A lévai Barsi Múzeum adott otthont a 28. alkalommal megrendezett gyógyszerésztörténeti szimpóziumnak szeptember 24-én. A nemzetközi szakmai konferencián szlovák és magyar nyelvű, valamint magyar vonatozású gyógyszerésztörténeti előadások is elhangzottak. A szimpózium történetében első alkalommal érkeztek Magyarországról szakelőadók az eseményre.
Mint Nikola Mihálová, a Barsi Múzeum munkatársa a konferencia megnyitóján kifejtette:
Léva idén emlékezik meg a városban nyílt első patika megalakulásának 360. évfordulójáról. Emellett az intézményben található az ország első patikamúzeuma.
Így több szálon is kötődik a gyógyszerésztörténethez, s méltó helyszínt nyújt a szakmai eseménynek – hangzott el a keddi megnyitón.
A szimpózium első előadásai Lévához kötődtek. Nyitóelőadásként Nikola Mihálová a lévai Boleman gyógyszertár 19. századi felülvizsgálati jegyzőkönyveinek tartalmát osztotta meg a publikummal. A 19. század első felétől a Boleman család tulajdonában volt az 1664-ben alapított Fekete Sas patika. A kiterjedt família mintegy száz esztendőn át vezette a gyógyszertárat. A család tagjai nem csupán a gyógyszerészetben alkottak kimagaslót, aktív tagjai voltak a lévai közéletnek is.
A Fekete Sas patika egyfajta képzési hely volt a leendő gyógyszerészek számára.
Rövid ideig a Boleman-féle patikában tevékenykedett a későbbi elismert festőművész, Csontváry Kosztka Tivadar is.
A Boleman család egészen 1947-ig működtette a patikát, ekkor államosították, majd hamarosan bezárt és az épületét lebontották.
A Boleman-féle gyógyszertár épületének történetét már Marta Švolíková, a Nyitrai Állami Levéltár Lévai Fióklevéltárának igazgatója foglalta össze. A ma már nem létező épületben a 19. század második felétől működött a Fekete Sas patika a már említett Boleman család irányításával. Az épületben a gyógyszertáron kívül volt posta, bíróság, bank is. A két világháború közti időszakban is számos hasznos boltnak adott helyet a mindenki által ismert patika mellett. Többek között fényképészet, rendelő, cukrászda működött a falai között. Az emeleten több lakás volt, itt laktak a gyógyszertár tulajdonosai is.
A második világégést követően az államosításkor már igen rossz állapotú és balesetveszélyes volt a több száz éves épület.
Még ebben az állapotában is a város egyik jellegzetes, ikonikus építménye volt.
Az ötvenes években az állagmegóvás és az alapos felújítás helyett a város vezetése az épület szanálásáról döntött. Az államosított több száz éves patikát 1956-ban zárják be, az épületet 1963 májusában bontják le. A helyére modern épületeket terveztek. A lebontást követően ugyanakkor több évtizeden át nem épült semmi a helyére, mígnem az 1980-as évek közepén bevásárlóközpont létesült a telken.
A harmadik előadásban Vincze László, a Nyitrai Állami Levéltár Lévai Fióklevéltárának munkatársa Alt Ernő gyógyszerész, egykori járási főgyógyszerész, patikamúzeum alapító életét foglalta össze. Mint elmondta, Alt Ernő 1951-ben a Fekete Sas patikában kezdte meg több évtizedes gyógyszerészeti munkásságát. Annak bezárását követően az 1823-ban alapított Korona gyógyszertárban helyezkedett el. 1960-tól másfél évtizedig járási főgyógyszerész volt, a Lévai járás 12 patikája tartozott hozzá.
Ebben az időszakban kezdődött a patikák modernizálása. Irányítása alatt a Korona gyógyszertár Csehszlovákia legmodernebb patikájává vált.
A fejlesztés és modernizálás mellett nem feledkezett el az értékmentésről sem. Az 1968-ban elkezdődött fejlesztéssel megegyező időben a Korona egykori bútorzatát és eszközeit megmentette.
Ezek a megmentett értékek az 1971-ben a Barsi Múzeumban kialakított patikamúzeum alapjait képezték.
