Az MKP kizárása az ellenzéki együttműködésből álszent dolog. Ez a párt hibát követett el ugyan, de a szlovák pártok is ludasak a dologban, főleg abban, ahogyan viselkednek. Éppen az oktatásügyi törvény erre a megfelelő példa – írja bevezetőjében Morvay Peter a SME c. napilapban, majd így folytatja: Az oktatásügyi törvény, melyről nemsokára a parlamentben fognak szavazni, véget vethet az ellenzéki pártok közti torzsalkodásnak, ami a Lisszaboni Szerződés megszavazása óta tart, vagy éppen ellenkezőleg – hosszú időre pontot tehet a közös együttműködésükre.
Amennyiben a törvény azon részek nélkül kerül megszavazásra, melyeket a magyarok leginkább kifogásolnak – például a szlovák nyelv megerősítése a magyar kárára – vagyis a status quo jelentősebb mértékű megsértése nélkül a kisebbségi oktatásban, akkor ez az MKP szavazói számára a koalícióval történt megállapodás helyességét és a szeparatista politika helyénvalóságát igazolhatja.
Ha viszont, ellenkezőleg, a magyar nézőpontból tekintve a legrosszabb variáns, tehát az SZNP-tól jövő, az eredeti elképzeléshez nagyon hasonló változat kerülne elfogadásra, akkor az MKP vezetősége olyan palimadárnak tűnhet majd, mely hagyta magát a koalíciótól elszédíteni. Amennyiben az ellenzéki pártok vezérei ebben a szituációban az eddigiektől megfontoltabban tudnának viselkedni és ha hajlandóak lennének a magyaroknak „megbocsátani”, akkor az ellenzéki együttműködés egy új és egyúttal szilárdabb alapokon folytatódhatna.
Ez azonban attól függ majd, hogy milyen hozzáállást fog tanúsítani a törvényjavaslatról szóló vitában a SZDKU és a KDM. Mindenképpen a legrosszabb változat az lenne, ha az eredeti törvényjavaslat kerülne megszavazásra, mégpedig a többi ellenzéki párt támogatásával. Igaz ugyan, hogy ezek a pártok kifogásolták a törvényjavaslat egyes pontjait, de nem érintették a kisebbségi oktatásban tervezett változásokat.
Azon kívül, hogy az MKP vezetősége legalábbis naiv, a magyarok mindezt úgy értelmezhetnék mint annak igazolását, hogy úgysincs számukra más út, mint a saját úton való haladás. Azokban a kérdésekben, melyek számára joggal fontosak, nem várhat a többi ellenzéki párttól segítséget.
Másképpen fogalmazva, beigazolódna az, hogy az MKP – bár etnikai alapon szerveződő párt, amely a kisebbségi kérdéseket az összállami ügyek fölé helyezve folytatja az etnikai politizálást – végül is olyan politikai környezetben teszi mindezt, ahol ugyanúgy etnikai alapon viselkedik az összes többi parlamenti párt is. A szlovák pártok esetében azonban – mivel több van belőlük és hozzáállásuk nem lépi túl mindazt a normát, amit a többség elfogadhatónak tart – ez kevésbé feltűnő.
A Lisszaboni Szerződés melletti szavazással az MKP nagy hibát követett el, amire még sokáig ráfizethet. Ennek több következménye is van, mi most csak kettőt említünk. A Brüsszel iránt tett gesztussal elrontotta a renoméját nemcsak a hazai szövetségeseinél, hanem a nem nacionalista felfogású közvéleménynél, továbbá a polgári szféránál és a médiákban is. Ugyanakkor ezekre – a kisebbségi jogok védelméhez – sokkal nagyobb szüksége van, mintsem Brüsszelre. Hiszen még mindig sokkal inkább itthon zajlanak a döntésfolyamatok, ráadásul éppen a kisebbségi jogok kérdésköre az, amelybe az unió nem igazán avatkozik bele.
Ettől nagyobb probléma viszont az, hogy az MKP feltárta, milyen könnyen zsarolható. Elég bármilyen támadás a status quo ellen, mint amilyen az eredeti oktatásügyi törvényjavaslat és a párt, azért, hogy ennek elfogadását megakadályozza, gyakorlatilag bármit képes megtenni.
Ezeket a hibákat sokan vethetik az MKP szemére, de ezek közé biztosan nem tartozik a KDM és az SZDKU. Nem csupán azért, mert ők maguk is sokszor keresztbe tettek az MKP-nak, de főleg azért, mert éppen saját magatartásukkal akadályozzák, hogy a magyar párt másképpen viselkedjen mint etnikai alapon álló és zsarolható párt.
Képtelenek megérteni a magyarok jogos követeléseit, és a velük való kapcsolatban nagyon gyakran egy gyékényen árulnak a koalíciós pártokkal. Ez viszont hosszú idő óta a fő akadálya annak, hogy az MKP politikájával szemben valamilyen más kisebbségi alternatíva létrejöhessen. Ez ugyanis nem lehetséges az erősebbik, Szlovákiában a szlovák partner előzékenysége és belátása nélkül. Nagy örömére ugyanakkor azoknak az MKP-s politikusoknak, akiknek ez a jelenlegi helyzet úgyszintén megfelel.
Morvay Peter, SME, FelvidékMa
