Hirtelen nehéz eldöntenem, melyik undorítóbb: az, hogy a pozsonyi gyermekklinika főorvosa gyermekpornóval szórakoztatta magát, vagy az, hogy az emiatt ellene indított büntetőeljárást követően közel három évig háborítatlanul dolgozhatott ugyanott. Jelenleg – a vádirat benyújtását követően – szabadságát tölti…
A Plus 7 dní jóvoltából nyilvánosságra került eset lényegesen tovább mutat önmagánál. Hogy a Marcel B. névvel jelölt, orvosi képesítéssel rendelkező sejthalmaz kiskorú gyerekek meztelen képeit tárolta a számítógépén, az egy dolog. Az egy másik, hogy nyilván aligha hagyta e fotográfiákat porosodni a C meghajtó valamely elrejtett zugában. Az egy harmadik, hogy a doki a saját nemére gerjedt, mert a képeken 11 és 17 év közötti fiúk láthatók. Mindez még lehetne akár szörnyű véletlen is, hiszen tele van a világ rosszakaratú emberekkel, akik mások személyi számítógépére illegális förtelmeket másolnak fel. Csak hát – ha hinni lehet a híreknek – a mi emberünk volt akkora észlény, hogy a saját nevére kiállított bankkártyával fizetett a pornós cuccokért. Mintha csak a kocsiját tankolta volna meg.
Nem akarok most arról elmélkedni, vajon milyen sorsot szánnék az ilyennek, ha valóban bebizonyosodik, hogy elkövette a fent nevezett tettet (amúgy büntetőjogunk 2 év börtönnel honorálja). Inkább azt a kérdést teszem fel: miképp lehetséges, hogy a büntetőeljárás 2013. áprilisában történt megindulása óta eltelhetett közel három esztendő úgy, hogy az orvost foglalkoztató kórház még csak nem is tudott róla, az orvos pedig továbbra is a gyermekkórház gyermek betegei körül ólálkodhatott? Azt értem, hogy az érintettnek esze ágában sem volt eldicsekedni munkáltatója előtt azzal, hogy ügyeleti szabadidejében pedofil fotók előtt űzi a hoki egyszemélyes változatát – és emiatt büntetőeljárás van ellene folyamatban.
A kérdés inkább az, vajon miért nem intézkedett a hatóság, a rendőrség a kórház tájékoztatásáról? Itt mégiscsak egy gyermekkórházról van szó, nem egy kőfejtőről.
Milyen érdekes, más esetekben szó sem volt ilyen visszafogottságról, pláne nem évekig. Amikor Malina Hedviget kellett elintézni – aki ráadásul áldozatból lett gyanúsított – semmit sem számított az ártatlanság vélelme, hadba állt az egész szlovák „igazságszolgáltatás”, beleértve az egyenes adásban hazudó belügyminiszterrel és miniszterelnökkel, pillanatok alatt felforgatva egy diáklány életét.
Ez tényleg olyan beteg dolog, amilyennek látszik, vagy csak én értelmeztem valamit rosszul…?
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
