Fascinosum és tremendum, csodálat és szorongás az űrhajóban – ezért imalánc
Korunkban hatalmas technológiai forradalom zajlik, ennek eredményeként a nanotechnológia, a chipek, másik oldalon az űrhajózás, a lézerek világa hoz naponta újabb meglepetéseket. Csak úgy, csendes mellékvíz-sodrásként megjelent a hitéletnek is új, digitális kori formája.
Így nevezem ezt: űr-spiritualitás.
Hiszen az űrhajózás kezdetei óta vannak vallomások, imák, amelyek összekapcsolódnak az asztronauták földi neveltetésével, hitéletével, felekezeti, vallási hova-, vagy hova nem tartozásával. Természetesen nem minden űrhajós él intenzív hit-, vagy vallási életet. De szerintem nincs egyetlen űrhajós sem, aki a Földünk világűrből történő megpillantása, majd folyamatos látványa nyomán ne érezné át a valláspszichológia szerinti vallási ősélmény, a szentség két alapélményét.
Ez pedig a fascinosum és a tremendum – azaz a csodálat, lenyűgözöttség, a látvány rendkívülisége által a minden emberben rejtőzködő ősistenélmény felébredése, a fascinosum.
Másrészt a néha-néha minden űrhajósban felsejlő félelem: mi van, ha valami miatt a küldetés nem sikerül? Vagy pozitív megfogalmazásban: mi van, ha ebből a földtől több száz kilométerre eléjük táruló látvány csodából, a kék életbolygó megejtő bűvöletéből nem lesz visszalépés a szemhorizontú, földi tájakra? A hazaiakra?
A lenyűgözöttség és a végzetszerűség intenzív élménye közben ki így, ki úgy reagál minderre.
Szívesen megkérdezném Kapu Tibort, milyen istensejtelem derengett fel a lelkében a rendkívüli látványra? Vagy a határtalan dimenzió különbség, a saját testmértéke és a láthatóan nagyság-milliókkal méretesebb föld-anya és a matematikailag kifejezhetetlenül végtelen univerzum közelebbi megpillantása milyen érzelem hullámokat, gondolat rezgéseket keltett benne? És vajon mit szólna ahhoz, ha megtudná: idelenn sokan imádkoznak érte, társaiért, az űrmisszió eredményességéért, s még nemzetközi imalánc is szerveződött mindezért?
Isten-rezonanciák egyes űrhajósokban kezdetektől fogva
Az űrhajósok és más űrrepülésben résztvevők az űrben tartózkodva is figyeltek hitük, vallásuk gyakorlására. Erről írunk röviden most két részben, a világvallások teljes palettáját az űrképviselet felől átlapozva.
A hit-, vagy vallásgyakorlás a világűrben egyedülálló kihívásokat és lehetőségeket jelent.
Az űrutazók arról számoltak be, hogy a látványhatások erős inspirálására mélyreható lelki mozgások történtek bennük. 1968 karácsony estéjén Bill Anders, Jim Lovell és Frank Borman űrhajósok a Genezis könyvéből olvastak fel, miközben az Apollo 8 a Hold körül keringett.
Protestánsok – “beszélj nekik Jézusról, nekem Ő a valóság”
Buzz Aldrin, az Apollo-11 űrhajósa, aki presbiteriánus református, az egyháza által biztosított készlet segítségével vett úrvacsorát. Aldrin elmondta tervét Chris Kraft repülésvezetőnek, és szándékában állt, hogy az istentiszteletet közvetíti a Földre. De nem akart vitát, s nem tette meg. 2011-ben elárvereztek egy mikrofilmes Bibliát, amelyet Ed Mitchell, az Apollo 14 űrhajósa vitt magával a Hold felszínére.
Ez egy King James verzió volt, az “angol Károli Biblia”, amelyet azután készítettek, hogy három űrhajós életét vesztette az Apollo 1 tüzében. Az STS-51-L űrrepülőgép-tragédiával végződő Challenger űrrepülőgép-küldetés legénységének több tagja is hívő ember volt. Köztük volt Dick Scobee parancsnok és Michael J. Smith pilóta. Scobee baptista volt, aki feleségével, June-nal egy templomi eseményen ismerkedett meg.
A tragédia után cikket írt a Guidepost magazinban arról, hogy a hitük hogyan segítette őt át a tragikus időszakon. Rick Husband, a szerencsétlenül járt STS-107 Columbia tragédia parancsnoka szintén hívő keresztyén volt. Az űrhajósok által minden repülés előtt kitöltött utolsó kérdőíveken személyes üzenetet hagyott a lelkészének: „Beszélj a gyülekezetnek Jézusról. Számomra ő a valóság”. Később felesége, Evelyn könyvet írt az űrhajós életéről és keresztyén hitük fontosságáról High Calling (Magas hivatás) címmel.
Római katolikusok – a Hold is katolikus egyházmegye?
Az Apollo-11 küldetése során a Holdon hagyott több tucatnyi nyilatkozat között egy szilikon lemezen VI. Pál pápa aláírt üzenete is szerepelt. A küldetést követően William Donald Borders, az orlandói római katolikus egyházmegye püspöke közölte a pápával: az 1917-es egyházi törvénykönyv szerint a Hold az ő egyházmegyéjéhez tartozik, mivel az első felfedezők a Kennedy-fokról indultak, amely az ő joghatósága alá tartozott.
Az állítást a pápa nem cáfolta, de a Holdat semmilyen hivatalos minőségben nem ismerik el az egyházmegye részeként.
Buzz Aldrin Holdon történt úrvacsorázása után más űrhajósok is megtették ugyanezt a Föld körüli pályán. Az STS-59 űrrepülőgépes küldetés három katolikus asztronautája 1994. április 17-én részesült szentáldozásban. 2013 szeptemberében Michael S. Hopkins, a NASA űrhajósa hat megszentelt ostya készletet vitt magával a Nemzetközi Űrállomásra, így 24 hetes küldetése alatt hetente részesülhetett eucharisztiában.
Orosz ortodox – Boldog karácsonyt Oroszországnak!
Oroszországban az űrhajósokat indulás előtt orosz ortodox papok áldják meg, és a Szojuz rakétákat is megáldják az indítóálláson. A legénység megáldásának hagyományát Alekszandr Viktorenko űrhajós kezdeményezte, amikor 1994-ben a Szojuz TM-20 indításakor kérte a legénység megáldását. Orosz ortodox karácsonyt ünnepeltek a Nemzetközi Űrállomáson 2011. január 7-én, az ortodox naptár szerint.
A kozmonauták szabadnapot kaptak, de a legénység egyik tagja a Twitteren ezt írta: „Boldog karácsonyt egész Oroszországnak.”
A teljes legénység két héttel korábban, december 25-én is ünnepelt. Az űrhajósok olykor az orosz ortodox egyház kérésére vallási ikonokat visznek az űrbe, amelyeket a Földre visszatérve szétosztanak a templomokban.
(Folytatás köv.)
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
