Az idei év kétszeres emlékezést nyújt az első magyar országgyűlési képviselőnő, a keresztény feminista politikus, Slachta Margit emlékezetére, születésének 140. és halálának 50. évfordulóján.
Zadjeli Slachta Margit Borbála (németes névváltozata Schlachta), Kassán született 1884. szeptember 18-án egy lengyel származású, felvidéki, római katolikus családba, és amerikai emigrációban halt meg 1974. január 6-án.
Szülei földbirtokos családból származtak, apai ágon ősei lengyel nemesek voltak. Hatan voltak testvérek, ő másodikként született. Jómódban nevelkedett, édesapja a Kassai Takarékpénztár helyettes igazgatójaként dolgozott. A tanítóképző elvégzése után német-francia szakos tanári képesítést szerzett, s előbb Győrben, majd Budapesten tanított. 1908-ban felhagyott a tanítással, hogy életét teljes mértékben a szociális munkának szentelje.
Az elsők között lépett be az akkor alapított Szociális Missziótársulatba. A következő évtized során a keresztény nővédelem és a katolikus szociális munka élharcosává vált. Tevékeny szerepet játszott az anya- és csecsemővédelem terén, a keresztényszocialista intézmények kiépítésében, az ifjú munkásleányok szervezetének megalapításában. A fiatalkorú bűnösök patronálásának vezetője, majd a hadiárvaház igazgatónője lett. 1919-ben Huszár Károly miniszterelnök a népgondozó akció központi vezetését is őrá bízta. Keresztény feministának nevezte magát, nyíltan felvállalva a nők egyenjogúsításának programját a vallási, a családi és az erkölcsi élet fontosságának megtartásával.
Slachta Margit, kezében a megbízólevél, mellette Huszár Károly volt miniszterelnök (Fotó: Nemzeti Filmintézet)
1915-től A Keresztény Nő címmel katolikus egyesületi hetilapot szerkesztett a keresztény nőmozgalom számára a Missziótársulat kiadásában, melynek címe 1918-ban Magyar Nőre változott A keresztény feminizmus lapja alcímmel.
Kiemelkedően fontosnak tartotta a női választójog elérését.
1920 márciusában a nők még épphogy csak beleszólhattak a politikába választójoguk révén, és a pótválasztás tétje máris az volt, hogy képviselőjük is legyen a Parlamentben. Ám Slachta Margit nem csak a női választókat szerette volna megnyerni ügyének, a férfiválasztókat éppúgy megszólította a Budai Vigadóban tartott, elsöprő erejű programbeszédében, melyet e szavakkal zárt: „Mocsoktalan és tiszta nevemet az első választókerület férfiainak lovagias védelmébe ajánlom!” – utalva ezzel az ellenjelöltek korteskedéseire és a személyét érő támadásokra.
Bár az általános vélekedés az volt, hogy a politika nem nőknek való dolog, egyre több választót tudott meggyőzni arról, hogy épp azokon a területeken tudna eredményt elérni, melyeken a férfiak kevésbé bizonyulnak érzékenynek: szociális problémák, családügy, a női hivatás képviselete. Politikai támogatói közt volt többek közt Haller István kultuszminiszter, a kerület frissen lemondott képviselője, Klebelsberg Kuno, későbbi belügy-, illetve kultuszminiszter, valamint maga Huszár Károly miniszterelnök is, aki „a keresztény párt becsületbeli ügyének” tekintette Slachta Margit megválasztatását.
Végül igen viharos előzmények után március 25. éjjelére megszületett az eredmény: a nemzetgyűlési választás az 1. kerületben Slachta Margit fényes győzelmével végződött, aki nem a nyomor enyhítését, hanem okainak megszüntetését tűzte ki célul.
Képviselői mandátumának hivatalos átadására március 27-én szombaton délután került sor az I. kerületi elöljáróságon, ám tiszteletére másnapra ünnepélyes nagygyűlést szerveztek a Várba, a Szentháromság térre, hogy választói körében, méltó keretek között vehesse át megbízólevelét az első magyar női képviselő.
Mandátum átadás, hír a korebeli sajtóban (Fotó: Nemzeti Filmintézet)
Az eseményről minden újság beszámolt és filmfelvétel készült, melyet a Nemzeti Filmintézet őriz.
A nővér a Szociális Missziótársulat szokásos öltözékében vett részt az ünnepségen, egyszerű fekete ruhában, bokáig érő szoknyával, fekete kalapján kék fátyollal. A társulat jelvénye is jól látható a ruháján: kék zománcos missziós kereszt, melynek egyik oldalán SM monogram (Societas Missionum) szerepel, a másikon egy idézet: „Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, nekem teszitek.”
Ezután „szűnni nem akaró, lelkes taps közben mondotta el Schlachta Margit beszédét. – Győztünk – mondotta többek között, – de győzelmi örömünkben nincs sem gőg, sem bosszú, csak egy mélyen, a lelkünkből az eget kérő, az égre felszálló nagy Te Deum. Hogyan akarhatnánk mi a győzelem után rombolni, amikor éltetni és alkotni kell? Minket a szeretet hajtott a harcban, hogy a gyöngéknek adott titkos erőkből hatalmas életáramokat indítsunk. Ti százhatvan erős férfi ott a parlamentben! – védhetitek már az országhatárokat, dolgozhattok az új alkotmány felépítésén, alapíthattok nagy gyárüzemeket, mert mögétek sorakozik az igénytelen magyar nők milliónyi tömege. A kék kereszt nem hivalkodni jött, hanem könnyeket törölni, szolgálatot teljesíteni a szent haza érdekében, a szociális haladás és az örök keresztényi gondolat szellemében. A mandátumot úgy veszem át, mint egy imakönyvet, mint egy parancsot, hogy az én szociális irányzatom felett az imának, a keresztnek kell mindenkor őrködnie” -mondta.
