjavaslatot mondván, hasonló szabályozásra égetően szükség volna Szlovákiában is.
Azóta eltelt háromnegyed év és láss csodát, Lubomír Jahnátek földművelési miniszter szintén a magyarországihoz hasonló földtörvény mellett ágál. Első lépésben ugyan szakmai megfeleltség oldaláról közelíti meg a földvásárlást, célja azonban, hogy hazai kezekben maradjon a termőföld. Várjuk ki a végét, óvatosan optimista vagyok a tekintetben, hogy műhelyében megszülethet a „korszerű“, korunk szellemiségét és társadalmunk, közösségünk igényeit tükröző törvényjavaslat. Két alapvető nehézséget kell eközben leküzdeni.
A legnagyobb különbség a két ország között abban rejlik, hogy míg Magyarországon csupán magánszemélyek (az új, szigorú törvény értelmében csak gazdálkodó magánszemélyek) vásárolhatnak termőföldet, addig Szlovákiában jogi személyek is. Ugyan a földvásárlási moratórium vérverejtékesen kiizzadott meghosszabbítása (amely 2014. áprilisában lejár, ezért sürgős a földtörvény alapos módosítása) az utolsó pillanatban megtörtént, ám a jogi személyek kedvező pozíciója biztosítja a dán, holland és egyéb uniós valamint nem uniós érdekeltségek számára, hogy Szlovákiában bejegyzett társaságuk korlátlanul vásárolhat termőföldet. Első lépésben ezt a lehetőséget kellene módosítani. Ami nem lesz egyszerű, mert a második jelentős különbség, ami a két szomszédos ország földvásárlási gyakorlatát és jogi hátterét jellemzi, ezt megakadályozhatja. Történetesen 2004-ben, Európai uniós tagságunk elérését megelőző és szavatoló feltételek megtárgyalásánál Szlovákia a termőföldet áruként jegyeztette be (amelyre az általános uniós szabályzat érvényes: a személyek, áru, szolgáltatások és a tőke szabad áramlása az unión belül), Magyarország pedig nemzeti kincsként. Emiatt Magyarországon a jogi személyek eddig sem vásárolhattak termőföldet, Szlovákiában máig vásárolhatnak, mert egyszerű áruként tekintenek a termőföldre, amely a tőke szabad mozgásának célpontja lehet.
Emiatt és más részletek végett lesz rendkívül összetett feladat Szlovákiában a magyarországihoz hasonló földtörvényt érvényre juttatni. Mindenesetre a szaktárca vezetőjének hozzáállása bíztató. A Magyar Közösség Pártjának szakmai véleménye, hogy a földvásárlási moratórium 2014. áprilisi megszűnését követő időszakra alaposan fel kell készülnünk. Olyan jogszabályokat kell addig érvényre juttatni, amelyek szavatolják Szlovákiában a hazai gazdák tulajdonjogát a hazai termőföldre, megakadályozzák a termőföld „elkótyavetyélését“, spekulatív áruba bocsájtását. Mások mellett Csallóköz, Mátyusföld, Gömör és Bodrogköz szülöttei sem szeretnének földönfutókká válni saját szülőföldükön. Ma ugyan a termőföld döntő többsége hazai magánkezekben van (hivatalosan a termőterület 2 %-át birtokolják külföldiek), ami nem azt jelenti, hogy ez tartósan így marad. Főleg a moratórium érvényességének megszűnését követően. Éppen ezért kell a magyarországihoz hasonló földtörvényt érvényre juttatni 2014. áprilisáig.
A különleges védelmet a termőföld tetemes árkülönbsége indokolja Lajtán innen és a Lajtán túl. Az is igaz, hogy régiónkban a termőföld iránti fokozott érdeklődés tornázhatná fel a termőföld árát. Ám a válság idején számíthatunk fokozott érdeklődésre, amikor a beruházások és az ingatlanvásárlások piaca hihetetlenül beszűkült? Mai (változatlan) viszonyok közepette bizonyára sokáig fog tartani, míg a termőföld ára kiegyenlítődik az Európai Unióban, míg megszűnik hátrányos földpiaci helyzetünk. Eközben az ár/érték tekintetében ne feledkezzünk meg a kiváló ivóvíz-készletünkről (amelynek jelentősége a közeljövőben alaposan felértékelődik), Kárpát-medence a kontinens „édenkertje“, legalábbis a zöldség- és gyümölcstermesztés tekintetében, a sajátos ízek hazája. Köszönhetően a jellegzetes időjárási viszonyainknak egyre inkább ugyanez elmondható lesz a szőlészetről és a borászatról is. A védelemre tehát azért van szükség, hogy csillapítsuk az eddigi, 23 éve tartó kedvezőtlen folyamatot. Néhány év elteltével nehogy arra ébredjünk fel tömegesen, hogy segédmunkásokká válunk az egykoron birtokunkban levő termőföldeken.
Farkas Iván
A szerző az MKP gazdaságpolitikai alelnöke
