A Bodrogköz tájegysége hagyományokban gazdag térség, és jó hírnek számít, hogy felgyorsult világunkban is akadnak emberek, akik szívükön viselik a népi szokások továbbőrzését. A csigacsinálás hagyománya mai napig él Felső-Bodrogköz magyarlakta községeiben, még annak ellenére is, hogy mára már egyre több háziasszony részesíti előnyben a boltban megvásárolható, gyárilag előállított száraztésztákat. A csigatészta elkészítéséről, a csigacsinálás hagyományáról, és ennek a szokásnak az ünnepekhez való kötődéséről kérdezősködtünk Felső-Bodrogközben.
Mikor került sor a csigatészta készítésre? A falusi emberek a hétköznapokban is gyakran ettek csigát, vagy csak ünnepi alkalmakkor?
Bodrogközben a csigatészta a hagyományos ünnepi étkezések fontos részét képezi, és az emberek nem fogyasztották a hétköznapokon. A csigacsinálás ugyanis hosszadalmas folyamat, főleg ha nagy mennyiségben van szükség rá, így nemegyszer egész napos munkával készül el ez a finom levesbe való tészta. A csigatészta leginkább lakodalmakon kerül az asztalra, de Bodrogköz egyes falucskáiban disznóöléskor is szoktak „csigát csinálni”, amikor is a csigatészta kiváló kiegészítője a disznóhúslevesnek. A csigatészta tehát csakis a húsleveshez dukál.
Mivel a csigatészta elkészítése időigényes, így a bodrogközi falukban szokássá vált gazdaasszonyokat csigacsinálásra invitálni, hogy a sok apró csiga gyorsabban elkészüljön. Főként lakodalmak előtt egy-két héttel „hívogattak csigát csinálni”. A fiatal pár, amikor ellátogatott rokonaihoz, hogy meghívja őket közelgő esküvőjükre, egyben a háziasszonyt is megkérte arra, hogy jöjjön el segédkezni a csigakészítésnél. Egyes bodrogközi falvakban a meghívást nagy megtisztelésnek vették az asszonyok, és ha netalán előfordult, hogy a menyasszony elfelejtett egy gazdaasszonyt a csigacsinálásra meghívni, az haraggal is végződhetett. Voltak asszonyok, akik annyira megharagudtak ezért a fiatal párra, hogy még az esküvőre sem mentek el. Az egyes bodrogközi falvakban ugyanis a közös esküvői előkészületeknek fontos szerepe volt, ahogyan a közösen elkészített lakodalmi étkeknek és süteménysütéseknek is, melyeken minden asszony ki szerette volna venni a részét.
Lakodalmak esetében szokás volt, hogy már jóval az esküvő napja előtt összegyűltek az asszonyok a legény és a lány házánál, hogy elhozzák a fiatal párnak a lakodalmi étkekhez szükséges alapanyagokat (liszt, cukor, kakaó, tojás stb.). A csigacsinálásra az esküvő előtt jó pár nappal került sor, hogy közvetlenül az esküvőre készülődve már csak a sütés-főzésé lehessen a főszerep.
Hogyan készül a hagyományos csigatészta?
A jó csigatésztához csak liszt kell és tojás, vizet nem szabad hozzá tenni, tehát annyi tojás szükséges, amennyit a liszt felvesz. Ha nagy mennyiségben csináljuk a csigát, akkor akár száz vagy több tojást is elhasználhatunk. Amikor meggyúrjuk a tésztát, sodrófával (Bodrogközben „nyújtóval”) vékonyra kinyújtjuk, csíkokra vágjuk, majd a csíkokat apró kockákra felaprítjuk (a méretek persze változóak, van aki apróbb csigát készít, van aki nagyobbat). A kockázás során az asszonyok le szokták takarni a már elkészített kis kockákat fóliával, nehogy kiszáradjon a tészta, amíg folynak a munkálatok, ha ugyanis kiszárad, akkor nem lehet feltekerni. Ha elkészültünk a kockázással, következik a kis kockák csigává sodrása. Erre csigacsinálóra lesz szükségünk, ami a csigatészta megsodrására szolgáló kis kézi eszköz. A tésztasodrásra a finoman bordázott felület szolgál, ezen kívül a csigacsinálóhoz tartozik egy pálcika, vagy orsó. Egy kis kocka tésztát ráteszünk a bordára és azt a szegletnél kezdve sodorjuk fel a pálcika végére, de egyúttal nyomjuk jól a bordához a tésztás pálcikát, mert csak így lesz a tészta szép recés, csak így ragad össze és csak így alakul szép kis kürtő formába. Ha mind az összes kockát feltekertük, az elkészült csigát száradni hagyjuk. Az itteni asszonyok a csigát vászonkendőre vagy ponyvára szokták rakni.
Mennyi időbe tellett egy lakodalmi csigatészta adag elkészítése, és hány asszony dolgozott rajta?
Ahogy már említve volt, a csigakészítés sokáig tartó munka, akár egy teljes napot is igénybe vehetett, ezért is volt jó, ha a falusi és a rokonságból származó gazdaasszonyok eljöttek segíteni. A lakodalmi csigát tíz-tizenöt (vagy akár ennél is több) asszony készítette. Faluhelyen a csigacsinálás mindig egyedi és különleges alkalomnak számított, nótákkal, jókedvvel fűszerezve, így közösségkovácsoló ereje is volt.
(A képek kattintással nagyíthatók!)
Radi Anita, Felvidék.ma