Szent Anna Szűz Mária édesanyja, Jézus nagyanyja. Egykor a keddi napot neki szentelték, mert – a Teleki-kódex szerint – „Szent Emerencia asszony terőbe esék és szülé az ő első leányát keddön, melyet neveze Annának”. Németalföldön, majd Európa számos helyén először a hónap első keddjét, aztán az ünnepet megelőző kilenc keddet, végül az esztendő minden keddi napját szentelték neki.
Szent Anna napját még a XIX. és a XX. század fordulóján is dologtiltó napnak tartották több helyen is. A szőregi
idős asszonyok újhold keddjén misét is mondattak Szent Anna tiszteletére. A Néprajzi Lexikonban olvassuk, hogy „A napot különösen a meddő, ill. szülő asszonyok tartották számon, megböjtölték, imádságot, búcsút fogadtak, hogy foganjanak, ill. könnyen szüljenek, magzataik életben maradjanak. /…/ Ő volt a gazdasszonyok, bányászok, szabók, továbbá járványos betegek, haldoklók egyik pártfogója. /…/ Asszonyok körében máig ismeretes a Szent Anna dolgos kezéhez intézett ponyvairodalmi imádság. Anna a legújabb időkig egyik legkedveltebb női keresztnevünk volt (a hit szerint különösen gondját viseli annak, akit az ő nevére kereszteltettek).” (Bálint 1981, 649)
Anna-napkor, az utolsó jeles júliusi napkor esőt is vártak. Örültek, ha esett, mert akkor jó kukoricatermésre számíthattak. Ha viszont ezen a héten „nem ázott meg a föld, nem lett kukorica”. (Csáky 1987, 178)
Szent Anna kultuszának történetét, illetve szakralitásának hagyományait, palócföldi változatait a mai szakemberek közül eddig Limbacher Gábor, a magyar vallási néprajzkutatás kiváló képviselője dolgozta fel legalaposabban. Nagyívű monográfiájában említi, hogy a kultusz Mária tiszteletével összefüggésben alakult ki, miután az efezusi zsinat Máriát Istenszülőnek ismerte el. A legkorábbi Szent Anna-ábrázolás a III. Sixtus pápa készíttette Szűz Mária római főtemplom diadalívén bukkan fel.
A magyarországi Szent Anna-kultusz főleg a Ferenc-rendiek buzgólkodása nyomán bontakozott ki. (Limbacher 2005, 20) Védőszentül először az esztergomi Ágoston-rendiek választották őt. A Palócföld Szent Anna-tiszteletét „főként az oltlamába ajánlott kultuszhelyek, köztük a búcsújáró helyek, a fogadott búcsúk, a különféle kultikus ábrázolások, a ponyvai, imakönyvbeli vallásos szövegek és a Szent alakjához kapcsolódó egyéb folklórmegnyilatkozások jellemzik”. (Limbacher 2005, 54)
A palócok nagy búcsújáróhelyének, Mátraverebély-Szentkútnak 1782-ben VI. Pius pápa a legismertebb Mária-
ünnepek mellett „teljes búcsút” adományozott Szent Anna ünnepére is. Annának a kegytemplomban külön oltára van, melynek újabb képét Hollós Endre festette 1934-ben. (Limbacher 2005, 89) Limbacher Gábor említi, hogy „a Szent Anna-templomok országosan a negyedik leggyakoribbak”. Különösen sok ilyen templom található Rozsnyó környékén, amely a bányászkultúrával is összefügghet. Ezzel szemben – amint az említett szerző monográfiájában olvassuk – Nógrádban egyetlen templomot sem ajánlottak a szent oltalmába, s Hevesben is csak kettőt. Mindezt viszont „részben pótolják oltárai és kápolnái”. S az összképhez még hozzátartozik, hogy „a Szent Anna-tisztelet 
színhelyei lehetnek Máriának ajánlott templomok is, főleg az Anna életével összefüggő – Szeplőtelen Fogantatás és Mária születése hittitok oltalma alatt állók, de Anna-ábrázolás révén további templomok, kápolnák is.” Itt jegyezzük meg, hogy Hont megyében Szent Anna a titulusa a lontói és a nagykereskényi templomnak. Ugyancsak Anna a védőszentje a Gyürky Antal építtette szelényi kápolnának (1850), melyet ma kistemplomként használ a falu. A bányavárosok környékén Stefultón szenteltek templomot Szent Anna és Szent Joákim tiszteletére.
