Európa öngyilkos álmot álmodó vezetői és a közösségi agymosásért felelős médiazsoldosai hosszú éveken át próbálták elmagyarázni a kontinens csökött agyú, intoleráns tuskóinak – vagyis nekünk – a pozitív diszkrimináció mibenlétét és jelentőségét. Ideje hát most, az új népvándorlások korának hajnalán aprópénzre váltani az így megszerzett tudást. Vegyük például Szlovákia esetét, amely az utóbbi napokban a megkülönböztetés ellen küzdők megkülönböztetett figyelmét élvezte egy kósza ötlet miatt, mely szerint az ország elsősorban a keresztény szíriai menekülteket fogadná be.
Ennek ésszerű okait felesleges lenne bárkinek is magyarázni: aki csak egyszer is az életében leszállt a felhők közül és talajt ért a lába itt (Közép-) Európában, annak azért, akinek meg teljesen szétmarta az agyát a polkorrekt méreg, annak meg azért. A lényeg: elhangzott itt valami olyan Szlovákiában, amitől az immunbeteg nyugat teljesen begőzölt.
Tehát pozitív diszkrimináció. Az agyoncsócsált javaslat voltaképpen csak ennek a jó öreg elvnek a gyakorlatba ültetése lenne: pozitív megkülönböztetésben részesítené egy ország azokat, akiket valamilyen szempont szerint magához közelebb állónak tekint. Ez a szempont jelen esetben – kimondani is szörnyű – a vallási hovatartozás. És itt, ezen a ponton gurul el a gyógyszer PC-éknél: azok, akik annyira gyűlölik a saját kontinensük gyökereit jelentő vallási-erkölcsi rendszert, képtelenek fuldoklás nélkül tudomásul venni, hogy a pozitív diszkrimináció elve akárcsak a gondolat szintjén is felvetődhet a vallás kapcsán. Mármint a keresztény hit, vallás kapcsán, mert csak ezzel van gond, miközben az „igazhitűek” csupán színt visznek kultúránkba…
„Pedig nem lehet, hogy éppenséggel ez a kötelező döntés? Nem a hozzád közelebb állót kell mentened, ha nem menthetsz mindenkit? Ha diszkrimináció, akkor is inkább a pozitív megkülönböztetés, nemde?”
E lényegbe vágó kérdéseket így, szó szerint Surján László egykori európai parlamenti képviselő, az Antall-kormány népjóléti minisztere tette fel a minap. És ha valakit még a legelvadultabb szélsőliberálisok sem tudnak gyűlöletkeltéssel és „kétes múlttal” vádolni, akkor az éppen ő, a magyar kereszténydemokraták egyik emblematikus alakja, Magyarország és a szomszédos nemzetek közötti közeledést elősegíteni hivatott Charta XXI mozgalom kezdeményezője (satöbbi, satöbbi). Most ő teszi fel ezeket a kérdéseket, melyekre persze nem fogunk válaszokat kapni. Ugyanis nem egészen korrekt – politikailag. És nem ugorja meg a kettős mércét…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
