Pósa Lajos kiállítása a Rovás Akadémiában (RA), a kassai Szent László utcában nyílt meg február 2-án.
Miután Kovács Ágnes, az RA igazgatója bemutatta és köszöntötte a vendégeket, valamint a jelenlévőket, Pósa Judit, a Pósa Lajos Emlékbizottság elnöke és a névadó szépunokahúga nyitotta meg a kiállítást.
„Mi, gömöriek gazdag emberek vagyunk. Nagy értéket rejt a mi tulipános ládánk” – vallotta Pósa. „Csak ki kell nyitnunk és belenyúlnunk, hogy ünnepekkor nézegessük, megtapogassuk, elolvasgassuk, mit is hagytak ránk eleink. Vannak ebben a ládában néprajzi, képzőművészeti és irodalmi kincsek is. A rimaszombati ládában ott van Tompa Mihály, Ferenczy István, Blaha Lujza, Mikszáth Kálmán és Pósa Lajos képzeletbeli hagyatéka is.” Most Pósa fotóit és dokumentumait teszik közszemlére, mint tették ezt húsvétkor szülőfalujában, Nemesradnóton a család kutyabőrével. Akkor összegyűlt annak apraja-nagyja.
Két éve, Pósa halálának 100. évfordulója alkalmából – határokon átívelő rendezvénysorozat keretében – óvodák, iskolák, könyvtárak, számos kulturális intézmény és több kiadó speciális foglalkozásokkal, a költő verseinek, meséinek előadásával, köteteinek új kiadásaival igyekeztek megismertetni és megszerettetni a mai olvasókkal az évtizedekig mellőzött Pósa Lajos életművét. Így született meg a Gömöri Fotóklub és a Pósa Lajos Emlékbizottság tárlata, mely szemlélteti a költő és lapszerkesztő életútját. A 42 tabló nem a teljesség igényével készült, a pálya főbb állomásait idézi fel a hozzájuk kapcsolódó érdekességekkel. A szülőfalu, Nemesradnót után iskoláinak színhelyei következnek, Rimaszombat és Sárospatak. Majd a sikeres szegedi évek, melyek a költővé érés idejére esnek. Ezt követi Az Én Ujságom megalapítása. „Elsárgult gyermekfotók tarkítják a képet, valamint a híres baráti kör – a Pósa-asztaltársaság – néhány megmaradt emléke.” A Pósa-asztalhoz kapcsolódó karikatúrákat, barátok fotóit, dedikált köteteket és a dicsőség babérjait elismerő oklevelek formájában láthatjuk. A tárlat utolsó tablói a költő 40 éves írói évfordulójának gyászba forduló ünneplését idézik. Majd az utókor megbecsülésének jelei következnek, az1930-as évekbeli szobrai és emléktáblája, Budapesten és Nemesradnóton.
A fotókiállítás az emlékév alkalmából készült, de a nagy érdeklődésre való tekintettel továbbra is vándorol. Legnagyobb örömükre számos iskolában is látható volt már.
Pósa Judit ezután két, a szívéhez legközelebb álló tablót emelt ki, rajtuk Pósa sírjával és a Gárdonyi Géza által vitt gyászkoszorú szalagjával. A koszorú virágai rég elhervadtak, de a szalagon lévő aranybetűk napjainkig hirdetik az örök barátságot, mely a leszármazottak között tovább él. Ennek bizonyítéka, hogy Gárdonyi Géza unokája és dédunokája részt vett a fotókiállítás egri megnyitóján.
A másik tabló a monori lakodalmas házat mutatja be, a házassági levéllel és Bródy Sándor üdvözlő soraival. A Bródy család Pósa Lajos iránti rokonszenvét sok dokumentum őrzi. Alexander Bródy, az író unokája lelkes és hatékony támogatója ennek az ügynek. A hódmezővásárhelyi Pósa-szobor állításában szerzett érdemei közismertek. „Nagy öröm volt számunkra, hogy nagyapja nyomdokain, 116 év múltával, 2014 áprilisában eljött hozzánk Rimaszombatba,” mondotta az emlékbizottság elnöke.
Az elhangzottakból nyilvánvaló, hogy a kiállítás Pósa baráti körének is emléket állít, Bársony Istvántól Dankó Pistán át Feszty Árpádig, Rákosi Viktortól Zala Györgyig, akik a többiekkel együtt, egymást is segítve művészetükkel a közjót szolgálták.
Hatásuk titkát Lőrinczy György, a Kisfaludy és Petőfi Társaság tagja jellemezte legtalálóbban: „Ennek a roppant népszerűségnek az volt az egyik titka, hogy a Pósa-asztal szerencsésen el tudta kerülni a pártpolitika gyűlölködését, ellenben ápolta és kereste azokat a motívumokat, amelyekben a szívek egyetértően és együttérzéssel találkozhattak. A párttusákba az Asztal sose ütötte az orrát, de mindenütt ott termett, ahol a magyar nemzeti ideálok kultuszának áldozhatott…”
A többségükben eddig ismeretlen fotók és dokumentumok bemutatását a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Múzeuma, a Gömör-Kishonti Múzeum és magángyűjtők segítették. A képeket és dokumentumokat rövid szöveg kíséri.
A tulipános láda tehát kinyílt, a kincseket közszemlére tették és Pósa Judit abbeli reményét fejezte ki, hogy mindenki kedvet kap alaposabban szétnézni a ládafiában.
A megnyitón Dinnyés József daltulajdonos játszott, majd azt követően koncertet adott Pósa megzenésített verseiből. Jónéhány ismerős volt számunkra, csak éppen nem tudtuk, ezek is az ő költeményei, köztük a Búsan szól a kecskeméti öreg templom nagy harangja… című műdal.
A rendezvényen jelen volt Gyurán Ágnes és Bene Judit is, Pósa Lajos további szépunokahúgai. Rokonai a világ különböző tájaira szóródtak szét Dániától Szaúd-Arábiáig, vagy az Egyesült Államokig.
Őt azonban remélhetőleg visszakapják a gyermekek, hogy munkásságán keresztül igaz hazafiságra és Istenhitre nevelje őket.
Balassa Zoltán további képei az eseményről ITT>> tekinthetők meg.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”58744,57580,56639,56557″}