Az esztergomi Keresztény Múzeum Barátainak Köre december 16-án, vasárnap megemlékezett Pázmány Péter bíboros, érsek halálának 370. évfordulójáról. Előadást tartott Kontsek Ildikó művészettörténész, aki a bíboros esztergomi vonatkozású tárgyi emlékeiről és ábrázolásairól beszélt, de kitért Pázmány felvidéki vonatkozású életrajzi adataira is. Kevesen tudják, illetve tudatosítják azt a tényt, mondta Kontsek Ildikó, hogy Pázmány – annak ellenére, hogy az esztergomi érseki címet viselte – sosem járt a magyar katolicizmus fellegvárában. A törökdúlást követően ugyanis az esztergomi érsek székhelye Nagyszombat volt, egészen 1820-ig, amikor is Rudnay Sándor bíboros, érsek újból Esztergomot tette meg székhelyének.
Pázmány életrajzában számtalan felvidéki vonatkozású adatra bukkanhatunk, a művészettörténész vetítettképes előadásából például a következő adatokat tudhatta meg a hallgatóság Duna túlpartjáról érkezett része:
Pázmány Péter 1600 és 1603 között Vágsellyén majd Kassán volt lelkipásztor.
1613-ban Pozsonyban jelent meg főműve, az Isteni igazságra vezérlő kalauz.
1635-ben egyetemet alapított Nagyszombatban és jezsuita kollégiumot Pozsonyban, majd Körmöcbányán és Érsekújváron ferences kolostort.
1637-ben Pozsonyban hunyt el, és végakarata szerint a Szent Márton-dómban temették el.
Ezekből az életrajzi adatokból is kitűnik, hogy az ellenreformáció korának legjelentősebb főpapja ezer szállal kötődött az akkori Felső-Magyarországhoz.
Esztergom is méltán büszke Pázmányra, hiszen a bazilika kincstára számos személyes tárgyát őrzi, illetve sok olyan, művészettörténeti szempontból felbecsülhetetlen értékű tárgyat, melyek nagy valószínűséggel a bíboros személyéhez köthetők. Kontsek Ildikó elmondta, hogy a legrégebbi leltárkönyvek adatai alapján eredetileg mintegy száz tárgy köthető Pázmány személyéhez, de a következő évszázadok leltárkönyveiben ez a szám egyre csökken. Az okok nehezen kideríthetőek, de a legnagyobb valószínűsége az egy-egy jeles alkalomra történt ajándékozásnak van. Szinte teljes mértékben kizárható az eltulajdonítás, netán a csere.
Az esztergomi Főszékesegyház kincstárában őrzött Pázmány-vonatkozású tárgyak közül a legismertebb a főpap mellkeresztje, házioltára és miseruhája. Pázmány gyűrűjéről, ereklyetartójáról azonban már nem lehet teljes bizonyossággal azt mondani, hogy valóban az ő személyes tulajdonát képezték, viszont a hagyomány ezekkel a tárgyakkal kapcsolatban annyira erős, hogy manapság a kutatók nagy része sem vitatja el e tárgyak eredetiségét. Szintén az esztergomi kincstár őrzi Pázmány botját, amely minden bizonnyal a főpap tulajdona volt. Ezzel kapcsolatban az előadó megemlítette, hogy Pázmány egészsége sosem volt tökéletes, élete utolsó felében pedig a köszvény kínozta.
Az előadás utolsó része a Pázmányról készült ábrázolásokról szólt. A számtalan, róla készült festmény, rézkarc közül a leghitelesebbek azok, melyek Szelepcsényi György, későbbi esztergomi érsek megrendelésére készültek. A Pázmány-szobrok közül pedig a leghíresebb az esztergomi bazilikában található, készítője Pietro della Vedova olasz szobrász, aki 1884-ben készítette el monumentális alkotását. Ezzel a szoborral kapcsolatban egy újabb felvidéki vonatkozású adatot tudtunk meg: a szobor darabjait vasúton szállították, az útvonal végállomása pedig Párkány-Nána volt, ahonnan ökrös szekerekkel vitték a szoborrészeket a szomszédos Esztergomba, majd a bazilikában rakták össze a máig is szemet gyönyörködtető alkotást.
T.T.