A lontói Szent Anna római katolikus templom a XVIII. század elején épült barokk stílusban, s 1742-ben szentelték fel. Sokszögzáródású szentélyének főoltára XIX. századi munka, melyet a Jekelfalussy család újíttatott fel. A hagyomány szerint az oltárkép festőjének Jekelfalussy Lajosné és lánya, Gizella álltak modellt. (Csáky 1996, 7-8) A kép Szent Annát és a fiatal Szűz Máriát ábrázolja. Anna ülő helyzetben látható, kezében könyvvel, fején glóriával. Mária imára összekulcsolt kézzel áll, s az ő feje felett is glória van.
Még több a Mária születése titulusú templom Hontban. Ilyen Isten háza áll például Bajta, Keszihóc, Hontkirályfalva,
Leszenye, Hontbesenyőd, Kormossó, Tesmag és Erdőmeg községekben. De ez a védőszentje a Nógrád megyei Nagykürtös templomának is, a kékkői várkápolnát pedig Szent Anna nevére szentelték.
Az is köztudott viszont, hogy nagyon sok Szent Anna-ábrázolás észrevétlen maradt. Ezek egyrészt a hibás azonosításokkal is magyarázhatók: például több templom titulását a leírásokban Kisasszonyról a Szent Családra változtatták, holott a bemutatott kép nem Jézus, hanem Mária születését örökítette meg. Ilyen például Szécsénykovácsi templomának oltárképe is. A falu új templomát 2004-ben szentelték fel. A főoltár képét a régi imaházból hozták át, s azt 1954-ben festette Hámor Štefan. Szűz Mária születését ábrázolja, amint a Szent Anna és Joáchim által körülvett kisdedet az angyalok is köszöntik. (Csáky 2005a, 13)
A felsorolt helyeken kívül több településen is akad egy-egy templom, melynek ugyan nem Szent Anna vagy Kisasszony a titulusa, de találunk bennük Szent Anna-ábrázolásokat. Legszebb példája ennek a balassagyarmati Szentháromság plébániatemplom, melynek Szent Anna-oltára „a művészetileg legbecsesebb és a keresztény tradíciókat leginkább magába sűrítő” alkotás. A templomépítő kegyúr, Balassa Pál ajándékozta ezt az egyháznak. A képet Franz Anton Maulbertsch festette. Nagybörzsönyben, a bányásztemplomban Szent Anna, Joákim és a Szűzanya oltárképét láthatjuk (Limbacher 2005, 96-97; 110). Ipolyszalkán a templomhajó egyik déli ablakának festett üvegképe örökítette meg Szent Anát, Joákimot és Máriát.
Az ipolynyéki plébánia Historia domusában is olvashatunk egy Szent Anna-oltárról, illetve festményről. 1846-ban jegyezte fel az itteni pap az alábbiakat: „Az Anna-oltárt Angyal Terézia (plébániai gazdasszony volt 43 évig) festette 30 frtért, és Sz. Anna képét Pestről hozatta 50 frtért arany rámástól”.
Nagyon sok helyen az idők folyamán több szép Szent Anna-alkotás is eltűnt templomainkból. Kár értük, hisz velük
együtt a múlt egy darabját is kiszorították az Isten házából, s tán Szent Anna kultuszát is csorbították ezáltal. Néhány régi relikviáról a Historia Domusok is megemlékeztek.
A alsószemerédi plébániatörténetben írják például, hogy 1903-ban szerzetett be a templom részére közadakozásból Szt. Anna és Szt. Vendel szobra”. (Csáky 2005b, 112) Danczi Lajos említi a Canonica visitatiokra hivatkozva, hogy a XVIII. század elején épült zsélyi templomban a „harmadik oltáron”, melynek közepén a Boldogságos Szűz képe állt, a bal felső oldalon helyet kapott Szent Anna szobra is. (Danczi 1976, 22) Az Inám községről írt kis kiadványban olvashatunk arról, hogy a régi templomban ott volt az a színezett szoborcsoport, amely 1697-ből származott, s Szt. Joáchimot, Szt. Annát és a Szűz Máriát ábrázolta. Ez aztán az ipolynyéki plébániára került (Resko és koll. 2001, 8). Limbacher Gábor 2005-ben járt a nyomukban. Az akkor készült fotót monográfiájában is közli, ezzel a képaláírással: „Szent Anna és Joákim. Festett faszobor; Inám (jelenleg Ipolynyék), 1697. A szülei kezét fogó gyermek Szűz Mária-szobornak nyoma veszett.” (2005, 138) Ugyancsak kitették az utolsó festés után (1998) a Szent Annát s a fiatal Máriát megjelenítő szobrot a palásti templomból is. Ez egy ideig a plébánián volt, majd az egyházi iskola kápolnájába került.
Nagyon szép szoboregyüttes áll az ipolyhídvégi temetőben is. Szent Anna álló szobra itt a XVIII. századi festett, késő barokk kő Piéta alatt látható.
