A Pravda napilap mai számában jegyzetet olvashatunk az uniós szerződés írországi elutasításáról és annak lehetséges következményeiről. A cikk szerzője Pavol Baboš. Az alábbiakban a jegyzet magyar fordítása olvasható.
A Lisszaboni Szerződés írországi elutasítása kemény fejfájást okozott nem egy európai államférfinál. Hogyan tovább? – ez volt az elmúlt hét fő kérdése. Mindez a szlovák kormányfőnek azonban nem okozott fejtörést. Robert Fico ugyanis úgy gondolja, hogy az emberek számára sokkal fontosabb az élelmiszerek vagy a kőolaj ára, mintsem az EU belső működése. Részben igaza is van, de vajon nem tudja, hogy ezek a dolgok nagyon is összetartoznak?
Szlovákia uniós tagsága ugyanis nemcsak arról szól, hogy az állampolgárok elmehetnek a szomszédos Ausztriába bevásárolni és szabadon átléphetik az államhatárt, bármilyen ellenőrzés nélkül. Az európai klubba való tartozás ugyanis többek között az élelmiszerekre kivetett magas vámokat is jelenti, melyeket egyébként a világpiacon olcsóbban is meg lehetne venni. Az unió tökéletlen mezőgazdasági politikájának is köszönhető például, hogy sok mezőgazdász inkább kukoricát termel bioüzemanyag-előállítási célokra, a korábbi kenyérrevaló gabona helyett. Na és mi a helyzet a földgázzal és a kőolajjal? Nos, az EU-nak már megvan a saját energiabiztonsági programja is.
A Lisszaboni Szerződés egy egységes fellépőt szeretett volna csinálni az unióból. Mindez hozzásegítette volna Brüsszelt az előnyösebb pozícióhoz éppen ez előbb említett tételek szállításáról folyó tárgyalásokon, például Oroszországgal. Ez pedig minden bizonnyal hatásosabb lenne, mintha mindezt 27 különálló állam tenné.
A szlovák gazdaság kicsi és nyitott, ami által sebezhetőbb, tehát az unióra nagy szüksége van. Vagyis az EU, ezzel együtt pedig a Lisszaboni Szerződés működése nagyon is összefügg azzal, ami iránt az emberek élénken érdeklődnek.
Amikor a szerződésől két hónappal ezelőtt a Szlovák Nemzeti Tanácsban szavaztak, a Smer számára az „európai térség kilátásai” volt a kérdés. Az esetleges szlovákiai elutasítással kapcsolatban Fico az ország elszigetelődését és a határok bezáródását említette. Sőt, még a lemondását is kilátásba helyezte. Most pedig már azt állítja, hogy a szerződés elutasítása alapvetőleg semmiféle katasztrofális dolgot nem jelent és a régi dokumentumok alapján is lehetséges az unió működése. Áprilisban mindez nem így látszott? Vajon most miért nem fejezte ki aggodalmát a kormányfő az Európai Unió lehetséges jövőjével kapcsolatban?
A Smer elnöke kijelentéseivel leleplezi, hogy retorikája csupán a közvélekedés visszatükröződése. Az elsőszámú cél ugyanis a magas pártpreferencia, továbbá a népszerűség, ennek eszköze pedig a baloldali populizmus. Ficonak nagyszerű lehetősége lett volna arra, hogy európai államférfiként mutassa meg magát. Ehhez viszont elsőként annak is kellene lennie.
Pavol Baboš, Pravda, Felvidék Ma
