Bósza János szombaton lemondott a Nomos Regionalizmus Polgári Társulás elnöki tisztségéről és egyben tagságáról is. A társulás nélküle is folytatja a Dél-Szlovákiában létrehozandó területi autonómiáért folyó küzdelmét.
Erről Szentandrássy Tibor, a társulás aktivistája tájékoztatta portálunkat. Bósza lemondása után a társulás élére Cséfalvay Pál került, aki rögtön közzétette a „Délföld autonómiatervezetét” felvázoló szórólapját. Eszerint:
„A Szlovákiában élő magyarok a trianoni elcsatolás óta Csehszlovákiában, ill. Szlovákiában óriási fenyegetettségnek, diszkriminációnak és elszlovákosodásnak voltak-vannak kitéve.
A háború utáni években a:
– Csehországba való deportálások
– kényszeres lakosságcsere
– erőszakos reszlovakizáció, a Beneš-dekrétumok
– a határon túli szlovákok betelepítése a magyar falvakba
– a szlovákság nagy teret nyert a magyarok hátrányára.
A megfélemlítés, a diszkrimináció napjainkban is tovább tart.
Lásd a magyar nyelv elleni támadásokat iskoláinkban, a befektetések, munkahelyek teremtésének, valamint új autóutak építésének elmaradását stb.
Nem tűrhetjük tovább elsorvasztásunkat, ezért felhívunk minden magyar érzelmű polgárt, álljon be sorainkba, támogassa Délföld autonómiájának kivívását.
Hallassuk hangunkat, mutassunk erőt és egységet az itteni kormánnyal és annak politikájával szemben, csak így érhetjük el célunkat a mielőbbi autonómiát.
A délföldi autonómia megteremtése nemcsak nekünk magyaroknak tesz jót, hanem a velünk élő szlovákoknak és más nemzetiségűeknek is, mivel a fejlesztések jelenlegi elmaradása őket is ugyanúgy sújtja.
Mi fejleszteni fogjuk a gazdaságot, új gyorsutakat építünk, beruházókat hozunk régiónkba, ezáltal növeljük a közösségek és a lakosság bevételeit, s így megteremtjük Délföld felvirágoztatását.
Miért kell az autonómia?
Hogy megmaradhassunk szülőföldünkön magyarnak.
– Kezünkbe vehessük sorsunk irányítását, ezentúl mi mondhassuk meg, milyen iskolába járassuk gyermekeinket és unokáinkat. nyelvében él a nemzet, csak addig vagyunk magyarok, amíg vannak magyar iskoláink.
– Mi dönthessünk arról, mire fordítsuk a nálunk megteremtett javakat.
Az autonómia előnyei:
Szorgalmas és kreatív nép vagyunk. A Délföldön megtermelt értékeket helyben osszuk szét, nem engedhetjük meg, hogy a mi munkánk gyümölcséből fejlesszék az északi településeket.
– Minden fontos kérdésben mi döntünk
– Teret kapunk a teljes társadalmi kibontakozásra.
Az autonómia hátrányai:
A velünk élő romák beilleszkedésének és szociális gondjainak megoldása ránk vár majd.
Milyen autonómiát? Csaki területi autonómiát, mert határozottan ez a társadalmi forma biztosítja kibontakozásunkat szülőföldünkön, városainkban és falvainkban, mégpedig közös területi autonómia azonos jogokat biztosító elven.
A délföldi autonómiát, amely Pozsonytól Királyhelmecig húzódna Szlovákia déli határai mentén, ahol nagyobb részt tömbökben él az itteni magyraság, három régió kialakításával tervezzük.
A Duna mentit Komárom, a Nógrád-Gömörit Rimaszombat, az Ung-Zemplénit Királyhelmec székhelyekkel.
A regionális parlament és kormány, amely irányítja az autonóm területeket, e három városban működne rotációs formában, három éves megbízatással.
A települések és városok életét a helyi köztestületek, polgármesteri hivatalok irányítanák.
A délföldi autonómia területén kívül szórványban élő magyaroknak teljes jogú személyi autonómiát hozunk létre.
Délföld autonómia-térképe
„
Bósza János a Commora aula honlapján (www.commora.hu) a következő nyilatkozattal búcsúzott a Nomos Regionalizmus Polgári Társulástól:
„Tisztelt barátaim
a mai nappal (2008.6.14) a NoRe-nak már új megválasztott elnöke van.
Sokan feltették a kérdést, miért is mondtam le elnöki tisztségemről és tagságomról azok után, hogy végre sikerült az autonómista polgári társulást bejegyeztetni? Az elmúlt két évben az anyagi lehetőségeimet teljes terjedelemben kimerítettem, nem rendelkezek olyan anyagi háttérrel, hogy elképzeléseimet és a NoRe céljait megvalósíthassam, minden anyagi forrásomat feláldoztam és ebbe az ügybe fektettem. Az utóbbi időben sikerült a PT-be néhány jó anyagi háttérrel rendelkező vállalkozót beszervezni, akik tagokká és néhányan vezetőségi tagokká is válltak. Ígéretet adtak arra, hogy a PT-t lehetőségeikhez mérten támogatni fogják, hogy elindulhassunk és agitációs – azonos jogokon alapuló – tevékenységünket elkezdhessük. Sajnos a beígért támogatások elmaradtak, így rengeteg meghívást, kapcsolatteremtő találkozót le kellett mondanunk. Ezek után úgy döntöttem, hogy inkább lemondok az elnöki és tagsági helyemről, hogy ezáltal a Nomos Regionalizmus PT jövőjét bebiztosítsam, átadtam a helyemet olyan vállalkozói csoportnak, akik, ha majd már a Nomost saját maguknak tekinthetik, saját ígéreteiket betartva anyagilag is rendezik a sorsát és jövőjét. Ezért én inkább távozok, mert számomra a NoRe jövője fontosabb, mint egy elnöki szék, ezért lemondtam tagságomról is.
További sok sikert kívánok a NoRe-nak.
Természetesen az autonómia ügyét nem adom fel, csupán lehetőségeimhez mérten tudok és fogok tevékenykedni és csakis becsületes ígéretek alapján terjeszthetem ki a tevékenységi szférámat. Hiszek az autonómia jogosságában, hiszek az azonos jogok elérhetőségében. Hiszek abban, hogy minden ember egyformának születik és ezért egyforma jogokkal kell rendelkeznie és ezt csak az autonómia, mint a belső önrendelkezés egyik formája biztosítja be.
Bósza János”
