Köztudott, hogy Pongrácz Lajos egykor szoros és baráti kapcsolatban állt Ipolyi Arnolddal, a megye jó nevű tudós püspökével, a jeles magyar mitológiakutatóval, kinek ősei, a Stummerek és a Szmrecsányiak egyébként is rokonságban voltak a megye megannyi nemesi családjával, köztük a felsőtúri Pongráczokkal is. Ám, mint a neves főpap monográfusa, Pór Antal megjegyezte: „Ipolyi keveset adva minderre, mellőzőleg szokta emlegetni, hogy rokonságában inkább a magyar nemes családok hivalkodó ambitióját és pöffeszkedését szemlélte, magasabb hazafiui erényeket és lelkesedést nem látott bennök, amiért példájok szellemét nem igen emelhette”. Aki kivételt képezett, az Pongrácz Lajos volt, kit „már gyermek korában mint lelkes hazafit, a külföldi és magyar irodalommal buzgón foglalkozó férfiút bámult”. /20/ Hosszan tartó kapcsolatukra utal egyébként levelezésük is: az 1868 és 1886 közti időszakból mintegy 45 levelük maradt fenn. /21/ Egyik Pongráczhoz írt levelében például így vall e csodálatáról Ipolyi: „…ufjukoromban a Te példádon buzdulva, ki akkor Hontban egyedül képviselted a magasb szellemi s irodalmi életet, kaptam kedvet az irodalmi pályára”. /22/
Abban , hogy a két jeles férfi kapcsolata mély és kölcsönösen ösztönző volt, igaza van Pór Antalnak, ám amit a
rokonság többi tagjáról mond, nem mindig helyénvaló. Hisz Ipolyi, mint az újabb kutatásokból is kiderült, jó kapcsolatban állt például a Tersztyánszkyak néhány tagjával is, s egynémelyiküket szintén példaképének tekintette.
Pongrácz javaslatára lett tagja 1868-ban Ipolyi az Ipolyságon létrehozott Szondi-emlék Választmánynak is. 1869-ben, amikor a tudós főpap részt vett a Magyar Történelmi Társulat Hont megyében megrendezett vidéki gyűlésén, az Ipolyságon tartott banketten Pongrácz mondott beszédet tiszteletére. Pongrácz volt a honti Ipolyi-kultusz első számú ápolója is; kezdeményezésére állítottak többek közt a megye szülöttének emléktáblát Ipolykeszin./23/
Ipolyi halála után egy ével nagyszabású megemlékezéseket tartottak a megye székhelyén, Ipolyságon. Ennek szintén Pongrácz volt egyik kezdeményezője és szervezője. Ő tisztázta ekkor újra azt is, hogy Ipolyi szülőhelye nem Keszi, hanem Disznóspuszta. S ő mutatta be az akkorra elkészült emléktáblát is, melyet aztán csak egy év múlva helyeztek el Ipolykeszin, a tudós gyermekkori falujában.
Részben a Szondi-kultusz Hont megyei ápolása is Pongrácz nevéhez fűződik. A Hont megyei Kaszinó Társulat 1860. október 2-iki ülésén indítványozta Pongrácz Lajos és Majthényi László, hogy Szondi Györgynek, Drégelyvár hős kapitányának, a török ellen vívott harcok kiváló egyéniségének állítsanak méltó emléket a hajdani Hont megyében. Még ebben az évben megalakult a Szondi-emlékválasztmány, mely javasolta, hogy a Szondi-emlékszobrot közadakozásból állítsák fel. Sajnos 1866-ig mindössze ötszáz forint gyűlt össze a kitűzött célra. A bizottság tagjai a Szondi-emlék ügyében röpiratot bocsátottak ki, melyet az irodalmi bibliográfia Szózat a Szondiemlék ügyében címmel (Esztergom, 1868) Pongrácz műveként tart számon. 1868-ban az Emlékválasztmány tiszteletbeli tagjává választották Arany Jánost, Horváth Mihályt, Ipolyi Arnoldot és Simor Jánost. Simor János esztergomi érsek (aki később az Emlékválasztmány elnöke lett) indítványozta, hogy a drégelyi csata közelében emeljenek emlékkápolnát, s abban helyezzék el a hős szobrát. A hercegprímás később az emlékkápolna felépítésének összes költségét magára vállalta.
Az ünnep tiszteletére a Kaszinó Társulat Gerl Károly éremművésszel emlékérmet veretett, Pongrácz Lajos pedig megjelentette a Szondi Albumot (Drégeli Emléklapok, Budapest 1885). Ezt 1886-ban másodszor is kiadták Ipolyságon, Neumann Jakab könyvnyomdájában.
El kell még mondanunk, hogy a szabadságharc bukása után Pongrácz nem vállalt hivatalt megyéjében; az Alföldön volt jószágigazgató, s csak 1861-ben tért újra vissza Hontba. Rövid idő után ismét elhagyta a megyét, Esztergomba költözött, ahol saját szerkesztésében megjelentette a vegyes tartalmú hetilapot, a már említett Esztergomi Újságot.
1865-től megint Hontban találjuk; a megye törvényszéki ülnöke, később pedig főszolgabíró, főjegyző és alispán. Tevékenyen jelen volt a közéletben is: Ipolyságon megalapította az Ipolyság Város Szépészeti és Anyagi Jólétét Előmozdító Társulatot, melynek első elnökeként 1869-ben megépíttette Ság város híres „sétaterét”; szervezett Reményi-hangversenyt, Siposs Antal-koncertet a városban stb. Éveken át elnöke volt a Honti Kaszinónak, megalapította az Ipolysági Műkedvelői Kört, építtetett polgári iskolát, ápolta a Szondi- és Ipolyi-kultuszt, segítette a múzeum kibontakozását stb.
1889-ben magas kora és betegsége miatt nyugalomba vonult. Budapesten telepedett le, s a fővárosban hunyt el 1899. augusztus 10-én, de földi maradványait Felsőtúron helyezték örök nyugalomra./ 24 /
Jegyzetek
20 Pór Antal: Ipolyi Arnold váradi püspök élete és munkáinak vázlata. Pozsony – Budapest, 1886.
21 Hála József: Ipolyi Arnold és Hont vármegye. Ethnographia, 1995/l. 195-230.p.
22 OSZK Budapest. Fond IX/753.
23 Hála József: Ipolyi Arnold és Hont vármegye. Ethnographia, 1995/l. 195-230.p.
24 Csáky K., 1983. 558-561.p., 1985., 153-163.p., Csáky Károly: Honti arcképcsarnok. 48-50.p. Dunaszerdahely, 1998., Csáky Károly: A felsőtúri Pongrácz-sírbolt. Múltunk Emlékei, 2002/4. 7.p.; Kiss L., 1994.; Hála J. – Katona I., 1993. 27-87.p.
Csáky Károly, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”56316,56394,56393″}
