Szlovákia jövő évi díszvendégsége nem csupán az ország irodalmának jobb megismerésére kínál alkalmat, de arra is, hogy oldjuk a történelmi traumákat és a provincializmust – hangsúlyozta a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vasárnap délutáni, a két ország szerzőit és kiadóit egy asztalhoz ültető beszélgetésének több résztvevője.
„Mindketten másik oldalon traumázunk, de ez nem jelenti azt, hogy ami közös bennünk, az ne volna fontos” – mondta Pavel Vilikovsky író, megemlítve: nagyon közel áll egymáshoz a két nemzet gondolkodása, érzésvilága, de „voltak bizonyos traumák, törésvonalak, események, amik elválasztottak”.
Mint mondta, a jövő évi díszvendég státus reményt ad arra, hogy enyhüljön a szlovákiai, „talán a kelleténél nagyobb” provincializmus, amire frisseiben reagálva Esterházy Péter közölte, „a magyar nemzet nevében megígérem, hogy ha ti megszabadultok a provincializmusotoktól, mi is megszabadulunk a miénktől”, megjegyezve azért, csodálkozna, ha sikerre vezetne a próbálkozás.
Miközben Nyugat felé tekintünk, „eszünkbe sem jut, hogy Kolozsvárra, Pozsonyra vagy Szabadkára vessük a tekintetünket” – jegyezte meg Esterházy Péter, megemlítve: a nagy országokban is létezik ez a provinciális reflex, csak ott nem nagyon látszik.
Pedig, mondta, a provincializmus következménye, hogy – elemi érdekeink ellenére – nem is tudunk semmit a szomszédokról, így nem is tudjuk formába önteni azt a közös tudást, amely ennek híján nem tud működni, ezért „magára maradt, acsarkodó, kicsi országok vagyunk”.
A szerző – hozzátéve, itt volt már az ideje, hogy Románia után Szlovákia is díszvendég legyen a könyvfesztiválon – arról beszélt, a közös traumák után itt volna az ideje egy közös Traum (álom) megtalálásának, „amit meg kellene még álmodni”.
Miroslava Vallová, a szlovák szerzők műveinek hazai és külföldi terjesztésével, ismertté tételével foglalkozó Irodalmi Információs Központ igazgatója arról beszélt: mindig lenyűgözte, hogy milyen komoly munka zajlik a magyar irodalom és szerzői ismertségének növelése érdekében.
Közlése szerint ezt, valamint a könyvfesztivál működését tanulni jöttek Budapestre, hogy minél gördülékenyebben készülhessenek fel a 2016-os díszvendégségre.
Utalt arra, hogy az elmúlt években számos magyar szerző vett részt szlovákiai kiállításokon, rendezvényeken, ösztöndíjprogramokban, és – utalva a kerekasztal-beszélgetés címére – azt ígérte, jövőre a szlovákok már nem a spájzban, hanem a hálószobában lesznek.
„Nyitva állunk az együttműködésre” – Gabriel Hushegyi a budapesti Szlovák Intézet vezetője arról beszélt, valóban szokatlan a korábbi évek gyakorlata, hogy „egy szomszédos ország kissé távol maradjon ilyen rendezvényektől”, de keresik a lehetséges partnereket, támogatják a szlovák művek fordítását, megjelentetését.
Szigeti László, a pozsonyi – köteteket magyarul és szlovákul is megjelentető – Kalligram Kiadó vezetője a beszélgetésben arra hívta fel a figyelmet: tény, hogy a szlovák irodalomnak nincsen világhírű szerzője, de „ez egy erős, modern állam és nemzet, aminek megvan a maga kemény identitása, amely persze ugyanúgy a provincializmus görcseitől szenved, mint a magyar nemzet, általában a kis nemezetek Közép-Európában”.
Felhívta ugyanakkor a figyelmet egy másik dimenzióra, mondván, néha úgy érzi, „Szlovákiában keményebben és határozottabban kifejeződik az, hogy ők európaiak”, mint Magyarországon.
mti/Felvidék.ma
Fotó: MTI{iarelatednews articleid=”53334,53287,53049,53030,52985,52967″}
