Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma. Ahogy Pál apostol arról beszélt, hogy ne szomorítsuk meg Isten lelkét, úgy lehet szó Jézus engeszteléséről is.
A hagyományos körmenetre idén június 29-én került sor Vágán.
A Jézus Szíve-tiszteletben magát az Istenembert, magát Jézust ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte. A személyes egység révén Jézus egész embersége az isteni személy kifejezője.
Az egyházi dokumentumok szerint a szív nem pusztán jelképe Jézus szeretetének, hanem valóságos emberségének kifejezése, melyet áldozatul adott értünk.
A Szentírásban és a hagyományban a szív nem lélektani, hanem az egész embert kifejező fogalom, olyan ősfogalom, amely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot.
A testben megnyilvánuló személyesség belső központja, ahol a személyes elhatározások és a külső kapcsolatok megszületnek. Amikor Jézus szeretete helyett a szívét tiszteljük, akkor az elvont fogalom helyett a konkrét valóságra hivatkozunk, és ez egyúttal eszünkbe idézi a megtestesülés titkát is.
Jézus Szíve ontológiailag megalapozott szimbólum, mely alkalmas arra, hogy a személyiséget a maga emberségében kifejezze. A szívben nemcsak Jézus emberi, hanem istenemberi szeretetének is jelképét látjuk, amely egyszerre tükrözi az Atya iránti és az emberek iránti szeretetet. Mivel a Jézus Szíve-tisztelet a szíven keresztül az isteni személyre vonatkozik, azért ezt az imádó kultusz körébe soroljuk.
A körmenetek hagyományának őrzése a vágai hívek önként vállalt nemes feladata. A hagyomány elképzelhetetlen a tűzoltók részvétele nélkül.
A Jézus szíve körmenet alkalmával egykor 4 kaput vittek a négy égtáj felé. Mára már csupán a négy megálló hagyományát őrizték meg, ám csak egynél állítottak kaput, amelyet Jézus-szobor, szentképek és rengeteg virág díszít.
Maga a körmenet rendkívül impozáns, külsőleg is mutatós és látványos.
A fehérbe öltözött kislányok virágszirmot szórnak a pap elé a menetben, aki az oltári szentséget hordozza, és minden állomáson elmondja az imát és szertartást végez.
A hagyományt Józsa Mónika a „Vága község népi vallásossága ” című munkájában ekképpen dolgozta fel:
„Vágán, régen, az egyházi év sorrendjében a következő körmeneteket tartották:
1.) virágvasárnapi körmenet (csak a templom körül);
2.) feltámadási körmenet (Az útvonal általában a templomtól a hősök szobráig, majd vissza a községházáig és ismét vissza a templomba.
Előfordul, hogy csak a templom körül, napjainkban a Flórián-szoborig és vissza.);
3.) búzaszentelő körmenet Szent Márk napján (április 25-én);
4.) Flórián-napi körmenet (május 4-én, ill. a következő vasárnapon);
5.) keresztjáró napok: áldozócsütörtök előtti hétfő, kedd, szerda;
6.) Szentháromság vasárnapi körmenet;
7.) Úrnapi körmenet;
8.) Jézus Szíve vasárnapi körmenet;
9.) körmenet Mindenszentek napján (november 1.), amit a helybeliek nem is körmenet szóval, hanem régiesebb kifejezéssel emlegetnek, azt mondják, hogy »processzióval mentünk ki a templomból a temetőbe«.
A mai gyakorlat már elhagyta a búzaszentelő körmenetet, a keresztjáró napokat, a Szentháromság vasárnapi körmenetet, és a körmenetet a Mindenszentek napján. A többi még ma is megvan.
Két évtizeddel ezelőtt a Jézus Szíve-körmenet a templomtól indulva megkerülte a falu közepét, ami kb. 2 km-es útvonal volt. Az akkori menet rendje a következő volt: elöl haladt a kereszt a 2 horgolt zászlóval (Jézus Szíve- és Mária Szíve-zászló), mögötte a gyermekek, majd a férfiak.
A férfiak után a Mária-szobrot vivő lányok a fehér szalagokkal, utánuk a tűzoltók, virághintő kislányok, a pap az Oltáriszentséggel, a pap mellett az út mindkét oldalán lámpást vivő férfiak, végül az asszonyok zárták a sort. A körmenet méltóságát
emelték a zászlók: az 5 rudas Jézus Szíve-zászló, a 3 rudas Szent István-zászló, az olvasós (Rózsafüzér Királynéja), illetve az 5 rudas molnárzászló, melyet ma is a hajdani molnárok leszármazottai visznek.
Ezek a zászlók – és még néhány – ma is hozzátartoznak a templom berendezéséhez, a szentélyben van az állandó helyük.
A második világháború előtt sokkal több zászlót vittek a körmenetben, és a Jézus Szíve-zászlóhoz is szalagok voltak kötve, úgy mint a Mária-szoborhoz, csak ez piros színű volt, és kisebb lányok vitték.
Régen, az ún. ,,eszközöket” is vitték a körmenetben, a gyerekek egy-egy kispárnán: a töviskoszorút, a kardot, a korbácsot, a kakast stb.
Napjainkban a Jézus Szíve-körmenet rövidebb útvonalon van megtartva, s a menet rendje is változott. A hagyományainkhoz ragaszkodók ma is az egész úton Jézus Szíve-énekeket énekelnek, a templomba érve a Te Deumot. Amerre a körmenet halad, a házak ablakaiban gyertyák égnek az Oltáriszentség tiszteletére. A körmeneten »kapuk« vannak felállítva keresztül az úton, amelyet több vágai család készít, rendszerint
mindig ugyanazok a családok. (Alatta halad át a tömeg.)
A »kapu« oszlopai virággal vannak körbefonva, s ezekből a virágokból mindenki visz magának 1-1 szálat a miséről hazamenet. A jobb oszlop tövében egy kis asztal van fehér abrosszal leterítve, ahová a pap az Oltáriszentséget helyezi.
A tűzoltótestület tagjai a vasárnapi szentmisén is részt vesznek. A menet elején haladó kereszt és a 2 horgolt zászló (Jézus Szíve- és Mária Szíve-zászló) mögött haladnak. Amikor az egyes »kapuknál« vagy
a mise alatt a pap áldást ad az Oltáriszentséggel, a tűzoltóparancsnok »vigyázz!« jelszót kiáltva szalutál, az egyenruhások vigyázzba állnak, a díszes tűzoltózászlót pedig tiszteletadásra hajtja a zászlótartó.
Szép lenne a régi hagyományt visszaállítani, amikor is az Oltáriszentség felmutatásakor az »imához!« jelszót kiáltotta a parancsnok, és az egyenruhát viselő tűzoltók valamennyien szalutáltak.
Azonban mi vágaiak így is hálásak vagyunk az egyenruhás testületnek, hogy hagyományainkat őrizve emelik a körmenet méltóságát.
A hagyomány olyan érték, amit a közösség megőrzésre és továbbadásra méltónak tart. Amennyiben nem adják tovább, elveszti lényegét, megszűnik éltető forrás lenni.”
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.
HM, Felvidék.ma
Fotó: Haraszti Mária