Hogy manapság is teremtődhet egyfajta Szent Anna-kultusz, arra élő példa a kelenyeiek esete. A falu templombúcsúja mindenszentekkor van. Ám néhány éve gyökeret eresztett itt egy másik búcsú is, a július 26-iki, azaz Szent Anna-napi. Hogy a választás eme szent ünnepére esett, abban három dolog is közrejátszott. Az egyik a palóc fővárosban, Balassagyarmaton immár rendszeresen megrendezendő, Limbacher Gábor kezdeményezte Anna-napi ünnepség példája. A másik a nyári időszak, amely inkább alkalmas nagyobb szabású szabadtéri rendezvények lebonyolítására, mint mindenszentek tája. A harmadik s talán a legfontosabb, Szent Anna személyisége. Mint már el is mondtuk, ő a nagyszülők védőszentje, de védelmezője a családoknak; oltalom a gyermekáldás, a könnyű szülés ügyében is. Érdemes hát fohászkodni hozzá, a néptelenedő falvakban különösen. Hogy Kelenyén komolyan vették a szent példáját és kultuszát, azt az is bizonyítja, hogy 2005-ben a falu főterén egy szép szobrot állítottak neki. A három méter magas talpazaton álló 1 méter 20 cm magas hófehér szobor Trencsénben készült Milan Klacko műhelyében. A Szent Annát s a fiatal Máriát ábrázoló alkotást György Ferenc plébános áldotta meg és szentelte fel. Azóta minden évben itt tarják a Szent Anna-napi istentiszteletet, ahová körmenettel érkeznek a hívek. A tér egyféle szakrális hellyé is változott hát, még a betlehemet is felállítják itt karácsony táján.
Ugyancsak Limbacher Gábor monográfiájában olvashatunk a Szent Annával kapcsolatos énekekről, egyéb szövegekről. Azt írja többek közt a szerző, hogy „Mária születésének gazdag apokrif hagyományai elevenednek fel különböző énekekben, epikus ponyvai történetekben”. Említést tesz egy Szécsénykovácsiban használatos ponyvanyomtatványról. A Kisasszony napjára avagy Szűz Mária születése ünnepére való énekek (Bagó Márton, 1865) című kiadványt itt a mai napig használják. Egy Jászberényben kiadott másik ponyvafüzet Felsőszemeréden került elő ( Szűz Mária virága három szép új ének Kisasszony napjára ), s ezt is forgatják napjainkig a jámbor asszonyok. A Budapesten 1912-ben kiadott Háromnapi ájtatosság a kisded Szűz Mária tiszteletére… című füzetecske a csábi imádkozóknál is közkézen forog.
Hogy milyen erős lehetett egykor (s részben még ma is az) Szent Anna kultusza tájainkon, azt a gyűjtéseim során előkerült további kiadványok is bizonyítják. Paláston például megannyi ilyen ponyvanyomtatványra akadtam az imádkozó asszonyok körében. Jól ismert például az Orosz István által Jászladányban kiadott (é.n.) Buzgóságra 
vonzó énekek Szent Annához című füzet, amelyben megtalálható a Szűz Mária édes anyja kezdetű ének (az Üdvözlégy mennyország gyöngye dallamára énekelték) is. Ez így kezdődik:„ Szűz Mária édes anyja,/ Ur Jézus kedves nagyanyja,/ Téged jöttünk köszönteni,/ Méltóztassál meghallgatni,/ Minden szükségünkben.”
A kiadás helyének és évének feltüntetése nélküli a Hét üdvözlet Szent Anna asszonyhoz című ponyvakiadvány, amely szintén megtalálható a palástiak gyűjteményében. Érdemes ennél az „üdvözletek” szövegeire is odafigyelni, hisz az ismeretlen szerző megcsillantotta kíváló költöi képességeit is. Szent Annát hol a legnemesebb illatú rozsabokornak, jóillatú levendulavirágnak és égszínű boldogságnak, hol pedig nemes ibolyának, az alázatosság malasztjának, vagy isteni hasonlatossággal felékesített napraforgó virágnak, kedvességgel pompázó paradicsomi virágnak, legteljesebb arany buzakalásznak nevezi a fohász szerzője.
Eljutott tájainkra Orosz István másik jászárokladányi füzete is, melynek címe: Legszebb és legujabb énekfüzetek a besnyei kisasszonyi eger-szalóki csudálatos szűz Mária képe előtt.Ebben ugyancsak felbukkan Szent Anna is Joákimmal együtt:„ Alleluja, alleluja ma született szűz Mária/ Az ur Jézus szent anyja./ Názártnek kis városában Joákimnak hajlékában/ Érkezett e világra./ Alleluja, alleluja üdvözlény szép szűz Mária/ A kit szüle szent Anna.”
