Balázs Péter kassai magánkutató június 18-án a kassai Bocatius János Közkönyvtárban előadást tartott a céhek szerepéről és a pénzverés kapcsolatáról, ám sokkal tágabb összefüggésrendszerbe helyezte mondanivalóját, és számos, eddig nem világos kapcsolódási pontra mutatott rá, mely a további kutatásokat megtermékenyítheti. Vele beszélgettem el kutatásainak eredményéről.
– A Szlovák Numizmatikai Társulat vezetőségi tagjaként, 1976 óta magánkutatóként gyűjtöm a pénzverésre vonatkozó adatokat különböző levéltárakban. Negyven év alatt minden olyan adatot, mely a várossal kapcsolatos, kijegyzeteltem. A Bocatius Közkönyvtárban negyedévenként tartanak szakmai előadásokat. Megkértek, hogy most egy kicsit más szemszögből magyarázzam meg a számukra érthetetlen összefüggéseket. Mivel idén volt a rozgonyi csata 701 éves évfordulója, megnézték a Kassai Polgári Kör ehhez kapcsolódó kiállítását. Az előzményekhez tartozik Aba Amadé nádor meggyilkolása. Így felkértek, mondjam el erről a korszakról, mire jutottam kutatásaim során.
Megkérlek, foglald össze előadásodat olvasóink számára.
Előadásomban megkíséreltem numizmatikusként eddigi tapasztaltam alapján, többnyire szlovák pénz- és éremgyűjtőknek, valamint érdeklődőknek felvázolni, hogyan működhetett az Árpád korban a pénzverés. Nagyon kevés írott anyag áll rendelkezésre ebben a témakörben.
A Magyar Királyság területi beosztása úgy alakult, hogy a Karpát-medencébe hét nagy törzs érkezett, melyek egyes szállásterületeket foglalták el. Volt egy nyolcadik is, a Kaukázusban hozzájuk csapódott kabarok törzse. Ez utóbbiakat nevezték fekete magyaroknak. Ők pogányok voltak. A kabar fejedelem 1000 körül elvette Szent István nővérét, s így a király sógora és egyben nádorispán lett. Ez azt jelentette, a király után második embernek számított. A kabar fejedelmet Aba Sámuelnek hívták, ő lett később a király. Azért beszéltem erről, mert az 1300-as évek elején Aba Amadét Kassán ártatlanul gyilkolták meg – a Bécsi Krónika szerint.
Mi ennek a háttere?
Összességében két területet különíthetünk el. Az egyik volt az ún. királyi birtokterület, mely az ország kétharmadára terjedt ki, és a fennmaradó egyharmad az ifjabb királyt, vagyis a trónörököst illette. Ezen a két területen létezett egy-egy pénzverde. A királyságon belül két fejedelmi területről tudunk. A nyitrairól és a bihariról. De e két területen nincs tudomásunk pénzverésről. Kassán viszont igen. Kassa kétharmada a királyfi, vagyis az ifjabb király területét képezte. Tehát a királyi sógor, nádor vagy az ispán birtokán volt található. A piaci rész is a királyfi területén állt. A vendégek a királyfi területén telepedtek meg. A pénzverést csak a királyfi, azaz az ifjabb király gyakorolta. Kassának mérőhaza és mértékegysége volt, a kassai márka. Ennek súlyát, sem részarányát nem sikerült megállapítani. A város lerakathellyel, vagyis országos-városi raktárral rendelkezett és harmincadvámot szedett. Kamarája és nagyon sok privilégiuma csak Kassának volt, a nyitrai és bihari részhez képest. Ha nem lett volna ez a város a királyfié, vagyis az ifjabb királyé, akkor hogyan magyarázzuk azt, hogy 1713-ig Buda után Kassa a királyi városok között mindig a második helyet foglalta el az országgyűlésben? Ezután Pozsony előzte meg. Nyitra és Bihar a hányadik helyen volt, ha az országgyűlés ülésrendjét nézzük?
