Az orosz–ukrán háború három éve címmel rendezett közös kerekasztal-beszélgetést az orosz-ukrán háború kitörésének harmadik évfordulóján Budapesten az Eurázsia Központ és a Magyar Külügyi Intézet.
Oroszország katonailag nem tudja elveszteni a háborút, az ukránok pozíciói 2022 ősze óta hónapról hónapra egyre rosszabbak. Még intenzív amerikai katonai támogatás mellett sem bírnák ki az év végét. Számukra a legsúlyosabb következményekkel az járna, ha tőlük az Egyesült Államok a Starlink hálózatát, valamint a hírszerzési támogatást megvonná – jelentette ki Demkó Attila, az Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének programvezetője.
Mint elmondta, az ukránoknak napról napra romlanak a pozícióik. Ezért kellene mielőbb leülni tárgyalniuk. Ami a szankciók hatékonyságát illeti, fontos azt is vizsgálni – hívta fel rá a figyelmet Demkó Attila –, hogy a büntetőintézkedéseknek milyen hatásuk van az azokat kivető felekre.
A szankciók például azzal, hogy az egekbe emelték az energiaárakat, Európa versenyképességét rontották le.
Ráadásul az ukránok óriási szerencséjére a három eddigi tél szokatlanul enyhe volt.
Demkó Attila szerint pont ezért illúzió volt gyors eredményeket várni a szankcióktól, különösen egy akkora ország esetében, mint Oroszország. A Nyugatnak nem érdeke, hogy Kínát és Oroszországot egymás karjaiba kergesse. Oroszország nem olyan jelentős hatalom, mint amekkora a Szovjetunió volt, de az eltelt három esztendő megmutatta, hogy képes globális hatást kifejteni.
Horváth Levente, az Eurázsia Központ igazgatója Kína példájára hivatkozott.
Amikor az amerikaiak Kínát azzal szankcionálták, hogy Peking nem vásárolhat chipeket Tajvanról, a Kínai Népköztársaság kialakította a saját chipgyártását, így Peking ma már a világban nem csak jelentős chip-gyártóként, hanem innovációs és technológiai óriásként is meg tud jelenni! Amennyiben az Európai Unió például újabb szankciókat kívánna Kínára kivetni, annak lehetne olyan következménye is, hogy még jobban lemaradnánk a szemünk előtt kibontakozó legújabb ipari forradalomban – hangsúlyozta Horváth Levente.
Szerinte Kína sikerének egyik titka, hogy a jövőre épít: ezért például most már nem benzines autókat fejleszt, hanem elektromosakat, és a digitalizációban is előbbre jár, mint a Nyugat.
Horváth Levente arra is felhívta a figyelmet, hogy az orosz-ukrán konfliktus távol van Kínától – Peking ezért hajlamos azt egy orosz-amerikai konfliktusként szemlélni és mivel a NATO a Távol-Keleten is megjelent, Kína ezen a szemüvegen keresztül szemlélte és szemléli a háborút. Évi 5,5%-os gazdasági növekedés mellett a távol-keleti ország ma reformokon megy át: van rövid, hosszabb távú, sőt száz éves időtartamra szóló reformtervük is. A kínai elit célja a lakosság életlehetőségeit javítani, mindenkivel együttműködésre, dialógusra és partnerségre törekszenek.
2049-re kívánják elérni azt, hogy befolyásoló szerepük legyen a világban, de nem törekszenek az Amerikai Egyesült Államokéhoz hasonló mértékű hatalomra – mondta Horváth Levente.
Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója szerint Oroszországnak sem a gazdasága, sem pedig a hadigépezete nem sínylette meg komolyabban a háborút. Oroszországban ma nincs munkanélküliség.
Ráadásul a világ nem képes nélkülözni sem az orosz kőolajat, sem pedig az orosz gabonát. Azt se felejtsük el, hogy egy nukleáris szuperhatalmat nehéz megbüntetni!
Kijev ezért akkor járt volna a legjobban, ha 2022 tavaszán az isztambuli béketárgyalásokon megállapodott volna Oroszországgal. Akkor ugyanis kisebb emberi és területi veszteség érte volna Ukrajnát és infrastruktúrája sem pusztult volna oda akkora mértékben.
A háború előrehaladásának egyik következménye ugyanis, hogy az orosz követelésekből jóval több valósulhat meg, mint a nyugati célokból.
Lassan kezdenek lemondani nemcsak Ukrajna NATO-tagságának az erőltetéséről, hanem az elvesztett területek katonai úton való visszaszerzéséről is.
Sőt, Ukrajna katonai támogatása sem látszik teljes mértékben biztosítottnak!
Oroszország nem vált páriává, ahogy ezt nyugaton sokan 2022-ben jósolgatták, hanem Moszkva elérte azt, hogy a legnagyobbak között kezeljék. Az új amerikai elnöknek ezért az a kezdeményezése, hogy a különböző nemzetközi szervezetekből országát kivezesse, mintegy „ledobja a terheket” – az az oka, hogy szeretné, ha országa Kínával versenyképes lenne.
(Gecse Géza/Felvidék.ma)