Fellinger Károly felvidéki költő, író volt a vendége a pozsonyi Casinónak. A szép számban megjelent közönséget, köztük a vendég lakhelyének, Jókának számos érdeklődőjét Flórián László köszöntötte a Casino nevében. Majd Bárdos Ágnes, a rendezvény moderátora, vezetője ismertette a mára számos értékes kötettel, munkával büszkélkedhető író, költő, helytörténész munkásságát.
Fellinger Károly pedig a kezdetektől, irodalmi munkásságának indulásától és indíttatásától kezdve egészen napjainkig vázolta teendőit. Külön kitért azokra a nehézségekre, amelyek a mai könyvkiadást, a pályázati körülményeket, az anyagi támogatások elmaradását jelentik. Ezért aztán hálás köszönetet mondott mindazoknak a magánszemélyeknek, többek között lakóhelye kultúra és irodalom iránt érzékeny és elkötelezett személyeinek, akik hozzásegítenek művei megjelentetéséhez.
Viszont saját anyagi ráfordításai nélkül még így is az íróasztal fiókjában maradnának kéziratai. Pedig nagy kár lenne értük! Hiszen az évek során olyan művek kerültek tőle az olvasókhoz, hogy csak néhányat említsünk, mint a felvidéki helységneveket megörökítő, akár útikalauznak is elfogadható Bóklászó, Lófráló, Barangoló, Csatangoló című kötetek, továbbá az Ilka vára, a Forrásláp, a Zöld, de nem spenót, vagy A cékla farkincája című skandináv verseket tartalmazó kötet.
Ez utóbbi külön érdekessége, hogy sajátos műfajt képvisel a maga nemében, és a magyar költők közül Fellinger Károly tollából születtek meg először az ilyen stílusú versek.
Aztán szólni kell a cigány meséket tartalmazó Kenyérbélvirág című műről, amellyel kapcsolatosan az alkotó kifejtette, hogy a könyvet enyhén fogalmazva fanyalogva fogadták nemzeti részről, de maguk a romológusok is berzenkedtek tőle. Pedig a könyv nagyon értékes alkotás, a cigányok között felgyűjtött mesék, történetek autentikusan mutatják be a cigányok világát. Személyes véleményem, hogy ha így ismerjük meg őket, bizonyára jobban el is fogadjuk ezt a népet, akik akár akarjuk, akár nem, itt élnek velünk, köztünk.
Az alkotó műveinek egy része (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
Az alkotó elárulta azt is, hogy külön öröm számára alkotásainak magyarországi megjelenése és fogadtatása, hosszan sorolta, mennyi irodalmi lapban, folyóiratban jelentek meg és folyamatosan jelennek meg munkái. És a külföldi olvasók is megismerkedhettek verseivel, meséivel, helytörténeti munkáival, hiszen azokat több nyelvre lefordították már. Idehaza pedig megszámlálhatatlan alkalommal találkozott olvasóival, különösen örvendetes számára, amikor óvodába, iskolába, gyerekek közé hívják, ahol szívesen ajándékozza meg a résztvevőket könyveivel. Nagy jelentősége van ennek főleg ott, ahol a szülők hátrányos helyzete miatt a gyerekek nem jutnak hozzá az irodalomhoz, a könyvekhez.
A rendezvény közben Bárdos Ágnes és Fellinger Károly is felolvastak, szavaltak a gazdag életmű darabjaiból. Fellinger Károly igazi lokálpatriótaként mélységesen szereti szülőföldjét, faluját és vele együtt annak jellegzetes tájszólását,
a szönciként ismert ö-zéssel. Színesítette az író-olvasó találkozót, hogy egyik, községéhez kötődő meséjét ilyen tájszólásban mondta el. Aztán beszélt arról is, hogy milyen személyes indokok nyomán kezdett el felnőtteknek szóló verseket írni, megjegyezve, hogy a személyes élmények, történések és motívumok adják a leginkább a témát az alkotáshoz.
Bárdos Ágnes a beszélgetés végén megjegyezte, hogy Fellinger Károly termékeny alkotói munkásságának köszönhetően könyvespolcán már egy egész hosszú sort megtöltenek kötetei. Így vagyok ezzel magam is, nálam szintén egyre gyűlnek a belső tartalomban, de a külső megjelenésben, illusztrációkban egyaránt igényes kötetek. És bízunk benne, hogy ez a sor tovább folytatódik, és minden nehézség ellenére Fellinger Károly újabb és újabb művekkel örvendezteti meg olvasóit.
Benyák Mária/Felvidék.ma