Amikor I. András (uralkodott 1046-60 között) 1048-ban öccsét, a későbbi I. Bélát (1060-től uralkodott 1063-ig) hazahívta Lengyelországból, trónra lépte előtt, társuralkodóként működött. Mivel Andrásnak nem volt fia, így az öccse lett a trónörökös. Így ő kapta ezt az egyharmad részt a pénzverési joggal együtt.
Ebből arra következtethetünk, hogy létezett egy harmadik osztott terület. Kassán az ifjabb király és a kabar fejedelem mint nádorispán osztozott 2:1 arányban. Ondrej R. Halaga történész szerint a déli kapunál állott egy másik királyi ház. Ebből arra a következtetésre jutunk, hogy ez Amadéé volt. Ugyanis a királyi sógor mint nádor a királyfi birtokainak kezelője is volt.
Egy fejedelemnek volt téli és nyári szállása. Az Abák esetében Kassa volt a téli és Ungvár környéke a nyári szállásterület. Azt tudjuk, hogy az írások szerint Aba Amadénak fejedelmi udvara Abaúj területén állt. De nem lehetett ez egy kicsit feljebb? Ha abból indulunk ki, hogy a mai Kassa területe osztott terület, szerintem nemzetközi vásártér volt. Akkor a királyi vendégeket csak a királyfi területére telepítették. Ennek fejében fizették a védelmi pénzt, az urbulát. A kassai polgárok esetében ez adatolható. Ha valaki a földesúr, a kabar herceg vagy törzsfő területére telepedett, ugyanúgy adót kellett neki fizetnie. Ha a király által kiadott menleveleket a külföldről bejött hospesek kapták, szerintem világos, a megszerzett engedély csak királyi területre vonatkozott. Így már érthető, hogy amikor Amadét meggyilkolták, a kassai polgárok miért akartak I. Károlytól a helyzet rendezésére kiküldött főpapok által olyan jogokhoz jutni, amelyekkel korábban a királyoktól menlevél formájában nem kaptak meg. Ezek a vendégek azt gondolták, ha a királynak dolgoznak, bármit megtehetnek, minden adófajtától mentesek lesznek. Például az út- és vámadótól. A másik, ha arra panaszkodtak, hogy Amadé őket különadókkal sújtotta, és kifosztotta kereskedőiket, ez csak féligazság. Nem a királyi utakon mentek, hanem a rövidebb földesúri utakon. Ott meg kérték az illetéket. Más logikája ennek nincs.
Amadé érdemeket szerzett.
Amadé nádor Károly számára biztosította, hogy harmadszor, végre törvényesen Magyarország királyává koronázzák. Aba Amadé nádor birtokain bújtatta és később a lengyel trónra segítette Kázmért. I. Károly számára Lengyelországban feleséget keresett. Ilyen érdemek után „nyugdíjba vonult”. Vagyis mint mindenkit megelőző főúr, miután a királynál szolgálatait befejezte, kérte az uralkodót, örökölt vagy szolgálati ideje alatt szerzett birtokaiba iktassák be. Tehát birtokjogainak elismerését kérte. Ezt a király megadta. Feltételezésem szerint ezzel jutott Kassa egyharmadának a birtokába.
Amikor 1311 őszén kíséretével bevonult, feltehetően a Szent Mihály-kápolnában istentisztelet tartatott. Ekkor tumultus keletkezett, és ártatlanul meggyilkolták. Kíséretében 130-150 ember lehetett, a kassai polgárok 300 körüli számba voltak jelen. Világos, milyen lehetett az eredmény.
Érdekes, hogy amikor III. Endre került a trónra, és 1290 körül meglátogatta Kassát, a királynőnek járó birtokokat a nádor átadta. Mivel nem voltak „vonalas” határok, sem telekkönyvek, utólag nem állapítható meg, a Kassai-medencén belül mennyi volt a királyfié és mennyi a nádoré. A szlovák történetírás azt írja, a nádor a királyi birtokokat kisajátította. De ez valójában nem felel meg a tényeknek. Hiszen ő ezeknek a területeknek kezelője volt.
