Kevesen mertük gondolni ezerkilencszázötvenöt őszén, amikor megalakult a Pozsonyi Magyar Főiskolások és Egyetemisták Művész Együttesének tánckara, hogy ez mindig megújulva, gyakran szervezeti felépítést, valamint nevet változtatva eléri az öregkor határát, a hatvan évet, és lesz belőle hatvanéves Ifjú Szivek. Lett!
A II. világégés utáni, történelmi nemzetiségi újraéledésünknek, újrakezdésünknek élő krónikása. Múltunknak tőle idősebb krónikása kultúránknak csak kettő van, a CSEMADOK társadalmi kulturális szervezet, (1949. március 5.), és a Faluszínház magyar tagozatát (1950. szeptember 30.) is magába olvasztó Magyar Területi Színház, a MATESZ (1953. január 30.). Ők hárman voltak a kultúránk mindenkori „Fáklyavivői”.
Az Együttes a 2015. november 7-én este, Pozsonyban, a Hviezdoslav Színházban bemutatott JUBILEUMI GÁLA műsorával fényesen bizonyította ezt. (megj. Az Együttes első pozsonyi egész estés bemutatkozása 1958. május 12-én a Hviezdoslav Színházban valósult meg).
Az est elején az együttes igazgatója, Ing. arch. Varsányi László rövid megnyitó-beszédében nem tömörítette bele a megjelent illusztris vendégek név szerinti üdvözlését, így, én is csak más forrásból tudtam meg, hogy jelen volt Magyarország Szlovákiai Nagykövet Asszonya, Czimbalmosné Molnár Éva, valamint a Kossuth és Érdemes Művész díjas Nemzet Művésze, Novák Ferenc koreográfus, de azt, hogy kik képviselték a politikai és kulturális életünket, a társ belföldi és külhoni intézményeket, stb. titok maradt a tisztelt publikum előtt, – pedig ez is jellemezhette, értékében emelhette volna az esemény fontosságát.
A két részből felépített Gálaműsor első felében a jelenleg dolgozó hivatásos Ifjú Szivek Táncszínház mutatta be hivatásosokhoz méltó színvonalon a Kakukktojás című műsorát. A műsorfüzetben ezt így jellemzik: „Kakukktojás típusú feladatokkal már az alapiskola első évfolyamaiban mindannyian találkoztunk. Természetes, hogy azonnal felismerünk sok alma között egy körtét, de mi a helyzet hagyományos tánc- és zenekultúránkkal? Az Ifjú Szivek Táncszínház előadása ezúttal a 21. század embere számára kedves és ismerős környezetbe ágyazva dolgozza fel a Kárpát-medence hagyományos tánc- és zenekultúráját.”
E műsort bevezető ismertető konferanszié szöveg szakmailag nagyon tartalmas és helyénvaló volt, akárcsak a 2. rész egyes tételei előtt elhangzott bemutató szövegek is. Rák Viki szép tolmácsolásában hallhattuk. Az 1. részben láthattuk a Kakukktojás című profi szintű műsort. Ez jellemzi a Ifjú Szivek Táncszínházat, valamint Hégli Dusan alkotói felfogását, felkészültségét. Jó, terjedelmes kompozíció. Valóban jelentős áttekintést nyújtott a Kárpát-medence hagyományos tánc- és zene kultúrájából. Azt használja alapanyagul, de a műsorban nem egymástól elkülönítve, hanem folyékonyan egybe olvasztva tárja a közönség elé. A gyorsan pergő, jól rendezett műsorban a román, a magyar, a szlovák, a cigány, az oláh, a csángó, a székely, stb. náció táncait csak alaposabb néprajzszakmai tudással bíró néző tudja felismerni.
Fergeteges tempóban kiválóan táncoló, mozgó, muzsikáló, a színpadot mindig betöltő kavalkádot, magával ragadó tömeget lát a színpadon a közönség, – és vörösre tapsolja a tenyerét. Én, mint néptáncgyűjtő tapsolok a teljesítménynek, de a hagyományos néptánckultúra színpadra álmodásánál nem ennek a feldolgozási, színpadra állítási megfogalmazásnak vagyok a vallója. Ilyen fogalmazásban a tánc csak a virtuozitás eszközévé válik, abban tündököl. Ezt az előadási, alkotói formát csak az Ifjú Szivek mozgáskultúrában alaposan felkészített, bő táncanyag ismerettel bíró táncosaihoz hasonló adottságokkal rendelkező társulat választhatja, az remélhet vele sikeres helytállást. A csodálatom mellett ezt is szükségesnek tartom kimondani.
A jelenlegi hivatásos Táncszínházat alkotók, a vezetőkön kívül mintegy 20 táncos és zenész mellett, további 135 szereplő közreműködőt sorol fel a műsorfüzet. A volt együttesi tagok, énekesek, táncosok közül ennyien kapcsolódtak be az alább felsorolásra kerülő régebbi műsorszámok felújításába. Ennyien jelentkeztek a 30-60 éves volt tagok közül, és vettek részt a több hétig tartó felkészítő próbákon, vállalva azok minden velejáróit: utazást, költségeket, időáldozatot, stb. Ez az együttesszeretetük nagyon szép és értékelendő megnyilvánulása.
Hét részből állt az ünnepi műsor 2. fele, amely teljes egészében a múltba tekintést jelentette. A 2010-es évektől kezdve visszafelé haladtak táncban egészen az 1971-ig – ekkor került műsorba a Rezgős csárdás kompozíció -, énekben pedig a Bárdos Lajos kórusművel az 1957-es bemutatóig. Nézzük sorjában az egyes részeket.
