Elkezdődött a Tompa Mihály Országos Verseny döntője Rimaszombatban április 23-án. Tompa Mihály szobránál Jókai Tibor, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke mondott beszédet.
Tompa Mihály szobra mellett egy Nobel-díjast hívott segítségül gondolatai kifejtésében.
„A nagy latin amerikai írót gimnazista korában megkérték, iskolatársai nevében mondjon búcsúbeszédet a leérettségizettek bankettjén. „Nem azért jöttem, hogy beszédet mondjak” – kezdte az iskola büszkesége, majd elmondta, igazából a barátságról akart beszélni, de inkább lelkiismereti bíráknak nevezte ki az évfolyamot egy virtuális perben, amelyben sorra jellemezte az iskolát elhagyó barátokat. A jellemzés, alias ítélet, amit meg kellett fontolniuk lelkiismereti bírákként a társaknak, hogy a gimnázium és a társadalom nevében Cicero szavaival a „kötelesség akadémiája rendes tagjainak és az intelligencia polgárainak” nyilvánította őket Gabriel García Márquez. Ezzel a per le volt zárva” – idézte fel.
Majd elmondta, amikor meghívást kapott Rimaszombatba, a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyre, hogy mondjon beszédet, a nagy kolumbiai jutott eszébe: „Nem azért jöttem, hogy beszédet mondjak.”
Alábbiakban mégis a fiatal szavalókhoz, pedagógusokhoz, felkészítőkhöz, a szép szó szerelmeseihez mondott beszédét idézzük:
„De ha engem jelöltek ki, hogy szóljak, akkor a kultúra világot teremtő, összetartó és nemesítő erejéről, a magyar iskola hagyományteremtő szerepéről, a szó, a költészetről, az irodalom lelkéről akarok szólni röviden.
A kultúra az élet, a kultúra a lélek, ami életben tart, ami emberi, ami ernyőként begyűjti mindazt az emberi és szellemi értéket, ami meghatározó és a humánumra jellemző, amíg ember él a Földön, amíg a gondolat elpusztíthatatlan, amíg a világban vannak reneszánsz, kultúrateremtő és alkotó személyiségek.
„Az a civilizáció, amelyik elhidegül a tudománytól és a művészettől, vagyis a kultúrájától, az pusztulásra van ítélve. Az életét adja föl, elsorvad, elpusztul atombombák nélkül is. Ezért kell féltve őriznünk magunkban a kultúra tiszteletét.” – mondja Bay Zoltán, a nagy generáció fizikusa, a radarcsillagászat úttörője, akinek mellesleg református lelkész édesapja Alsókálosán született. A természettudósok többsége a kultúráról meghökkentően azt vallja, ami az életre és annak törvényszerűségeire is érvényes, hogy az mozgás, cselekvés, a továbbgondolás képessége. A kultúra nem könyvesláda, hanem az elődök által összegyűjtött értékek használata, újabb értékek hozzáragasztása növeli annak szellemi árát.
Spiró György szavait idézve: „A kultúra nem valami fennkölt dolog, nem a messzi magasban kevesek számára rezgő délibáb, hanem a mindennapi élet szerves része. A kultúra többek között nem egyéb, mint azok a sárgafedelű, silány papírból készült, vacak kis könyvek, amelyek nagy műveket közvetítenek és amelyeket bárki bármikor megvehet.”
„A kultúra minden alkotótevékenység összegző ereje: az emberi értelem társadalmi hasznosítása” – összegez Márquez.
Ezektől a gondolatoktól eljutunk a nevelődő és növekedő intelligencia polgáraihoz, az iskola mindennapi feladataihoz. Napjainkban kérdés, a magyar iskola azon túl, hogy anyanyelven oktatja a közismereti tárgyakat, milyen mértékben sajátíttatja el növendékeivel az egyetemes és a magyar kultúrát.
Az iskola nemcsak az oktatás színtere, hanem a nevelés helye, aminek szelleme van, ahol a nevelés a kultúra képviselője. Az SZMPSZ hagyományt akar teremteni: az iskola – lélek – kultúra háromszögében az egymásra ható erők teremtsék meg a genius locit, azt a helyi szellemet, ami egy közösséget tud lendületben magyarnak megtartani.
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Rimaszombati Regionális Pedagógiai Központja és Területi Választmánya felhívással fordul a szlovákiai magyar alap- és középiskolák vezetői és pedagógusai felé, melynek lényege, hogy magyar iskoláinknak adjunk magyar lelkiséget. Nem elég magyarul tanítani, magyarul is kell élni és gondolkodni, iskoláinkban jelen kell lenni a magyarságot meghatározó kultúrának azáltal, hogy megteremtjük közös hagyományainkat a nagy történelmi évfordulók megünneplésével együtt, így erősítve az egy nemzethez tartozás érzését.
