Tvrtko egyik szlovákiai barátnőjével, az egyik szlovák televízióssal, Vadkerty Andreával kezdte a „nyomozást”. Első lépésben kialakítottunk egy szlovák-magyar stábot. A csapatban található Barth Ákos, aki Toma András személyazonosságának megállapításában is segédkezett, valamint egy süketnéma tolmács, egy archaikus süketnéma tolmács, illetve egy pszichológus.
– Amikor 53 évvel a II. világháború megkezdődése után hazahoztam Toma Andrást, a világ utolsó ismert hadifoglyát tatárföldről, azt gondoltam, az lesz a történet vége, hogy megölelheti testvéreit, rokonait. Mivel több mint kétezer levelet kaptam, hogy segítsek a televíziónézők, olvasók hozzátartozóit is megkeresni, rájöttem arra, a történet igazából csak akkor kezdődik. A legmegrázóbb az volt számomra, hogy egy szentendrei asszony 114 éves nagypapát keresett, mondván, az egyik rokona is 101 esztendőt élt. Persze, azért reálisan gondolkodott, hozzátette: ha nem élne, akkor derítsem ki azt, hol található a nyughelye. Képtelenség minden kérésnek eleget tenni, de folytattam ezt a munkát is – mondja Tvrtko.
– Talán többen emlékeznek arra, hogy a TV2 Megasztár című műsorából ismert, a hozzám hasonlóan pécsi származású Kandech Evelyt elvittem Sierra Leonéba. A lány 21 éves korában találkozhatott először édesapjával, akiről azt gondolta, hogy talán már nem él, hiszen a kis nyugat-afrikai ország polgárháborús övezet volt. De említhetem a tatabányai Magdi nénit is, akivel Albániába utaztam, hogy 44 évvel azután, hogy megmentett egy kisfiút, Tiranában találkozhasson – folytatta a Pulitzer-emlékdíjas riporter.
A vasárnap a Napló című műsorban látható riport most is megható történet lesz, viszont más, mint a korábbiak.
– Napjainkban, sajnos, nem ritka eset, hogy valaki eltűnik, s hosszasan keresik. De olyan, hogy valakit megtalálnak, s 46 év után sem tudják, hogy kicsoda, az nagyon ritka. A történet arról szól, hogy 1961. szeptember 15-én Vámosszabadi-Medve között bukkantak rá egy süketnéma, középsúlyosan szellemi fogyatékos hölgyre. Jelen pillanatban két leírás létezik. Az egyik: a Dunán egy csónakból emelték ki. A második: a töltésen leltek rá. Mivel a Duna bal partján, azaz akkor még Csehszlovákiában próbáltak meg rajta segíteni, a Nyitrai kerületben található Valkóc szociális intézményében helyezték el. Itt süketnémákat és szellemi fogyatékos betegeket gondoznak.
Tvrtko egyik szlovákiai barátnőjével, északi szomszédaink legismertebb televíziósával, Vadkerti Andreával kezdte a „nyomozást”.
– Első lépésben kialakítottunk egy szlovák-magyar stábot. A csapatban található Barth Ákos, aki Toma András személyazonosságának megállapításában is segédkezett, valamint egy süketnéma tolmács, egy archaikus süketnéma tolmács, illetve egy pszichológus. A többi mellett jártunk a magyar, a cseh, a szlovák, továbbá a csehszlovák vöröskereszt irattárában, kutakodtunk a rendőrségen, a létező összes dokumentumot átvizsgáltuk, de nem jutottunk előbbre. A nénit alaposan vizsgálták a stáb tagjai, ám nem szólalt meg, nem mutogatott, nem rajzolt, csendesen ücsörgött. Valószínűleg nagyon kimerült lehetett, betegtársai körében később archaikus nyelven megszólalt. Rögtön riasztottuk a jeltolmácsot, s kiderült, a hölgy elmondta, hogy hol született, hol tanult, miként került a magyar határra. elkezdődött a visszaellenőrzés. Sokat segített az is, hogy megnevezte egyik körmöcbányai osztálytársát. Megnéztük, valóban volt olyan nevű abban az időben az ottani iskolában. A filmből azt is megtudhatják majd a nézők, hogy a hölgy keresztneve Mária, a szülei verték, kidobták otthonról, s összeakadt három horgásszal, úgy került a Csallóközbe. 1961/IX/15/Évából így lett Mária néni…
kemma.hu