A Legszebb uj ima és énekfüzetet Tóth József adta ki Budapesten 1890-ben. Ezt is a palásti asszonyoknál találtam meg, benne a Szent Annához ének című szöveggel. Ebben virágos kertként emlegetik Annát, melynek kinyílott szép rózsája, a Szent Szűz. S a költői képek sora tovább halmozódik, így lesz Szent Anna kegyelem kút, aki felfogja ügyeinket, akinek hálát adhatnak a házasok; akit segítségül hívhat, kinek nincs pártfogója, aki példája a magtalanoknak stb.
Ugyancsak ismert az említett település hívei körében a Litánia Szent Annához, melyben őt Jesse gyükereként, jó gyümölcsfaként és termő szőlőtőként emlegetik; harmattal teljes és fényes tiszta felhőnek, malaszttal teljes edénynek nevezik, aki többek közt a rabok szabadsága, a zarándokok útja s a betegek orvossága. S ott van Anna az archaikus imádságokban is, melyek közül az alábbit közli Limbacher Gábor:„ Ég szülte Földet,/ Föld szülte fát,/ Fa szülte ágát,/ Ága szülte levelét,/ Levele szülte bimbóját,/ Bimbója szülte virágát,/ Virága szülte Szent Annát,/ Szent Anna szülte Mári /Mária szülte Krisztus Urunkat,/ Aki megáldott Mindnyájunkat.”(Limbacher 2005, 128)
S jelen van Szent Anna abban az archaikus imádságban is, amit az ipolyfödémesi Annusné Vistyik Mária (1926) mondott nagy buzgósággal egykor. A Fehér Rózsa Mária kezdetű ima gyönyörű képpel indul: „ Fehér Rózsa Mária,/ Gyönggyel gyökerezik,/ Arannyal virágzik./ Három-négy szegélyben/ Négy szép őrangyal,/ Őrizzetek angyalok,/ Mert én lefekszek a Szűz Mária ágyába,/ Ábrahám kertjébe./ Szent Teréz szülte Szent Annát, /Szent Anna szülte Szűz Máriát,/ Szűz Mária szülte a világ megváltóját…”(Csáky 2005b, 90-91
A Szent Anna-napi búcsúról már ejtettünk szót a fentiekben is, érintve a palócok nagy búcsújáróhelyét, Mátraverebély-Szentkutat. A barkóság Anna-napi búcsúiról Paládi-Kovács Attila tesz említést az e népcsoportról írt monográfiájában. Istvánffy Gyulát idézi, aki az ományiak ünneplése kapcsán az alábbiakat írta: „Az egész falu lázas munkában volt már három nappal a búcsú előtt. A házakat meszelték, takarítottak, ahol ezen túl voltak, ott sütütték a tömérdek morványkalácsot, patkót, lepényt stb… Nincs az az ományi gazda, akinek 15-20 vendége ne lenne ilyenkor, a jobb módúaknak pedig 30-40 is van ebédre, vacsorára, s nem is egy, de két napon át.” Paládi talál utalást a barkóság Szent Anna-kultuszára Reguly Antal 1857-es palóc jegyzeteiben is. Ebben a következők olvashatók: „Hangonyban az Anna-napi búcsún van gyülekezete a palócságnak,” hisz arra meghívták az egész környékről a rokonokat, ismerősöket, jó embereket. A monográfus még megjegyzi, hogy „Az Anna-kultusz középkori gyökereire vet fényt az a tény, hogy Hangonyon már 1368-ban Anna volt a Pálosok templomának védőszentje, az országban a legkorábbiak közül való. Későbbi, 18. századi alapítású a bélapátfalvi Anna-kápolna (Gilitka). A falusi búcsúk a századforduló óta alig veszítettek jellegükből, ma is népes a vendégsereg, mindeki kitesz magáért.” (Paládi-Kovács 2006, 137)
Híres volt egykét Anna-napi bál is a Palócföldön. Különösen a Zsélyhez közeli Sósár-fürdőben rendezett Annabálok vonzották messzi földről is a szórakozni vágyókat. A Zichyek birtokában állt fürdő Anna-kultuszát a falu hajdani plébánosa, Danczi Lajos összefüggésbe hozta a Balassákkal, akiknek Szent Anna-tisztelete közismert, s akiknek Kékkőn Szent Anna-kápolnájuk is volt. Talán hajdan Sósárban is állhatott egy ilyen szakrális építmény, s a Balassák Szent Anna iránti tiszteletét a Zichyek is átvehették.
Csáky Károly, Felvidék.ma
a szerző felvételei
{iarelatednews articleid=”55168,53980,53804″}