Spiró György egy interjú alkalmával megfogalmazta, hogy Európa szívében és az Európai Unió tagországai között Lengyelországra kell figyelni. A lengyelek úgy hazafiak, hogy pozitív nacionalisták, ami abban merül ki, hogy a lengyel kultúra és a lengyelek által létrehozott szellemi javak, épített örökség az értékek megítélésében a legelső helyen áll. A magunk értékeinek tudomásul vétele, megbecsülése nem jelenti a másik kultúra és nép által létrehozott értékeknek a lebecsülését. De a miénk az első! Ezt a gondolatot kellene újra előtérbe helyezni a szlovákiai magyar iskolákban, mint szellemi kincseink számbavételének legfontosabbikát. Teremtsük meg közösen a magyar iskolák közös, kultúrára épülő hagyományát úgy, hogy Magyar hagyományok – magyar iskola – közös ünnepek címmel nemzeti kultúránk alappilléreit költöztessük be minden iskola falai közé, hogy kultúránk, hagyományaink gazdagságának megmutatásával, az értékek tudatosításával önbecsülésünk is növekedjen.
Ajánljuk, szervezzük közösen, azonos időben, a nemzeti történelmünket meghatározó események megünneplésén túl a nemzeti kultúránkat meghatározó napokat: a magyar népdal mindennapja, a magyar kultúra, a költészet, a magyar nyelv, a magyar tudomány napjának megünneplését.
A lényeg az emlékezés és az emlék, amely elraktározódik, egymásra épül, embert és szellemiséget épít a közösen megélt érzések, élmény, gondolat talaján.
Mert van miből építkezni, csak az igényt kell felébreszteni rá. S ez a család, iskola és mindannyink cselekvő kötelessége.
Márai figyelmeztet: „Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot.”
A világ szép, és ebből áll minden. A világ szépsége emberi bölcsességgel igyekszik birtokolni az egyetlen világot, ahol értelmet kap a lelket betöltő költészet heves zokogása. Az érzelem, amikor találkozik a gondolattal, a gondolat megtalálta az értelem és az érzelem szavait, ott kezdődik a költészet, mely Simai Mihály szavaival „a lélek ünnepe a szabadság végtelenje, csoda és titok. A költészet a lélek egyetlen tápláléka, melynek istene a szó.
Végezetül idézzük Kosztolányit: „Minden nagy költészet családias. A család tagjai az idegen számára jelentéktelen, érthetetlen adomákat mesélnek egy kisgyerekről, aki hajdanában mindnyájunk ismerőse volt, emlékeznek valamire, amire az idegen nem emlékezhet és elmosolyodnak. Valami ilyesmihez hasonló a költészet. Nyelvünk szellemében él, melyben összeforradunk valamennyien, akármiféle politikai hiten élünk. Nem dicsekszünk azzal, hogy hűek vagyunk ehhez a nyelvhez. Mi magunk vagyunk a hűség. Nem állítjuk azt sem, hogy csak vele, általa, érette lélekzünk. Mi magunk vagyunk ez a nyelv. Vér vízzé válhat, pártot is üthet, de ez a szellemi közösség megronthatatlan, elmozdíthatatlan.”
Visszatérve beszédem elejére: nem beszédet akartam mondani, de a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny minden résztvevőjét, versmondót és felkészítő tanárt, azokat is, akik nem jutottak el az országos megmérettetésig a kötelesség akadémiája rendes tagjainak, az intelligencia polgárainak nyilvánítom azzal a szándékkal, tehetségüket fejeljék meg kötelességgel, kitartó akarattal, hűséggel, akkor a nemzeti kultúra nagyköveteként nemcsak a legjobbak, hanem a legjobbként lesznek ismertek ők és általunk egy nemzet gondolkodása, összegyűjtött épített és szellemi értéke” – mondta ünnepi beszédében Jókai Tibor.
A Tompa napok a Tűzvirágok – Csémy Éva kiállításának a megnyitójával kezdődött a Ganevia Galériában. Tompa Mihály köztéri szobrának megkoszorúzása után a műsor 18.30-tól a XXIV. Tompa Mihály Országos Verseny ünnepélyes megnyitójával folytatódott a színházteremben. A versenyzőket Rigó László, Rimaszombat alpolgármestere köszöntötte a város nevében, a szervezők és kezdeményezők nevében pedig Hizsnyan Géza szólt. Átadták a Kulcsár Tibor-díjat, melyet idén Dráfi Mátyás és Pásztó András kapott meg. Előbbit Juhász Dósa János, utóbbit Czajlik József méltatta. Az este akusztikus koncertet adott Vadkerti Imre, Zsapka Attila és Sipos Dávid.
Az országos szavalóverseny pénteken, április 24-én valósul meg. A versenyzők névsora ITT>>> érhető el.
Felvidék.ma
További fényképek a megnyitóról Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg. {iarelatednews articleid=”52875,52823,52732,52701,52700,53028″}
