Ezt a kérdést valószínűleg sokan feltették magukban, akik végignézték a Boráros Imre Színház pozsonyi ősbemutatóját október 10-én a magyar konzulátus Nyerges utcai épületében, amelynek kezdete előtt dr. Balogh Csaba, Magyarország pozsonyi nagykövete üdvözölte a közönséget. Az előadás után valószínűleg sokunkban ott motoszkált a kérdés: meddig marad meg az emberi méltóság, ha a jogainkat szüntelenül porba tiporják, ha hazugságokkal kábítanak, ha folytonos félelemben élünk? Mács József két regénye, a Szélfúvásban és a Bolondok hajója alapján készült „Meddig ember az ember…?” című monodráma ilyen örökérvényű kérdéseket szegez a közönségnek.
„Történetünk csupán néhány hónappal a háború után játszódik, ám annak hordalékát: az embertelenség, az emberi értékek kiirtásának, a személyiség tönkretételének, a hol ide, hol oda való tartozás és helyezkedés hatását és jelenlétét a mai napig érezzük” – vall a kétrészes monodráma első történetének, a Főjegyzőnek aktualitásairól Boráros Imre, melyben egy otthonától elszakadt, az egykori Csehszlovákiában „különös szélfúvásban” élő erdélyi fiatalember megrázó erejű élettörténete bontakozik ki.
Hasonlóan „súlyos” a monodráma másik története, a Szeplős a csehszlovák katona című epizód. Ugyanakkor a Csehországban katonáskodó magyar fiatalok érvényesülését, karrier-építését, valamint az idegen környezetben való megfelelni-akarását elénk állító történetben jelentős hangsúlyt kap a humor is, amely így derűsebbé és könnyedebbé teszi a darabot.
Bár ősbemutatóról beszélünk a pozsonyi bemutató kapcsán, de csupán a Boráros Imre Színház tekintetében beszélhetünk erről, amely először mutatkozik be ezen a néven a nagyérdeműnek.
Boráros Imre, a színész ugyanis negyven éve készít önálló összeállításokat. Gondoljunk csak a korábban nagy sikerrel játszott Esterházy vagy Mindszenthy monodrámára, vagy akár a még a Jókai Színházban való működése idején készült verses vagy zenés összeállításaira. „A legújabb monodrámának van egy előzménye, amit megbeszéltem a regények szerzőjével, Mács József barátommal is” – hangsúlyozza a művész, aki fájlalja, hogy az utóbbi húsz évben kevesebbet olvasnak az emberek, nemcsak a fiatalok, a felnőttek is. „Ezért úgy gondoltam, hogy megpróbálom színpadra állítani ezt a két nagyszerű regényt, párbeszédet adva, karaktert faragva a regények szereplőiből, hogy hátha azok, akik nem olvasták, kedvet kapnak az elolvasásukhoz, és akkor már érdemes volt megcsinálnom” – ecsetelte Boráros a választásának okait hozzáfűzve, hogy Színháza további felvidéki szerzők műveit szeretné hasonló formában színre vinni.
Mács József, akinek műveiből most először készült színházi feldolgozás, az előadás után azt nyilatkozta, Boráros előadása alatt újra élte a saját maga írt regényeket. Előjöttek a régi emlékek, a Trianon utáni kárpát-medencei közös sors. Mindegy hogy erdélyi magyar a főszereplő vagy szlovákiai magyar, azonos a fájdalmuk, azonos az örömük. A két regény főszereplője egyformán kiszolgáltatott, azért is sikerülhetett a művésznek egyetlen monodrámába összefűzni a történeteiket.
„Szívünkben lelkünkben egységes nemzet vagyunk a Kárpát-medencében, és ez meg is határozza az életünket” – mondta Mács.
dé, lm, Felvidék.ma
További fényképek a bemutatóról a Képgalériánkban ITT>>>.
{phocagallery view=category|categoryid=1258|limitstart=0|limitcount=0|type=1}
{iarelatednews articleid=”41912,30044″}
