Ha ez előadó a szlovák nyelvű anyaggal pont azt akarta demonstrálni, hogy magyar nyelvvel nem lehet érvényesülni, s a szlovákiai magyar vállalkozók milyen messzire jutottak az asszimiláció útján, akkor az előadás teljességgel helyénvaló volt.
Nagymegyeren, a Plauter Kúria épületében került sor a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának éves konferenciájára november 29-én. Az éves értékelést sajnos egy kínos incidens árnyékolta be, amit nevezhetnénk akár botránynak is.
Az történt, hogy a Régiós kitörési pontok elnevezésű blokkon belül Sütő Zsolt, a Kürti Borfesztivál társszervezője egy tisztán szlovák nyelvű prezentáció vetített le előadása közben. Történt mindez egy tisztán magyar nyelvű rendezvényen, ahol pont azon folyik a vita, hogy a szlovákiai magyarságot hogyan tartsuk meg továbbra is magyarnak. Mint jól emlékezhetünk magán a rendezvényen sem a kétnyelvűség volt a mérvadó.
Sütő Zsolt a kétnyelvűség kapcsán a következőket nyilatkozta a tanácskozáson: „Amikor a Kürti Borfesztivált kitaláltuk, rá kellett jönnünk, hogy túl kell lépnünk bizonyos provincializmuson. Egyértelmű, ha meg akarunk élni és eladhatóvá akarjuk tenni a borvidéket, akkor nemcsak az itteni magyarságnak a térképre kell ráhelyezni, hanem egy másik szemszögből is meg kell vizsgálnunk a kérdést. Számunkra egyértelmű, hogy magyarok vagyunk, viszont nem ez az elsőszámú kommunikációs felület. Itt nem Csemadokról van szó, hanem életképessé kell tenni egy régiót, s meg kell tudnunk ott élni. A prezentációt én saját magam is szégyenlem, de nem volt időnk felkészülni erre az előadásra. S mindenki tudja, ha valaki kétnyelvűen kommunikál, az plusz munkát igényel. Ha valaki eljött oda, akkor magyar közegbe került. Nem félek attól, hogy ez a fesztivál elszlovákosodnak. Meggyőződésem, hogy a tartást nem a melldöngetéssel érjük el. Nem a mondatokba kell azt beletennünk, hogy magyar, hanem a lelkületébe” – mondta válaszában.
Persze, lehet, hogy pont azt akarta demonstrálni, hogy a magyar nyelvvel nem lehet érvényesülni, s a szlovákiai magyar vállalkozók milyen messzire jutottak az asszimiláció útján, akkor az előadás teljességgel helyénvaló volt.
Node, félre az iróniával, mert az ember szája attól még keserű marad. Alig pár hete keseregtem itt azon, hogy a magyar cégek, úgy látszik, azonmód elfelejtenek magyarul mihelyt átlépik a határt, de ez az eset sokkal súlyosabb még annál is, mert az önmagunkkal való meghasonlásunkat mutatja. Mert, ha egy kívülről jött érzéketlen a problémáink iránt, aki nem köztünk él, akkor azt hajlamosak vagyunk egy kézlegyintéssel elintézni, hogy kívülről jött, nem tudhatja, nekünk mi fáj. De ha közülünk egy teszi ugyanezt – aki, minden bizonnyal, ugyanazokat a tapasztalatokat élte meg, mint mi – hát, arról nehéz mást mondani, minthogy meghasonlott a saját magyarságával, és a magyar nyelv a számára, csupán egyike azon nyelveknek, amelyeket beszél, és elővesz, ha éppen szüksége van rá, de még azt is letagadja, hogy beszéli, ha az érdeke úgy kívánja.
Az ilyen azt se fogja érteni, hogy a magyarságát lehetetlen euróban mérni, mint ahogy az igazán fontos dolgok értékét az életben lehetetlen pénzben kifejezni. Hogy akkor mégis, mi a magyarság? Hát, azt prózában talán lehetetlen is kifejezni. Tessék a polcról egy verseskötetet leemelni, a költők köteteket írtak erről!
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
Fotó: televizio.sk
A kétnyelvűségről kialakult vita a videófelvétel felétől ITT>>> tekinthető meg.
{iarelatednews articleid=”47424,34908,50310″}
