Zselízi verbunktalálkozó az őszi sokadalomban

A hagyományos búcsú és a városi napok mellett a múlt hétvégén zajlott Zselízen a Garam menti Verbunktalálkozó is. Zselíz városa, a Művelődési Otthon és a Tiszta Forrás Alap szervezésében megvalósuló néptánc találkozó idén immáron hatodik alkalommal került megrendezésre.
A látványos táncos verbuválás, mely régi katonai hagyományokra tekint vissza, idén is nemzetközi jelleget öltött. A lévai Regionális Művelődési Központ által immár VII. alkalommal szervezett „Ilyenek vagyunk!” – nemzetközi folklórfesztivál külföldi vendégcsoportjai állandó meghívottjai e találkozónak. Idén a csehországi, lengyelországi és magyarországi együttesek mellett macedóniai gyermekcsoport is vendégszerepelt. Az elmúlt évek hagyományaihoz hasonlóan a régió együttesei is képviseltetve voltak. A párkányi Pásztortűz szenior táncegyüttes és az ipolysági Sendergő gyermek néptánccsoport is segített a tradíció megelevenítésében.
„Célunk és feladatunk, hogy a régiónk tánchagyományát a legautentikusabb formájában megismertessük, elsajátíttassuk, és színpadra állítsuk a maga őszinte eredeti mivoltában. Fontosnak tekintjük, hogy egy-egy falu vagy ember táncvilágát minél részletesebben, elmélyültebben tanulmányozzuk. A verbunktalálkozót öt évvel ezelőtt ilyen gondolatokból vezérelve kezdtük szervezni. Emléket szerettünk volna állítani az Alsó-Garam mentén élők „Sallai verbunkjának”. Szeretnénk az egyik legarchaikusabb verbunkot feléleszteni, megőrizni és népszerűsíteni. Nem titkolt célunk volt az is, hogy a kereskedelmi televíziók és rádiók értékvesztett kínálataival szemben megmutassuk: van másik út is..” – magyarázta Juhász Sándor a Tiszta Forrás Alap vezetője. majd folytatta: „ A verbunktalálkozó ötletét már a kezdetekkor is telitalálatnak tartottuk. Mint jelenség kínálja is magát ekként: vásár a város főterén /résztvevői a városban található civil szervezetek, de természetesen kézművesek is árulják portékáikat/ , melynek forgatagában nemcsak a különböző tájegységek és nemzetiségek portékái és képviselői /a meghívott táncegyüttesek/ nyüzsögnek, hanem a régmúlt emblematikus figurái is. A főszolgabírótól kezdve egészen a lovas kocsin érkező, verbuválást végző káplánig.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján állítjuk, hogy ízlésesen, a szerkezetet, térformákat esztétikusan kezelve a hatáskeltés és a míves, igényes, tartalmas műsorok között lavírozunk úgy, hogy következetesen az utóbbi keretein belül maradunk.”
A meghívott együttesek táncosai a szombat délelőtt folyamán megismerkedtek a délután előadandó koreográfia tánc és zenei anyagával. Érdekes volt megfigyelni, amikor egyszerre járta a lengyel fiú a magyar lánnyal, vagy a kincsős szlovák kislány a macedón kisfiúval nyelvi akadály ellenére csodálatos összhangban. Sőt! Az sem zavart senkit, hogy a táncosokat az összes csoport zenészeiből spontán alakult nagyzenekar kíséri. Délután a kultúrháztól indult a díszes menet a Szent Jakabról elnevezett városi főterére, ahol a délelőtt elsajátítottakat mutatták be egy nagy közös koreográfiában. Ezt követte maga a verbuválás: a táncos vigasságnak a hintón érkezett káplán vetett véget – akit délelőttről, mint táncoktatót ismertek fel a mulatozók. Innentől kezdve a fiúké, a legényeké lett a főszerep. Őket a káplán „emberei” kötéllel befogtak, táncban mutathatták meg ügyességüket, majd parolázás után, némi pálinka kíséretében már be is írták nevüket a besorozottak közé. Csak ezután került sor az ünnepélyes katonafogadalom letételére. A program további része viszont már ismét a kultúrházban zajlott, ahol gálaműsor keretein belül minden vendég csoport a saját régiójának táncait mutatta be. A rendezvény hajnalba nyúló táncházzal végződött.
„A hagyományápolás, a különböző nemzetiségek kultúrájának tiszteletben tartása és megőrzése megmaradásunk záloga és szimbóluma. Mára már szinte elcsépelt mondat.
A magyar néptánc nemzeti sajátosságaink legélőbb őrzője, de ugyanakkor legegyszerűbb formája a különféle népek közötti kommunikációnak is, hiszen egymás anyanyelvének ismerete nélkül ismerhetjük meg egymás szokásait, vérmérsékletét, ízlésvilágát. Tánc közben őszinte a megnyilatkozás, a „lélek” kitárulkozik. Hogy a „szép, mert magyaros” és „tartalmas, mert történelmünkről szól” elvek kritikátlanul ne uralkodhassanak el, mert akkor a néptánc /művészet/ belátható időn belül „csődöt fog mondani az élet dinamikájával szemben”. Meg kell találnunk a hagyományőrzésen jócskán túlmutató, a mai valóságra is vonatkoztatható, differenciált, sokrétű tartalmat, megjeleníteni korszerű ábrázolási módjait és az ahhoz tartozó eszköztárat, hogy aztán lelkesítő példaként, szakmai útmutatásul szolgáljon a deklaráltan saját szórakoztatásukra táncoló amatőr csoportok számára.” – adott hangot véleményének Juhász Eszter, a Kincső Néptáncegyüttes vezetője.
A népművészeti fellegvárként számon tartott Zselízen e kiemelkedő rendezvényt, ahogy most is jobbára mindig népes tömeg kíséri figyelemmel. Még annak ellenére is, hogy a városi napok miatt megannyi egyéb program zajlott egyidejűleg más helyszínen a városban.

Csonka Ákos, Felvidék.ma 
Fotók: Csicsman Róbert