A főzőverseny résztvevői (Fotó: Miriák Ferenc)

A Csemadok Dunamocsi Alapszervezete és a Gazda Polgári Társulás közös szervezésében a falumúzeum udvarán került sor az idei CSEMADOK NAP keretén belül megrendezésre kerülő Régi ételek napja c. rendezvényre. A rendezvényen megjelentek a kárpátaljai (Nagydobrony), partiumi (Nagykároly) Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének Gazdaköre, Karancs, Hercegszőlős, a felvidéki falugazdászok mellett Osli, Kocs testvértelepülések, a helyi önkéntes tűzoltók és a Harmónia Szabadidőklub csapatai is.

A megjelenteket Szegi Tibor, a Csemadok helyi szervezetének elnöke és Varga Péter, a Gazda Polgári Társulás elnöke köszöntötték.

„Köszönhetően településünk színes történelmének, rengeteg különböző lehetőségünk van a hagyományok őrzésére, gyakorlására. Ezek a hagyományok nemcsak a kultúra miatt fontosak sokak számára, hanem a közösségek kialakulásában, összetartásában is kiemelt szerepet játszanak. A magyar konyhaművészet a magyar kultúra egyik kiemelkedő eleme, amely változatos, kreatív ételféleségekkel, egyedi és karakteres ízvilággal büszkélkedhet. A magyar tájkonyhák tradícióit jelentő receptek a népi táplálkozás bölcsességét bizonyítják, hiszen a legegyszerűbb nyersanyagokból készíthető legkülönfélébb ételvariációkat tartalmazzák” – mondta a Csemadok elnöke.

Varga Péter köszöntőjében hangsúlyozta:

„Konyhakultúránk több mint ezeréves történelmi fejlődés eredménye, amely jó természeti adottságain, valamint az évszázados tradicionális állattartás, növénytermesztés és a manufakturális élelmiszer-előállítás örökségén alapul. A magyar tájkonyhák tradícióit jelentő receptek a népi táplálkozás bölcsességét bizonyítják, hiszen a legegyszerűbb nyersanyagokból készíthető legkülönfélébb ételvariációkat tartalmazzák”.

Az ünnepélyes megnyitó után a főzőversenybe benevezett csapatok alágyújtottak a bográcsok alá és megkezdődött a vaddisznópörkölt készítése bográcsban. Vaddisznót legalább tízezer éve fogyaszt az ember. A kelták az erdő királyának tartották, régi főúri szakácskönyvekben többféleképp készítették a vaddisznót, a magyar konyha évszázadokon át őrizte a vadak elkészítésének fortélyait. A vaddisznó húsa nem hasonlítható a házi sertéséhez. A zsírtartalma mindössze 4,3 százalék (az is telítetlen zsírsav), 73,2 százalék vizet és 21,5 százalék fehérjét tartalmaz. A vadak húsa finomabb rostú, mint a háziállatoké, és mivel szabadban élnek és sokat mozognak, telítetlen és ómega-3 zsírsavakat tartalmaz.

Amíg a bográcsban készült a vaddisznó, addig a falumúzeum egyik sarkában nagy üstben főtt a csülkös pacal, a másik sarokban a kemence előtt a Csemadok tagjai dagasztották a  tésztaféléket, amelyeket a kemencében sütöttek meg, Lajos András volt Csemadok-elnök vezetésével.

„A kemence az egyik legősibb tűzhelytípus. Mint sok minden a múltból, amit elsősorban kényelmi szempontok alapján hagytunk majdnem elveszni életünkből, úgy a kemence is azon »használati tárgyak« közé tartozik, ami túlélte az időt, és aminek népszerűsége ismét reneszánszát éli. Mindig is élt a nosztalgiája ennek az ősrégi sütési módszernek, de valójában nagyjából a kétezres években a felsőbb tízezer divatjaként született újjá a kemencézés kultúrája. Népszerűségét annak is köszönheti, hogy ismét megerősödött az igény a természetes tűzön sült ételek elkészítése és fogyasztása iránt. A kemencében sült ételeket nem lehet egy lapon emlegetni a tűzhelyen elkészítettekkel, legyen az lepény, pizza, kenyér, húsok, vagy akár sütemény, kalács” – mondta a volt Csemadok-elnök.

A déli harangszóra elkészült a vaddisznópörkölt, amelyet a szakmai zsűri, Slezsák Zoltán étel-, ital szakértő, a Közép-európai Gasztronómiai és Sommelier Egyesület és a Magyar Sommelier Szövetség elnöke, Pikáli Róbert felvidéki gazda, Tóth Eszter egykori polgármester és Szegi Tibor főszervező értékelt.

A győzelmet a kárpátaljai csapat szerezte meg, megelőzve az osli-i és a horvátországi csapatot. A többi csapat a zsűri döntése alapján a negyedik helyet szerezte meg. A kárpátaljai csapat a vaddisznópörköltet hajdinával tálalta, mellé ecetes szilvát, körtét, almát, kovászos uborkát és túrós zserbót.

A zsűri elnöke értékelésekor elmondta, a vaddisznó íze sokkal markánsabb, erőteljesebb, mint a házi disznóé, ezért a csapatok helyesen elkerülték a túlfűszerezést, míg a bors, borókabogyó, a zöld fűszerek, a rozmaring és zsálya jól illettek hozzá.

A Csemadok Napon gyermekprogramok is színesítették a rendezvényt, az érdeklődők megtekinthették a falumúzeumot, Szabó Ádám faragott tojásdíszeit és a martosi Garlík László a vesszőfonás rejtelmeit is bemutatta. Ezt a letűnt mesterséget sajátította el önszorgalomból, amit szívesen oktat fiataloknak, akiket ezzel együtt a természet szeretetére is nevel.

Egy esemény sikerességét nemcsak a tömegessége, hanem az ott lévők jó hangulata is meghatározza. Dunamocson egyikből sem volt hiány. Olyan főzőverseny került megrendezésre, amely nemcsak hangulatában, hanem az elkészített ételek színvonalát tekintve is lázba hozta a szakmát. A kitűnő eredményt azzal magyarázták: a sikerhez a főzés szeretete mellett az a végtelen lelkesedés, szenvedély, nem utolsósorban kiváló csapatmunka, szakmai alázat kellett.

Nem szabad elhallgatni persze azt sem, hogy a főzőverseny mára olyan hírnevet szerzett, elismerést vívott ki magának, amelyet az egy-egy étel elkészítésében szinte utánozhatatlant produkáló hobbiszakácsok mellett már a szakmát hivatásszerűen űzők is rangosnak ítélnek, éppen ezért részt vesznek rajta. A baráti beszélgetésekből azt lehetett leszűrni, hogy a „Régi ételek napja” ébren tartásának fontos helyszíne a Csemadok Nap. Ám még ettől is fontosabb a társaságokat fehérasztalhoz ültető főzőverseny, amely kitűnő alkalom arra, hogy a lokálpatriotizmus büszke érzésével legalább egy évre megszívják magukat. Ezen a napon nemcsak a község szíve, hanem az egész Kárpát-medence szíve is a Duna-menti településen dobogott.

(Miriák Ferenc)