Hogy képben legyünk, a liliomról is beszélnem kell. Az Árpád-kori liliom egyszárú. Ennek jelentését mindenki ismerte. A tisztaság és szüzesség jelképe. Az Szent Imrével kapcsolatos vagy a fiatalabb királlyal. Ha ő volt ennek a területnek a tulajdonosa, akkor ezt jeleznie kellett. Az egyszárú liliom megtalálható a királyi pénzeken is. Volt egy gölnicbányai, majd egy kassai kamara. Ha a királyfinak itt volt a kamarája és ha pénz veretett, akkor ennek a liliomnak valamilyen módon manifesztálódnia kellett. Két ilyen pénzt találtunk. Az egyik egy V. István korabeli obulus, amelyen pont ilyen liliom látható. A másikat IV. Kun László idejében verték, melyen László királyként szerepel. Ezen kívül még egy pecséten látjuk, amelyen mint ifjabb királyt említik. Ezen az ábrázoláson a liliom a jogar részét képezi. A törökszentmiklósi aranykincs Ajtonyhoz köthető. Ebben a leletegyüttesben van egy aranytál, szélén liliomos díszítéssel, mely ugyanolyan, mint amilyen Szent István fejedelmi kardját ékesíti. A szegély alatt rovásírás, talpán egy bizánci kereszt, görög felirattal. Ez világosan mutatja, a fejedelmi családban vagy más fejedelmeknél a keleti rítusú a bizánci vallás gyakorlatát.
A márkáról is szót kell ejtenünk, ami súlyegység volt. Négy részre osztódott. Ez volt a fertó. (A német viertel olvasd firtl, vagyis negyed.) Nyolcada volt az uncia. Negyvennyolcada, mely a legkisebb egysége volt, a fondus nevet viselte. Átszámítási okoknál fogva volt ez így. Az Árpád korban 1 fertó 60 dénárt ért, 1 márka tehát 240-et. Egy uncia 30 dénárt, 1 pendus ötöt. Erre azért volt szükség, mert ha jöttek a külföldi kereskedők, a híd- és vámkapukon keresztül árujukat megbecsülték, és illetékeket kellet fizetniük. Ezeket a vámtarifákat királyi rendelettel 10-30 évenként nyilvánosságra hozták.
Azt tudjuk, az adót fizethették háromféle módon. Vert pénzben, vagy finom ezüstben, aranyban. Harmadik módon prémmel vagy szőrmével. A vert pénz esetében az volt a gond, hogy ha a királynak jól ment, a pénz ezüsttartalma 70% volt. Ha rosszul, akkor az ezüst részaránya 25%-ra esett vissza. A többi réz volt. Így a pénz devalválódott. Az ezüstöt rudakban, vagy téglácskákban szállították. Ezek tisztasága 80-90% körül mozgott. A kereskedők inkább ezt a nyers ezüstöt vagy aranyat fogadták el, mert ennek értéke – összetétele folytán –, mindig stabil volt. A prémet a szlavóniai részeken vezették be.
A horvát pénznem neve, a kuna (nyest) is erre utal.
A nagyvárosok elfogadták, mert a jól elkészített prém aranyat ért. Egy tinó egy arany szolidust ért. Egy jól kidolgozott mókus bőre 24-25 dénárt. Tudjuk, hogy akkor az emberek nagy része sátrakban élt. Minden sátorban tűzhely állt, mely füstölt. A füstadót prémmel fizették. Ha a kereskedő ismeretlen, vagy rossz pénzt adott, a kamarában felolvasztották és annak alapján fizették ki az illetéket.
