Közös emlékezésre hívjuk olvasóinkat a közösségünk múltjában is fájó, mindmáig begyógyulatlan sebként tátongó meghurcoltatásoknak és azok áldozatainak emléket állító eseménysorozat alkalmából.
A magyar kormány a 2015-ös esztendőt a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévévé nyilvánította. A cél az, hogy a Kárpát-medencében élők 1944-45-ben kezdődő, a Szovjetunióba kényszermunkára történő internálásának 70. évfordulójáról méltó módon emlékezhessünk meg. Az eseménysorozathoz a Felvidék.ma is csatlakozni kíván az alább olvasható felhívásával.
A 2015-ös emlékév programjainak eredményes megvalósítására a kormány emlékbizottságot hozott létre az emberi erőforrások miniszterének vezetésével. A munkában közreműködik a Magyar Tudományos Akadémia, a Gulágkutatók Nemzetközi Társasága, a Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány, a Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre, valamint a Szovjetunióban volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete. Rétvári Bence, a minisztérium politikai államtitkára az emlékbizottság létrehozásának bejelentése alkalmából beszélt a magyarok százezreit érintő embertelenségről, az úgynevezett „málenkij robotról”, az internálásokról. A mai Magyarország területéről mintegy 200-230 ezer polgári lakost hurcoltak el málenkij robotra, közülük 150-170 ezer civil férfit és fiút hadifogolyként és 50-60 ezer férfit, nőt, fiút és lányt német internáltként. Az éhezés, a nélkülözések, az embertelen, legalapvetőbb emberi szükségleteket sem biztosító körülmények és a túlhajtott kényszermunka következtében a deportáltak 30-40 százaléka meghalt, de voltak olyan települések, ahol az elhurcoltaknak több mint 60 százaléka veszett oda. Elhalálozásukról a szovjet szervek semmiféle hivatalos értesítést nem adtak, jelentős részük földi útjának végéről még ma sincs semmiféle információ – mondta az államtitkár.
A túlélők testileg-lelkileg megtörve érkeztek haza, megbélyegzetten kellett továbbélniük mindennapjaikat úgy, hogy itthon nem beszélhettek szovjetunióbeli tapasztalataikról. Hazajövetelkor azzal fenyegették meg őket, hogy visszaszállítják őket a lágerekbe, ha beszélnek élményeikről. A zömmel 1947-ben és 1948-ban visszatérő foglyok hamarosan tapasztalhatták, hogy reményeik ellenére itthon nem a szabadság vár rájuk, hazájukban olyan rendszer épül, amelyet a szovjet rabságban már jól megismertek.
Emlékeznünk ezekre a tragikus eseményekre szent kötelességünk, éppen ezért a Felvidék.ma hírportál szerkesztősége felhívással fordul olvasói felé a meghurcoltak emlékéve alkalmából.
Arra kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy írják meg nekünk személyes történeteiket, élményeiket, a szülők és nagyszülők visszaemlékezéseit ezen vészes időkkel kapcsolatban. Meg kell őriznünk azok emlékezetét, akik úgy váltak hősökké, hogy közben egyszerűen csak élni – túlélni – akartak.
Az írásokat – melyek műfaja (és terjedelme) kötetlen: lehet akár interjú, akár visszaemlékezés is – a szucs@felvidek.ma címre várjuk, és a Felvidéki Magyarok c. folyóiratunkban kívánjuk megjelentetni.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”51258,50164,49916,49810,36893,31999″}
