Az őszi napok és a tanév beköszöntével megtartotta évadnyitó rendezvényét a pozsonyi, rendkívül népszerű Deja vu klub. Tömegnyi fiatal adott randevút egymásnak, sőt már nemcsak az iskolapadot koptatók voltak kíváncsiak az idei első műsorra. Aki ott volt, kellemes élménnyel gazdagodott. Zene, beszélgetés a vendégekkel, tánc, önfeledt szórakozás. Ez volt jellemző az első összejövetelre. Az együttes és a klub rövid múltjáról, jelenéről és a jövőbeli elképzelésekről kérdeztem Strieženec Sándort az együttes vezetőjét.
– Bár csak egyszer találkozik havonta hódolóival, hogy zenével szórakoztassa nemcsak a diákokat, a klub törzshelye egyéb korosztálynak is. A hetedik évébe lépett klubnak milyen a múltja? Hét évvel ezelőtt milyen céllal és milyen elképzelésekkel indultak? A jelenről talán annyit, hogy a jövő a legfontosabb, a 10. évfordulóig meg sem szeretnének állni.
– Én is úgy látom, hogy sikeres volt az idei start. Az, hogy nagyon sokan jöttek el, az egy kellemes gond. A kezdetekben egy kis klubocska voltunk, 20-30 emberrel indultunk pénz és hírnév nélkül. A zenekar köré szerveztem ezt a klubot, olyan klubot, amely nemcsak a jazzről szól, hanem az együttlétről. Az ötletet a József Attila Ifjúsági Klub adta, amikor megszűnt, a légüres teret szerettük volna kitölteni. Hogy működőképesek legyünk, abban segítségünkre volt a Diákhálózat, később a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, bővültek a lehetőségek, mert egyre több vendég fogadta el a meghívást. A nevek vonzották a látogatókat. Az elmúlt években nemcsak zenészeket láttunk vendégül. Grendel Lajos Kossuth-díjas írót élénk érdeklődéssel fogadták. Verebes Istvánnal is hasznos, vidám beszélgetés zajlott. Megtisztelt minket Hernádi Judit színművész is, viharos sikert aratott.
Ritkán, de meghívtunk politikusokat és más közéleti személyiségeket egy-egy időszerű téma megvitatására, de csak az ismeretterjesztés szintjén. Szórakozóhely szeretnénk lenni. A hét éve működő egyetemista klub egyetlen rendezvénye sem maradt el. Kaszás Attila színművész vendégszereplése volt az egyik legizgalmasabb. Attól kezdve, hogy megérkezvén vette észre, hogy a CD-nek csak a borítóját hozta el, a lemez pedig otthon maradt, egy pillanatig nem esett kétségbe. Zenekíséret és hangosítás hiányában kiállt a közönség közé és Petőfi-verseket szavalt. Ami a klubban ritkán érhető el, csend kísérte előadását és óriási tapssal jutalmazták.
– A hónap többi napján, a köztes időben az együttes tagjai más helyen is játszanak, Ön dobol, tanít,könyvet írt és ír is. Egyik könyve már megjelent, sőt már nem is kapható, a másik könyv témája a jazz. Eléggé igényes feladat. Mit lehet íni a zenéről, főleg a jazzről?
– A dobolás nagy szerelmem. Nemcsak írtam róla. Van egy magániskolám, a diákokat nagyon kedvelem. Azt művelem és abból élek, amit legjobban szeretek a világon. Az első könyvem 2000 példányban jelent meg, a prágai Muzikus című szaklap munkatársa vagyok most is. Második könyvem témája valóban a jazz. Riportsorozatok olyan ismert muzsikusokkal, akik koruk és egészségi állapotuk miatt gyakorlatilag már nem zenélnek. A szlovák jazz története ez a negyvenes évek végétől a hetvenes évekig. Mivel ezt még senki sem dolgozta fel idáig, úgy gondolom hasznos összefoglalni mi is történt a jazzélet terén a hőskorban. Kiadót még keresek, előnyöm nem lesz belőle, de jó érzés, hogy ehhez a zsánerhez valamit hozzáteszek én is. Természetesen a jelent nem lebecsülendő, a következőkben feldolgozom a történetet egészen a mai időkig. A jazz sajnos rétegműfaj. Aki éppen ott van, jó helyen, jó időben, kellemes pillanatokat szerez magának. Ha megkérdezzük a hallgatókat, a vélemény az,hogy kivételesen hallgatják. A Jazz-napokra viszont a vérbeli hódolók ünnepelni járnak. Egy évben egyszer. Jómagam nagyon sajnálom, hogy nem a klasszikus zenén nőttem fel, de nem bánom, hogy a jazzig eljutottam, hisz minden egyes zenehallgatás számomra vissza nem térő élmény. Ezért újra és újra hallgatom a zenét,mindenfélét, munka és egyéb tevékenység mellett. Ma már van rá lehetőség, hogy az internet segítségével hozzájussak olyan felvételekhez, meghallgassak olyan koncerteket, amelyekre egyébként nem lenne módom.
A napokban már a legközelebbi találkozásra készülünk. Október 22-én várjuk a zene kedvelőit. A vendég és a téma legyen meglepetés.
Felvidék Ma, H.K.