Ha a király új pénzt veretett, a régit 6 héten belül be tudták illeték nélkül váltani az újra. A határidőn túl, már csak pénzsúlyban vette át a kamara. 1301-ig a nyugatról behozott értékes árucikkekért a firenzei, velencei és nápolyi kereskedők nyers rúdezüstöt, vagy -aranyat kértek. A Magyar Királyság egyházi adóját aranyba fizette be. Érdekes, a pápai kincstárba befolyt adó, 1280-1301 között, 80%-át a magyar adó tette ki. Így a pápai udvarnak érdekében állt, hogy Magyarországot megkaparintsa. Ezért elhíresztelték, azért nem jó a magyarországi kereszténység, mert a pogány magyarokat a keleti rítusú Bizánc térítette. Ezek meg rosszabbak a pogányoknál. A pápa a Lajtán túl vallási megújulási mozgalmat indított, s jöttek a keresztes háborúk.
Ezek szerint, már ár akkor is volt öncélú magyarellenes propaganda! Beszéljünk a vásárokról is.
Ami a vásárokat illeti, Abaújban minden nap volt valahol vásár. Hétfőn Jászón, kedden Monajkeddpusztán, szerdán Szinán, csütörtökön Kassán és pénteken Göncön. Ezeken jelen voltak a király vámszedői és pénzváltói. Együttműködtek a falusi bíróval és falunaggyal. Az utóbbi szerintem, volt a kisbíró. A Jászóhoz tartozó birtokrészen, Monajkeddpusztán, feltételezéseim szerint állatvásárt tarthattak. Mi más lehetett ilyen puszta területen? Jászón kézműves vásár is lehetett, hiszen a közeli hegyekben bányászat folyt. A jászói apátság ezt a jogot Kálmán idejében kaphatta meg. Abban az időszakban – 1214-1221 között –, amikor Kálmán Halics királya volt, mint királyfi odaajándékozhatta a területet monostor építéséhez, hogy pénzt szerezhessen. A jászói monostor a keleti rítust követte, ahogy eredetileg a jászok is.
Azt mondják, a kassai vendégek a szinainak jogait kapták. Ennek nyilvánvaló oka, hogy mindkettő a királyfi területén feküdt. Gönc már a királyné és az Aba nemzetség területét képezte. Ezek az összefüggések szépen megmutatkoznak.
Harmadjára arról kell szót ejtenem, hogy a későbbi királyi városok a kezdetben miképpen védekeztek a tatárok betörése ellen. 1285-ben a tatárok újra próbálkoztak, de csak az abosi részig jutottak. Ez is az Aba nemzetség érdeme, mert ezeken a részeken erődített helyek láncolatát építették ki, mely védelmet nyújtott a lakosságnak. Ha itt volt a fejedelmi székhely, a királyfi és nádor érdekében állt, hogy ezeket kővel körülkerítsék. A tatárok, a várakat nem tudták bevenni.
Mit kell tudnunk ezzel kapcsolatosan a céhekről?
Ami a céhek szerepét illeti, tudjuk azt, hogy az Árpád-kori pénzverőhely Esztergomban volt. Kovácsi volt a király pénzverőinek falva. Az ásatások alkalmával Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt templom romjai kerültek elő. Mellette egy 11. sz.-i olvasztókemence. Kassán is a Dóm szomszédságában áll a Szent Mihály-kápolna, melyet a névadó szenten kívül Kozmának és Damjánnak szenteltek. Freskóihoz hasonlót nem találtak a környéken. Görög eredetre vallanának? Ha végigtekintünk a magyar királyokon, láthatjuk, a bizánci rítust követték. Szent Imréről tudjuk, görög hercegnő volt a felesége. A feleség a görög rítusú templomba ment, férje a latin szertartásúba? Vagyis Imre az akkor még egyhajós Dómba ment, felesége meg a Mihály-kápolnába. A két épület szoros hasonlóságot mutat. Tehát a Mihály-kápolnának feltevésem szerint korábbinak kell lennie, mint a jelenlegi főszékesegyház. Mivel a tatárjárás előttről nincsenek Kassára vonatkozó adataink, így erről többet nem mondhatunk.
A krónika szerint Szent Imre vaddisznóvadászaton halt meg Igla/Iglo erdőrészben. Hol volt ez a hely? Elképzelhető, hogy a mai Igló területén, mert hasonló helynevet nem találunk a Kárpát-medencében.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma