Egy közvélemény-kutatás eredménye szerint a választópolgárok csaknem fele azt szeretné, ha lakóhelye önkormányzatának élén változás következne be, vagyis új polgármester lenne új képviselőtestülettel.
Egy másik adatgyűjtés szerint Szlovákiában mintegy húsz (20) településen senki nem vágyik arra, hogy polgármester legyen belőle. Van olyan falucska, ahol képviselőjelölt sem akadt. S ez a helyzet már jó hosszú ideje tart. Az utolsó megválasztott polgármester túl van a nyolcvanon, de nem teheti le a lantot, ahogyan háromfős képviselőtestülete sem, mert amíg nincs regulárisan megválasztott utódjuk, szolgálniuk kell, ha tetszik, ha nem… Aprófalvakban jelent nagy gondot ez a helyzet, különösen az elöregedőkben. S bár több helyen próbálkoztak már a csatlakozással valamely szomszéd faluhoz, a rossz anyagi feltételeik, az eddig felgyűlt adósságaik miatt nem akarnak velük közösködni.
Vannak hát olyan települések is az országban, ahol annak is örülnének, ha egyáltalán lenne polgármesterük. Persze ha az ember csak a parlamenti képviselőket hallgatja, olyan benyomása is támadhat: rajtuk kívül senkire nincs szükség ebben az országban, velebírnak mindennel, s talán ingyen és bérmentve, merő jótékonyságból. A helyi önkormányzatok vonatkozásában ma már kizárólag a pénzelvonás lehetőségei foglalkoztatják törvényhozóinkat. A masszív önkormányzat-ellenességet Richard Sulík honosította meg a parlamentben. Leginkább ő és 120 ötletes liberálisai nem voltak kibékülve azzal, hogy a honlapjukon kívül is van élet, vannak elképzelések, s hogy Pozsonytól távol is – sőt, Pozsony ellenére is! – élni akarnak és élni tudnak autonóm közösségek. Ez a liberális szabadságeszmény?
Egyre zavaróbb, hogy az önálló Szlovákiában politikai színezettől függetlenül a legnagyobb gond a mások bérének-jövedelmének sokallása. A fővárosi várdombon azzal szeretnének komolyan foglalkozni, hogyan tudnának úgy törvényt módosítani, hogy a polgármesterek fizetése még csak véletlenül se lehessen 2-3-4 ezer euró. (Kórusban háborog velük együtt ezen a sajtó és a sok kommentelő.) Az önkormányzatok helyzetével, hatásköreivel és azok finanszírozásával viszont senki nem foglalkozik, pedig lenne rá ok. A kormány, amikor hivatalba lépett, kemény takarékossági penzumot rótt ki az önkormányzatokra, sok pénzt vont el tőlük, s további – addigi állami – feladatokat ruházott rájuk egy fillér nélkül. De megígérte: átvilágítja a hatásköröket és a finanszírozást (a törvény szerint az átruházott állami feladathoz pénz is kell mellékelni), ami máig nem történt meg. Azt sem összegezte senki, a szlovákiai településeken ténylegesen mekkora átlagfizetést kapnak a polgármesterek (a fizetésükről törvény rendelkezik, s az lakosságarányos). Érdekes lenne ezt is nyilvánosságra hozni. És beszélni arról is, hány helyen nem érvényes az „egy tisztség – egy fizetés” elve sem, mert a fizetés vagy jelképes vagy a nullával egyenlő (akad ilyen is).
Szóval: 2008 ősze óta világválságra hivatkozunk. Törvényhozásunk azonban máig nem jutott el oda, hogy ha már a kormány hallgat, maga kezdeményezzen parlamenti vitát a helyi önkormányzatok állapotáról. Nem megoldás ugyanis az, ha a csúcspolitika minden olyan kérdés költségeit, melyet maga megoldani képtelen, rányomja a hétköznapi emberekre – az önkormányzatokon keresztül. A 150 honatya és honanya egyikét sem nyugtalanítja még az a kérdés sem, hogy jövő ősztől egy sereg iskola bezárására kerülhet sor, ami a községek jövőjét is kérdésessé teszi s a mélyszegénységben élők kilátásait is elveszi.
Most, az önkormányzati választások előtt – ha már mindenáron kampányolni akarnak a parlamenti képviselők – talán épp azokkal a stratégiai kérdésekkel kellene foglalkozniuk, amelyek az egész társadalomra hatnak. És mindaddig, amíg nem döntöttek a parlamenti képviselők létszámának drasztikus csökkentéséről (elvégre nemcsak a falvak kicsik, az ország is az!), a saját személyes és családi jövedelmi viszonyaik teljes (tételes) átláthatóságáról, addig nem a mások zsebében kellene kotorászniuk. Mi, adófizetők ugyanis nem ezért fizetjük őket. És csak úgy mellesleg: elsőrendű feladatul az ország alkotmánya sem ezt írja elő számukra.
ngyr, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”48801″}
