Dušan Čaplovič, a nemzeti kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettes 2008. február 19‑én televíziós szereplése során párhuzamot vont Adolf Hitler és a magyar kisebbség pártjának vezetői között. Mivel a miniszterelnök-helyettes már korábban is tett hasonló nyilatkozatot, ezért nem egyszerű elszólásról vagy nyelvbotlásról lehet szó. Az MKP kulturális bizottsága – Biró Ágnes (a képen) elnöke – külön elemezte Čaplovič e megnyilvánulását.
Dušan Čaplovič, a nemzeti kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettes 2008. február 19‑én televíziós szereplése során párhuzamot vont Adolf Hitler és a magyar kisebbség pártjának vezetői között. Mivel a miniszterelnök-helyettes már korábban is tett hasonló nyilatkozatot, ezért nem egyszerű elszólásról vagy nyelvbotlásról lehet szó.
Čaplovič miniszterelnök-helyettes úrral ellentétben nem tudjuk, hogy a rosszemlékű német diktátor a német mellett beszélt-e szlovákul, s így volt‑e módja a „národná menšina” helyett, a „národnostná menšina” kifejezéssel élni!
A miniszterelnök-helyettes analógiájában megjelenő állítás, hogy a „nemzeti kisebbség”(národná menšina), vagy „magyar közösség” (maďarské spoločentvo) szókapcsolat valamiféle szélsőség jele lenne, csupán tájékozatlanságának jeleként értékelhető.Magyarországon például az ott élő szlovákokra a törvényekben is a „nemzeti kisebbség“– „národná menšina“ kifejezés található. (pl. a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvényben) . A „nemzeti kisebbségek” fogalma azonos a német nyelvben ma is használatos, „nationale Minderheiten,” az angol „national minorities” a francia ”minorité nationales” fogalmával. Ezek a szókapcsolatok szó szerint így szerepelnek a Szlovákia által is aláírt nemzetközi dokumentumok, szerződések német, angol, francia nyelvű változataiban. Például a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény angol címében is: Framework Convention for the Protection of National Minorities. A keretegyezmény honlapján más nyelvek esetében is azonos fogalmak használatosak így a holland „nationale minderheden”, az olasz „minoranze nazionali”, a spanyol „las minorias nacionales”, a lengyel „mniejszości narodowe”, a szlovén „narodne manjšine”, a horvát: „nacionalne manjine”…stb.
Elmondhatjuk tehát, hogy a „národná menšina” nemhogy szélsőséges elnevezés, hanem a világ nyelveiben ez az általános. A szlovák és cseh „národnostná menšina” (nemzetiségi kisebbség) viszont ezzel ellentétben kuriózumnak számít.A„national” latin eredetű angol szavat a szlovák nyelvre is kivétel nélkül a „národný(-á,-é)” szóval fordítjuk (pl. National Muzeum-Národné Múzeum, National Park-Národný Park, stb.), kivételként viszont a „national minority” szókapcsolatban a „national” szavat Szlovákiában, a „národnostná” szóval fordítják. A „národnosť” „nemzetiség” szó, etnikumra utaló értelemben az angolban a „nationality” a németben a ”Nationalität“ szónak felel meg.
Mi lehet az oka ennek a következetlen fordítási gyakorlatnak?
Minden jel szerint ideológiai okok állnak a háttérben. Ez az ideológia pedig a 19.században felvirágzott „nemzetállami” eszme egyik mutációja, amely szerint egy nemzetállamban csak egy nemzet létezhet, ez pedig az állam relatív vagy abszolút többségét kitevő etnikum. Ezen államfelfogás szerint a többségtől eltérő etnikumúak nemzethez nem is tartozhatnak, nemzetet nem alkothatnak, sőt még annak egy részét sem képezhetik. Ezeknek tagadását pedig azért tartják fontosnak, nehogy bármiféle önrendelkezési jogra, – mely a nemzetközi jog szerint a nemzeteket illeti meg – ezen kisebbségek hivatkozhassanak.
Ez a szlovák fordítási gyakorlatban is tetten érhető felfogás ma már idegenül hat a pluralista modern Európában, mert a nemzeti kisebbségek a 21. század Európájában egyre szélesebb és teljesebb jogokat gyakorolnak, beleértve a „belső önrendelkezés” jogát is.
Hogy miként alakult ki a szlovák és cseh nyelvhasználatban ez a „národnostná menšina” kifejezés, hosszabb kutatómunkát igényelne. De véleményünk szerint a „nemzetiségi kisebbség” (národnostná menšina) kifejezés nem is alkalmas tárgyának pontos megjelölésére. Ennek a kifejezésnek ugyanis csak a „nemzetiségi többség”-gel (národnostná väčšina) szembeállítva van értelme, viszonyítás eredményének kifejezéseként. Az emberek egy adott halmazát számtalan kritérium alapján oszthatjuk fel kisebbségre és többségre. Itt mikor a kisebbségről és többségről beszélünk, pontosítjuk, hogy mondjuk nem vallási kisebbségről és többségről, hanem az egyének nemzetisége alapján meghatározott kisebbségről és többségről van szó. Éppen ezért ugyanaz a nemzetiség, amely az országban többséget alkot, az ország egy adott régiójában vagy falujában lehet „nemzetiségi kisebbség” tehát bármennyire is meglepő, de Szlovákiában, mondjuk egy magyar többségű faluban a szlovákok „nemzetiségi kisebbség” vagyis „národnostná menšina“. Ez a kifejezés éppen ezért nem alkalmas arra, hogy vele egy állam keretében egyértelműen megjelöljük azon emberek csoportját, akikre minden más nyelvben a „nemzeti kisebbség” fogalma használatos.
A nemzetközi jogban pedig rendkívül fontos, hogy pontosan meg lehessen határozni, hogy amikor a „nemzeti kisebbségek” védelméről beszél, kiket kíván védeni. Hogy az nem vonatkoztatható az ország valamely részében kisebbségben élő többségi nemzet tagjaira, mert bár ők ott helyben „nemzetiségi kisebbség”, de mégsem „nemzeti kisebbség”. De még a bevándorlók, vendégmunkások tömegeire sem, mivel a „nemzeti kisebbség” kifejezés olyan kisebbségre vonatkozik, amelynek történelmi gyökerei vannak: „akiket új államok létrejötte szakított el korábbi honfitársaiktól, de megtartották identitásukat és jellemzőiket, amikor olyan állam polgáraivá váltak, amely eredetileg nem az ő hazájuk volt.” (Nicola Girasoli: A nemzeti kisebbségek fogalmáról).