Füzi László hűséges és nyitott értekező. Hűséges ifjúkora nagy eszményéhez, az író Németh Lászlóhoz, aki esszéi múzsájaként „a szorongó tájékozatlanságot” nevezte meg és enciklopédikus igénnyel vetett számot kora szellemi életével. Füzi László nem Németh egyes tézeseihez-válaszaihoz, hanem ehhez a szellemi magatartáshoz, a kérdező nyíltságához, őszinteségéhez ragaszkodik.
Új esszé- és tanulmánykötete, A középpont hiánya tematikusan rendkívül gazdag: felöleli kortárs irodalmunk szinte minden irányzatát és új szellemi jelenségét. Túlzás nélkül mondhatjuk: a kötet az értekező Füzi Lászlótól már megszokott felkészültséggel és elfogulatlansággal vet számot az ezredforduló magyar irodalmának teljesítményeivel. Írásaiban az intellektuális következetesség az esszéíró személyességével párosul; a vizsgált művek és írói életpályák átfogó elemzésekor „létszemlélet és regényszemlélet kölcsönös erősítésére” mutat rá „az idővel való együttélésben és az annak való kiszolgáltatottságban”. Ugyanakkor a könyv újdonsága „az új otthonosság” fogalmának bevezetése, ami az ezredforduló végére kiüresedett társadalmi s főként irodalmi eszmények és normák újraértelmezhetőségét járja körül.
Füzi László új kötete megkerülhetetlen olvasmánya azoknak, akik a kortárs magyar irodalomban nemcsak tájékozódni, hanem eligazodni is szeretnének.
Kalligram