„A 20. századi Léva egyik legjelentősebb gyógyszerésze kétségtelenül Alt Ernő volt. Tehetségének köszönhetően olyan értékeket sikerült megmentenie, melyek nemcsak gyógyszerészeti, méhészeti, hanem kulturális emlékek megmentéséhez is hozzájárultak” – szögezte le Vincze László. Mint hozzátette: fejlesztései, javaslatai és találmányai a gyógyszerészet területén mindmáig csodálatra méltóak.
Alt Ernőről tavaly ősszel nyílt egy átfogó kiállítás a Barsi Múzeumban, a képes beszámoló ITT érhető el. A tárlathoz kapcsolódóan a Lévai Szépítő Egylet szervezésében előadást is szerveztek idén február folyamán.
A magyarországi Gál Jenő néhai nagyapja, dr. Tóth Imre munkásságát foglalta össze. Az egykoron Selmecbányán praktizáló orvos sokoldalú tevékenységet folytatott. Erről tanúskodik az a több mint négyszáz cikk, ami róla szól. Orvos, sebész, nőgyógyász, higiéniai és munkaegészségügyi szakember, közéleti személyiség, méhész, gyümölcstermesztő volt egy személyben. Gál Jenő javarészt családi forrásokból, édesanyja elbeszéléseiből vázolta fel dr. Tóth Imre történetét.
A selmecbányai orvos előtt egy további előadás is tisztelget. Daniel Harvan tolmácsolásában a szimpózium hallgatóssága megtudhatta többek között, hogy a bányakerületi főorvos egyben a bányakórház vezetője, a selmecbányai akadémia előadója volt.
Mindemellett az Állami Vasutak dolgozóinak orvosa, s 1894-től a szomszédos Szentantalon élő Coburg család háziorvosa is volt. Megjegyezte: „dr. Tóth Imre az orvosi küldetést komplex módon értelmezte. Magyarországon és Szlovákiában a foglalkozás-egészségügy úttörőjeként tarják számon.”
Mint elhangzott, a két előadással tisztelegtek a kiemelkedő selmecbányai szaktekintély emléke előtt születésének 180. évfordulója alkalmából.
A nap folyamán hallhattak továbbá Eperjes egyik legrégebbi patikájáról, a Szentháromság Gyógyszertárról s annak különös életű gyógyszerészéről, a lengyel származású Július Vaškóról. Ismertették a kassai jezsuita gyógyszertár 1739-ben kiadott Brevis instructioját. A kiadvány a pestisjárvány megelőzéséről szól, rövid útmutatást adva a betegség gyógyítási lehetőségeiről.
A program részeként leplezték le s mutatták be Medveczky Károly (1794–1851) gyógyszerész felújított öntöttvas sírjelét, mely ezentúl a múzeum állandó tárlatában tekinthető meg. A gyógyszerészről és a felújítás munkálatairól hamarosan külön cikkben számolunk be.
Richard R. Senček, a gyógyszerésztörténeti szimpózium egyik főszervezője a Felvidék.má-nak elmondta, igyekeznek évente egy szakmai találkozót szervezni. A szimpózium gyökerei még a rendszerváltozás előtti időszakba nyúlnak vissza. Minden évben más helyszínen tarják a konferenciát, Léván első alkalommal került megrendezésre.
Több tekintetben is úttörő az idei esemény. Ugyancsak hagyomány, hogy külföldi előadókat is vendégül látnak, idén első alkalommal érkezett magyarországi előadó. A szimpóziumok anyaga kötet formájában is megjelenik.
Az idei összefoglaló kétnyelvű lesz, a szlovák mellett minden előadás szövege magyarul is olvasható lesz a konferenciakötetben. Ahogyan a keddi szimpózium rövid ismertető anyaga is elérhető volt a szlovák mellett magyarul is.
A kötet kiadását a Barsi Múzeum támogatja.
A témák között mindig helytörténeti előadások szerepelnek. Ennek köszönhetően a tágabb térség szakemberei is hozzájutnak az ismeretekhez. A kiadott kötetek pedig remek forrásként szolgálnak a későbbi gyógyszerésztörténeti kutatásokhoz.
A tervek szerint a 29. gyógyszerésztörténeti szimpóziumnak Galánta, a 2026-os eseménynek pedig Poprád lesz a házigazdája.
A szimpózium a Barsi Múzeum, a Szlovák Tudományos Akadémia mellett működő Szlovák Történelmi Társaság, valamint a besztercebányai Diversitas Culturae és a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum – Gyógyszerészettörténeti Klub közös szervezésében valósult meg.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)