Pécsváradon az elmúlt hétvégén a háború utáni kitelepítésekről emlékeztek meg, a Dunántúli Napló az esemény előtt foglalkozott a témával. A háború utáni kitelepítésekre gondolnak a hét végén a Pécsváradon élő felvidékiek.
Különleges ünnepségre kerül sor szombaton Pécsváradon, a felvidéki kitelepítések 60. évfordulóján emlékkövet avatnak. Nem véletlenül: a Zengőalján sok embernek van felvidéki kötődése.
Tíz éve alakult meg a Pécsváradi Felvidékiek Klubja. Az alapítók azok a felvidéki családok illetve értelemszerűen leszármazottaik, akik a második világháború után áldozatai voltak az úgynevezett lakosságcsere-egyezménynek. Ez az érintettek szempontjából nem mást jelentett, mint hogy az akkor Csehszlovákiához tartozó szülőföldjükről kitelepítették őket Magyarországra. (Keretes írásunkban szerepel, mely baranyai települések voltak a kijelölt lakhelyek az első, a felvidéki Galánta járásból történő kitelepítésben, s az is, Pécsváradra honnan érkeztek felvidéki magyarok). A Felvidéki Klub célja az volt Pécsváradon, hogy egymást megismerve erősítsék a szülőföld gyökereit.
Két éve pedig az az ötlet is felmerült, hogy a kitelepítés 60. évfordulójára valamilyen emléket kellene állítani. Az elképzelés komoly összefogást teremtett, mondja Fűri Ferenc, a mostani rendezvény egyik szervezője. A családok mintegy félmillió forintot adtak össze, és a pécsváradi önkormányzat is támogatta az elképzelést. Végül elkészült az az emlékkő, amely hirdeti az évtizedekkel ezelőtt megtörtént szomorú eseményeket.
Hirdeti, mert hirdetnie kell. A Magyarországra telepítettek ugyanis, bár otthonra leltek például Pécsváradon, a Zengő vidékén, mégsem feledik szülőföldjüket. Élő kapcsolatok vannak máig, nem véletlenül, hiszen sokaknak közeli rokonai is maradtak az akkori Csehszlovákiában. Fűri Ferenc elmondta, a személyes fogódzók mellett intézményesítik is ezt a kapcsolatot, több szlovákiai önkormányzattal is együttműködnek, s a mostani ünnepre is érkeznek vendégek szép számmal a szülőföldről.
Az emlékkő avatása március 15-én, szombaton lesz, ám az emlékezés már előző nap megkezdődik. Pénteken a Várostörténeti Múzeumban „Elindultam szép hazámból…” címmel kiállítás nyílik a Várbaráti Kör szervezésében, a tervek szerint a megnyitót Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, egyetemi tanár tartja. Másnap tíz órakor előbb ökumenikus istentisztelet lesz, majd – az önkormányzati ünnepség után – fél egykor a Művelődési Központ mellett felavatják a felvidéki emlékkövet.
Amely a maga egyszerűségében, keménységében mutatja, mit is éltek át 1947-ben és 1948-ban magyar családok ezrei. Akik kényszerűen elhagyták szülőföldjüket, hogy új otthonra leljenek.
A népmozgás helyszínei a felvidéki kitelepítésben
Települések Felvidéken, ahonnan Pécsváradra és környékére telepítettek embereket
Albár, Alsószecse, Alsószeli, Érsekújvár, Felsőszecse, Felsőszeli, Galánta, Garamszentgyörgy, Hegyéte, Hidaskürt, Hontfüzesgyarmat, Ipolyhidvég, Ipolypásztó, Ipolyság, Királyfia, Királyrév, Kiskoszmály, Kismácséd, Kispaka, Léva, Nádszeg, Nagyfödémes, Nagymácséd, Nemesoroszi, Réte, Tardoskedd
Baranyai települések, ahová a galántai járásból telepítettek embereket
Hird, Pécsvárad, Fazekasboda, Máriakéménd, Ibafa, Keszü, Mágocs, Mekényes, Nagyhajmás, Himesháza, Bár, Lánycsók, Geresdlak, Babarc, Liptód, Görcsönydoboka, Dunaszekcső, Szajk, Maráza, Szellő, Kékesd, Monyoród, Bogád, Gödre, Szágy, Sásd , Magyarszék, Hosszúhetény, Horváthertelend, Magyarhertelend, Mecsekjánosi, Mecsekújfalu, Magyarbóly, Villánykövesd, Baranyaszentgyörgy, Lippó, Bikal, Godisa, Tékes, Máza
Nyaka Szabolcs, Dunántúli Napló