1., A valamikori Énekkar-t, most 52 fő képviselte. Karai József – Nagy László: Új regősének, Szíjjártó Jenő: Esti hangulat Zsérén, Bárdos Lajos: Tréfás házasító műveket szívvel-lélekkel, minőségében is elfogadható színvonalon, a boldogságtól ragyogó arccal énekelték. A felújítást végezte és vezényelt Józsa Mónika, nagy munkát végzett, (a titokban tartott segítőivel egyetemben).
2., 2010-es évek – Pozsony Táncegyüttes, az Ifjú Szivek Táncszínház ifjúsági csoportja. Gálik Gábor – Gálik Klaudia: Felcsíki táncok koreográfiát élvezetes módon mutatta be. Az Ő szereplésükkel kezdődött a volt táncszínház, tánckar, táncegyüttes időben és korban visszafelé haladva színpadra állítása.
3., 2000-es évek – Ifjú Szivek Táncszínház, a hivatásos társulat egykori táncosai. Ők Hégli Dusan két koreográfiájából a Zenészek táncaiból, és a Magyar tánciskolából idéztek fel részleteket, valamint eltáncolták Busai Norbert: Bonchidai magyar táncok c. erdélyi táncot. Termetükön már megjelent a kor hozadéka, de táncaikat lendületesen, szépen kidolgozottan, nagy lelkesedéssel, precizitással adták elő.
4., 90-es évek – Varga Ervin vezetésével működő tánckar egykori tagjai. Ők Ervin Hidegen fújnak a szelek és a Kalapos tánc, valamint Mészáros Gábor Kalotaszegi táncok koreográfiákat táncolták el meglepően tisztán, táncos mozgásukban éretten, lendületesen és megfelelő virtuozitással. Előadásukból kisugárzott a tánc belső tüze, a tánccal azonosulás öröme.
5., 80-as évek – A Katona István vezetésével működő tánckar egykori tagjai. Tőlük Katona István: Szántottam gyöpöt – madari böjti leánytánc , Széchy Margit – Sebő Ferenc – Katona István: Sem veled, sem nélküled, Morávek Róbert – Kaluz Árpád: Tánc dorombra, Elköltözni csúnya volna – mezőségi táncimproviziációkat, koreográfiákat láthattuk, Üzenet haza versrészlettel végezték szereplésüket. Éneklésben és táncban kiemelkedően szép volt a Szántottam gyöpöt…tavaszi leánytánc előadása. A többi számokban is becsülettel helyt álltak a már ötvenes évek körül járók. A színpadi szereplésükkel a tánc igaz szeretetét tolmácsolták.
6., 70-es évek – a Kvocsák József vezetésével működő tánckar egykori tagjai – három pár –. humoros kezdettel feltupírozva eltáncolta Kvocsák József: Rezgős csárdás (1971) című táncszámát. Nagy tapsot kaptak, megérdemelték, annyi lendület, temperamentum volt a táncukban, hogy még ráadást is igényelt a közönség. Kapott is, – lett is nagy ováció.
7., Az Ifjú Szivek egykori és jelenlegi táncosai befejező számként eltáncolták a Szatmári verbunk és csárdás valamikori tánckompozíciót, – szabad szerkesztésben. Tele lett velük az a hatalmas színpad. Volt is akkora felszabadultság, öröm, s lett belőle igazi vigadalom.
Nagyon kitett magáért az együttes Koncz Gergely vezette zenekara. Mindkét félidőt nagy odafigyeléssel, kiválóan muzsikálva ők kísérték végig, nem is kísérték együtt élték a táncokat. Kuti Sándor cimbalmos szólószáma pedig az est kiemelkedően jó műsorszámai közé tartozott. Értékelte is a közönség. Hasonlóképpen kedvesen fogadta az énekes szólisták fellépését is.
Dicséret illeti a műsorok és az est szervezőit, valamint Hégli Dusant a rendezőt. Ennyi szereplőt összeszervezni, mozgatni és a műsort pergően levezetni nem kis dolog. Ez is az Együttes jó nevét fényezte.
A Gálaműsor végén felállva tapsolt a közönség, így köszönte meg a színpadról átsugárzott gyönyört és várt, nemcsak az ismétlésre, hanem arra is, hogy a fenntartók nevében megjelenik valaki és méltatóan, elismerően nyilatkozik arról a hatalmas, az országnak is sok-sok dicsőséget szerzett munkáról, amelyet az „Ifjú Szívek” magyar művészeti kollektíva fennállása hatvan éve alatt szerzett.
Hiába várt a közönség, nem történt úgy. Nem volt szólameső, sem más elismerés. Csak egy szlovákiai magyar nemzetiségi művészeti társulat jelentős évfordulójának ünnepi műsora valósult meg. A tapsorkán után két fiatal letette a szép virágkosarat a szereplők elé (?), majd a barátok, a tisztelők, a családtagok virággal a kezükben megrohanták a színpadot.
Munkátokhoz gratulálok és köszönöm nektek „Fáklyavivők” a nagyon tartalmas és jól kivitelezett visszatekintő műsor nyújtotta értékes élményt. Büszke vagyok rátok, büszkék vagyunk RÁTOK.
Takács András, Felvidék.ma
A szerző az alapítók egyike {iarelatednews articleid=”57301,57280,56680,56572,56101″}
Fotó: Ifjú Szivek facebook