Ódor Lajosnak, a korábbi, szakértőnek titulált kormány miniszterelnökének – aki most a Progresszív Szlovákia EP-jelöltlistája élén Brüsszel felé venné az irányt – akárcsak a viccbeli Mórickának, mindenről ugyanaz jut az eszébe. Igaz, nem az, ami Mórickának, helyette neki a Robert Fico ellen elkövetett fegyveres merényletről (is) Magyarország, az Orbán-kormány ötlik fel lelki szemei előtt.
A Partizánnak (milyen sokatmondó!) adott nyilatkozatában egyrészt mérsékletességre intett, mondván, hogy a sajnálatos drámai esemény után jó lenne egy kicsit megállni, hogy aztán normálisabb politikával lehessen folytatni. Ezzel egyet is érthetünk,
a szlovákiai politikai életre, s benne bizony a Progresszív Szlovákiára is jócskán ráférne a mértéktartás, a visszafogottság, hogy a normálisabb, az ország érdekeit szolgáló politizálást már ne is említsük.
Ám Ódor pár mondattal odébb már tipikus progresszív aggodalmaskodásba kezdett, kijelentve, nem lenne jó, ha a merényletből politikai tőkét kovácsolnának Magyarországon, mert az ottani sajtót Dél-Szlovákiában is sokan olvassák. Mármost ezt a rosszindulatot megmagyarázhatatlannak tartom, ugyanis megítélésem szerint az őszinte aggodalmon kívül semmi ilyesminek a jele nem tapasztalható, tehát itt is érvényes, amit ilyenkor mondani szokás, hogy rossz az, aki rosszra gondol.
A beszélgetés során szóba hozta Orbán Viktor csütörtöki Facebook-bejegyzését is, amelyben baloldali aktivistának nevezte a lövöldözőt, ami ugyancsak sértette Ódor fülét. Hogy kit nevezünk szigorú értelemben vett baloldali aktivistának, az értelmezés kérdése, ezért anélkül, hogy elvesznénk a részletekben, vegyük inkább a lényeget. A merénylő rendszeresen részt vett a PS által szervezett kormányellenes tüntetéseken, szimpatizált Čaputovával, a Progresszív Szlovákiával és a kormány Ukrajna melletti kiállását nem tartotta elegendőnek. Ennek alapján a „minek nevezzelek?” kérdés a továbbiakban szerintem érdektelen, mivel Orbán semmiképp sem járt messze az igazságtól, vélekedjék bárki bárhogyan is. Ahogy nem érdemes több figyelmet áldozni Ódor további magvas gondolataira sem.
Ja, és szerintem a dél-szlovákiai magyarság többségét sem kell lebecsülni, mivel akár a magyarországi sajtó olvasása nélkül is tisztán látják a politikai helyzetet. Hogy ez jó hír-e Ódornak, azt majd az idő eldönti.
(NZS/Felvidék.ma)