Slachta Margit a Parlamentben (Fotó:korabeli sajtó)
Parlamenti szűzbeszédét 1920. április 23-án tartotta, melyet a férfi képviselők ekkor még „derülten, tréfálkozva, fölényeskedve” fogadtak. Képviselősége alatt, mely 1922. február 16-áig, a parlamenti ülésszak végéig tartott, összesen 28 beszédet mondott, melyekben az általa célul kitűzött területek széles körével foglalkozott.
A nagy műveltségű képviselőnő indítványaival, határozott állásfoglalásával bebizonyította, hogy igenis komolyan kell venni őt, mert olyasvalaki, aki tud küzdeni céljai eléréséért.
Szándékában állt újra indulni a választásokon, de a Szociális Missziótársulat főnöknője, Farkas Edit épp akkoriban döntött úgy, hogy a társulatot egy szigorúbb szabályok szerint élő szerzetesi közösséggé formálja át, melybe a politikai szerepvállalás támogatása már nem fért bele. Ez a végét jelentette Slachta Margit Missziótársulatbeli életének, hisz ő továbbra is a közéleti tevékenységben látta a szociális problémák megoldásának leghatékonyabb eszközét.
Több mint 20 nővér társával együtt 1923 májusában elhagyta a társulatot, s annak eredeti szellemiségét követve néhány napon belül megalapították a Szociális Testvérek Társaságát, addigi fekete ruhájukat és kék fátylukat szürke egyenruhára cserélve.
A Szociális Testvérek Társasága 1936-ban (Fotó: SzTT irattára)
Margit testvér végül nem indult az újabb választásokon, minden energiáját az új társaság szervezésének szentelte, melynek egészen 1963-ig volt főnöknője. Még az alapítás évében az Egyesült Államokban is megkezdték munkájukat, ahol elsősorban egyházközségi munkát végeztek. Itthon emellett természetesen a szociális munka volt működésük legfontosabb területe megyei, városi és járási szinten egyaránt. 1933-ban a munkásnők érdekében újraszervezték a Katolikus Dolgozó Leányok Országos Szövetségét, 1937-ben megalapították a Katolikus Női Szociális Képzőt.
Slachta Margit az 1930-as évek végétől egyre nagyobb szükségét érezte a keresztény értékrend erőteljes képviseletének a hitleri propagandával szemben, ezért országszerte ún. világnézeti kurzusokat szervezett. 1939-ben társelnöke lett a katolikus hitre áttért zsidók érdekképviseletére létrehozott Magyar Szent Kereszt Egyesületnek, 1940-ben beadványt írt a munkaszolgálatosok érdekében az általa alapított Keresztény Női Tábor nevében. 1943-ban egészen a pápáig ment, hogy megakadályozza a szlovákiai deportálásokat.
1944-ben kiemelkedő szerepük volt a szociális testvéreknek az üldözöttek bújtatásában, ezzel mintegy ezer zsidó életét mentették meg.
Slachta Margit rendtársai körében (Fotó: MNM történelmi Fényképtár)
Slachta Margit hosszú szünet után, 1945 elején tért vissza a Parlamentbe országgyűlési képviselőként – akkor még pártonkívüli jelöltként a Polgári Demokrata Párt listáján –, majd két évvel később már saját pártja, a Katolikus Női Tábor jelöltjeként.
Felszólalásaiban főként a jogrendiség kérdéseivel foglalkozott, bírálta a köztársasági államformát, és magát a Szovjetuniót is, amiért 60 napra kizárták az országgyűlésből.
Szót emelt a hitoktatás szabadságáért is, amely után Parragi György képviselő ekképp méltatta: „Egyetlen férfi a nemzetgyűlésben!”
Utolsó parlamenti beszédét 1948. június 16-án tartotta, melyben az egyházi iskolák államosítása ellen érvelt. Mikor ennek ellenére a honatyák megszavazták a törvényjavaslatot, a Himnusz eléneklése alatt ülve maradt. Ezért újabb kizárás lett a büntetése, ezúttal egy teljes évre. 1949-ben letartóztatástól tartva előbb Ausztriába, majd az Amerikai Egyesült Államokba távozott. Az emigráció első éveiben még próbált aktív maradni, még hitt a visszatérésben, végül fokozatosan visszavonult a politikától.
Slachta Margit újratemetése a Fiumei úti sírkertben 2021. december 7-én (Fotó: MTI)
Élete utolsó éveiben agyérelmeszesedésben szenvedett, az egyesült államokbeli Buffalóban, a Szociális Testvérek Társaságának egyik rendházában halt meg 1974. január 6-án, 90 éves korában.
1969-ben Izrael államtól elnyerte a Világ Igaza kitüntetést, emlékét a tiszteletére ültetett fa őrzi a Yad Vashem kertjében.
Sírja eredetileg a New York állambeli Lackawanna Szent Kereszt temetőjében volt. Onnan 2021. október 26-án exhumálták, és földi maradványait Budapestre szállították. Ünnepélyes újratemetését 2021. december 7-én a Fiumei Úti Sírkertben Erdő Péter bíboros celebrálta.
Forrás: Wikipédia, Nemzeti Filmintézet, SzTT közösségi oldala
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
