Címke: Pásztor Géza emlékiratai a gulagról
A kukoricalepény, ami egy királyságot ért
Orvosunk, Dr. Fiedler szerencsésen túlélte a flekktífuszjárványt, s így egész oroszországi tartózkodásunk alatt őrangyalunk maradt.
Sírjaikat keresni a kaukázusi hegyekben hiábavaló
Mi, akik tudtunk szlovákul, a legjobban értettük az oroszokat, s ők is minket. Ezért megbíztak, hogy szervezzünk valamiféle alakulatokat, s vezessünk be katonai rendet....
A tetvek hozták a halált, sziszifuszi harc a flekktífusz hordozóival
Körülbelül 800 ember „megetetése” után a szakácsok kijelentették, hogy a többi 1000 ember számára nincs étel. Ekkor jöttek rá a tisztek, hogy a mi transzportunknak egy nagyobb táborba kellett volna mennie az Urálon. A Kaukázusra tévedésből kerültünk, de most már itt kellett maradnunk.
A Kaukázus-hegység jövendőbeli börtönünkké vált, sőt néhányak sírhelyévé
Másnap már teherautóra raktak, mint a marhákat, s vándoroltunk Lengyelország felé. Útközben csehszlovák katonákkal találkoztunk, akik megpróbáltak rábeszélni, szökjünk meg, mert élve nem kerülünk haza.
Nincs menekvés: mindnyájan csapdába kerültünk!
Folytatjuk a gulág borzalmairól szóló emlékiratot, amelyet Németországban adtak ki, s Flórián László igyekszik Pásztor Géza sorait az eredeti szöveghű fordításában közreadni. 1944 őszén járunk...
„Izvenyitye, agyin klop…” – Akik megjárták a gulág poklát
Apámat, dr. Flórián Lászlót a háború végén, 1945. március 6-án civilként valamilyen ürüggyel berendelték akkori lakhelyén, Késmárkon a katonai parancsnokságra (NKVD?), s családja (felesége...
