Megütközve olvasom Bugár Béla politikai kiáltványát, melyben sokadszor az MKP-t és annak elnökét bírálja a megyei választások előtt és alatt történtekért. Megütközésem elsősorban az váltotta ki, hogy a sok egyéb – alaptalan – vád mellett újfent kifejtette, elsősorban az MKP nem akarta a megegyezést a Most-Híd párttal, noha ők azt szorgalmazták. Nos, mi a Lévai járásban bőven tudunk mesélni arról, hogy s mint zajlottak ezek az események (erről Bugár úr elfelejtett nyilatkozni).
A kora tavasz folyamán az MKP járási elnöksége, később járási konferenciája is meghirdette Közösségi Platform elnevezésű tervezetét, melynek az volt a célja, hogy a Lévai járás végsőkig megosztott, gazdaságilag és erkölcsileg, szociálisan megnyomorított magyarságát a megyei választások alkalmával egy közös platformban egyesítse. Gondoltuk, ha nem is lesz megyei koalíció, a járásban össze tudunk fogni, s kéz a kézben kampányolva arra bírjuk majd a magyar választókat, saját közösségüket részesítsék előnyben a választások alkalmával.
Elképzelésünk szerint csökkentett listával indult volna mind az MKP, mind a Most-Híd, és az összefogást a civil szféra részéről egy független jelölt szentesítette volna. Ezzel az elképzeléssel meg is kerestük a Most-Híd párt járási elnökségét. Először a két járási elnök folytatott informális eszmecserét, majd több alkalommal találkozott mindkét párt járási elnökségének küldöttsége. A tárgyalások ugyan nehézkesen, de folytak. A nehézkességet az okozta, hogy folyamatosan vártunk valamiféle engedélyre (?), szentesítésre (?) a másik párt országos vezetése részéről. Végül is a megegyezés megszületett. Személyesen jelen voltam a Most-Híd párt járási irodájában, amikor a kérdés pozitívan eldőlt. Megegyeztünk a jelöltek számában és személyében is (4+4+1). Azonnal sajtónyilatkozatot adtunk ki (személyesen fogalmaztam meg), s ennek a nyilatkozatnak kiadására a Most-Híd elnökségi tagja (jelenlétünkben) beleegyezést kért a pártjuk országos irodájától. A beleegyezést meg is kapta. A Közösségi Platform zöld utat kapott.
De nem sokáig. Az őszi kampányidőszak már azzal a kellemetlen meglepetéssel kezdődött, hogy a megegyezés borult. A Most-Híd párt országos elnöke, hivatkozva arra, hogy nem született megyei koalíció az MKP-val, nem engedélyezte a további együttműködést, s pártja a jobboldali koalíció részesévé vált. Bár nem ismerem belső ügyeiket, annyi bizonyos, a jelöltjeik egy része visszalépett, feltételezem tiltakozásul, s így mások léptek helyükre. Legalább annyi megmaradt az egyezség elemeiből, nyilván a jobboldali koalíció miatt, hogy nem állítottak több magyar jelöltet, mint korábban.
Összegzésül elmondható, hogy amikor egy pozitívan formálódó, a magyarság érdekét szolgáló összefogásra volt esély, felülről jövő utasításra szűnt az meg, s így nyilvánvaló, hogy ebben a történetben ki a hunyó. Mindenképp el kell mondani, hogy az MKP-nak sikerült ugyan 8 év után újra két magyar jelöltet bejuttatnia a nyitrai megyei közgyűlésbe, de az biztos, hogy összefogással ez a szám 3-4-re is növelhető lett volna. Látva a szlovákság csömörét, erre reális esély volt. A Most-Híd párt országos vezetése nemcsak saját pártja járási esélyeit, de a Lévai járás magyarsága jövőjét is sutba dobta, feláldozta a pártérdek mindent szentesítő célja végett. Ezek után bizony álszent politika másokat vádolni. Ez a szálka és gerenda esete, hogy finoman fogalmazzak…
Kiss Beáta
A szerző az MKP OE tagja, az MKP lévai járási alelnöke
{iarelatednews articleid=”42882″}
