Olvasói levél – Csáky úrnak üzenem: – remélem, elolvassa – Tartson ki. Értünk, nyugdíjasokért, és azért a sok-sok gyalogmagyarért Szlovákia-szerte, akiknek a 10 éves MKP az egyetlen reménye, hogy sorsa egyszer jobbra fordul.
Foglalkozásom szerint pedagógus vagyok , de már a hetvenes évek végén a megélhetés a hivatásom feladását követelte. Az utolsó két évtizedet a pénzügyi szakmában töltöttem. Most nyilván azt gondolja, hogy engem is felvet a pénz. Téved. Aki más emberek boldogulásáért fáradozik, mint Ön, annak nincs ideje saját vagyonát gyarapítani. Az csak ad, és hálátlan gyanúsítgatásokat kap. De ezt Ön jól tudja, hisz saját bőrén tapasztalja, mit és mennyi badarságot összehordanak Önre. Ezért merem megszólítani, és biztatni, hogy tartson ki. Sokan vagyunk, akik az Ön pártján állunk.
Sokáig töprengtem, hogy megszólaljak-e. Úgy érzem, erkölcsi kötelességem. A nyugdíjamat már nem vehetik el, vagyonomból nem forgathatnak ki, mert nincs. Vannak viszont értékes emberi kapcsolataim, igaz barátaim, szép és okos gyermekeim, unokáim, és nagyon büszke vagyok a feleségemre is, aki igazi társam. Ő is arra biztat, hogy megszólaljak és elmondjam, amit tudok, tapasztaltam és tapasztalok. Mi az igazság a Csáky – Bugár „vitában”, ami minket, egyszerű magyarokat, családjainkat, benne a legszeretettebb lényeket, gyermekeinket, unokáinkat és azok drága kincsét, édes magyar anyanyelvünket érintik. Főleg, ebben a hazában, az összefogás híján, a megmaradásunkat veszélyeztetik.
A biztatást, hogy Önnek írjak, a TA3 tévéadónak tett nyilatkozata adta, és arra a kérdésre adott válasza, hogy az MKP jubileumi ünnepségen hiányolta-e Bugár Béla jelenlétét. Az egyszerű és frappáns „nem” számomra úgy hangzott Öntől, mint diákkorában, amatőr színészként, a színpadon, amikor kimondja, hogy a pöffeszkedő hatalom jelképe, a király meztelen. Egyébként – elnézést a kifejezésért – de Önt is kölyökkora óta ismerem. Akkor még pedagógusként, sok alakítását láttam a színpadon, Léván és a Jókai Napokon.
A hatalmaskodó emberekkel – tudja – az a baj, hogy nem veszik észre a pórnépet, akik őket nagyon jól ismerik, viszont ők a „kiszolgáló” személyzetet nem. Ugyan kezet fognak velünk, de sem a nevünkre, sem a problémáinkra nem kíváncsiak, másokat viszont előszeretettel próbálnak kioktatni az erkölcsösségről. Mint ahogy Önt is, amikor megpróbált a Szabad Újság megmentése érdekében tenni valamit. Holott az újság léte, a status quo része. Ez az én gondom a Bugár úr tevékenységével és színjátékával kapcsolatban is. Előttem nem hiteles!
Tisztelettel: Éles Dénes
