Szencen és a református közösségben nagy tiszteletnek örvend Szenczi Molnár Albert, ezért szülővárosának városi múzeumában november 13-án kiállítást nyitottak emlékére.
Álljunk meg egy szóra! – mondaná a nyelvész, hiszen a kiállítási képeken jól kivehető, hogy a tudós, zsoltárfordító, lelkész nevét hol Szenciként, hol Szencziként olvashatjuk. Segítségül hívom a nemrégiben napvilágot látott kiadvány néhány sorát. A Vezérelj, Uram, utaidban – Szenczi Molnár Albert emlékezete szülőföldjén című könyvben Görföl Jenő járt utána a név helyesírásának. Az ő cikkét idézem, aki tudós emberek gondolataihoz nyúlt.
Az alapiskola krónikája – benne az első Szenczi Molnár Albert Napokról szóló cikkekkel (Fotó Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
„Mert szerintem tudja minden szenci, hogy Molnár Albert maga Szenciként írta előnevét (bár talán Szenczit is találtak valahol), de a közelebbi múlt hagyományaihoz ragaszkodó Szenc környékiek általában Szenczi Molnár Albertet írnak. Engedjenek meg egy kis kitérőt. Szabó Andrást fogom hosszabban idézni, hogy mondandóm érthetőbb legyen. A szenci faragómolnár fia a kor szokásainak megfelelően a külhoni egyetemeken divatban lévő névadás (névhasználat) szerint, az érkezési helyről kapta harmadik, vagy előnevét. Így lett Molnár Albertből Szenci Molnár Albert. Pontosabban talán Albertus Molnár Szenciensis. Szabó András tanulmányát jó szívvel ajánlom a szenci lokálpatriótáknak, főként a Szenczi-tisztelőknek.
Egy 1975-ös bejegyzés a krónikában (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Molnár Albert nevéről című tanulmányát a világhálón is elolvashatják. Szabó András a Szenci alakot használja, megjegyezve, hogy a korabeli protestáns írásmód szerint, melyet maga Molnár is használt, a c hangot a tz –vel jelölték, míg a c-t a cs hang jelölésére tartották fenn. Ezek a normák Komáromi Csipkés György grammatikájában változnak, ahol a c hangot már a cz betű jelöli. Szabó András hozzáteszi, hogy így leírt saját nevét Szencsinek ejtette volna Molnár Albert. Most viszont fontosnak tartom, hogy a kiváló tanulmány lényegét az idézőjeleket használva, pontosan másoljam ide: „Mi lehet a megoldás? Mi, irodalomtörténészek nem ragaszkodunk ahhoz, hogy egyedül a mi változatunk legyen a helyes. Éljen és virágozzék a cz, ha az egyháziak és a 18–19. századi hagyományhoz ragaszkodók így akarják“ – olvasható a könyvben, Görföl Jenő visszaemlékezésében.
Az egyik meghívó (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
És most térjünk vissza a kiállításhoz. Amikor Strešňák Gábor múzeumigazgató felvetette, hogy kiállítást készítenek a múzeumban Molnár Albert tiszteletére, nagy örömmel fogadtuk a hírt, mert – bár sokat beszélünk róla – egy kiállítás még közelebb hozhatja őt hozzánk, többet megtudhatunk róla, így történt, hogy a november 13-ai megnyitó bekerült az 55. Szenczi Molnár Albert Napok programjába, bónuszként.
A kiállítás érdekessége, hogy a nemrégiben elhunyt Polák Margit, Polák Imre lánya hagyatékát is őrzi. Strešňák Gábor a megnyitón kiemelte: Polák Margit szövegeit használták, így is adózni akartak az ő emléke előtt is. Másrészt, talán a szenci Polák család nélkül ma nem lenne olyan kultusza a tudósnak, mind amilyen a Szenczi Molnár Albert Napok programsorozata miatt él – teszem hozzá, mint a Napok egyik szervezője. Hiszen Polák Imre ott volt az indulásnál, Polák Margit pedig nagyon sok anyagot összegyűjtött róla.
A Károli-féle Biblia 1793-as kiadása, melyet Molnár Albert javított (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A kiállításon látunk domborművet, kiadványokat, krónikát. Szerencsére a zsoltárfordító életét bemutató rollupok is jól olvashatók. A tudós valóban kalandos utat járt be, de nagyon termékeny életet tudhatott maga mögött, mikor 60 éves korában örökre lehunyta szemét, de munkájának köszönhetően ma is itt él velünk, a zsoltárok fordításai, nyelvtana, szótára, bibliafordítása mind olyan értékű munka, ami nélkül ma sokkal szegényebbek lennénk. Bár a kiállítás megnyitójának napja némileg véletlenszerű volt, de november 13-a a magyar nyelv napja, talán a sors irányította így az eseményeket, vagy ő, onnan fentről.
A kiállítás megnyitóján Strešňák Gábor igazgató ismertette a tárlat anyagát (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Aki teheti, nézze meg a kiállítást a szenci múzeumban, azaz a Törökházban!
Neszméri Tünde/Felvidék.ma
