Március 23-24-én Lech Kaczynski elnök meghívására magyar elnöki küldöttség járt Lengyelországban. E látogatás keretében Esterházy János a legmagasabb lengyel állami kitüntetést kapta posztumusz, II. Rákóczi Ferenc pedig új emléktáblát kapott Varsóban. E két ünnepségen a Rákóczi Szövetség képviselői is részt vettek.
Üdvözlő és tájékoztató beszéd a Varsói Magyar Kulturális Intézetben, amelyet Martényi Árpád, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke mondott.
Mélyen tisztelt Elnök Úr, tisztelt Nagykövet Asszony és Nagykövet Úr, Hölgyeim és Uraim, kedves lengyel és magyar barátaim!
A Rákóczi Szövetség és az annak kebelében működő Esterházy János Emlékbizottság nevében szeretettel köszöntöm Önöket! Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy jelen lehetünk itt Varsóban, a Rákóczi- és Esterházy-ünnepségen. Köszönjük Önöknek, hogy a magyar történelem e két nagy alakjáról itt is megemlékezhetünk. Ez újra bizonyítéka nemzeteink igaz barátságának.
Mi is az a Rákóczi Szövetség?
Magyarország egyik legnagyobb civil szervezete, több mint 10 000 tagja van és közel 200 vidéki szervezete. Szervezetei behálózzák az egész Kárpát-medencét. A Szövetség 1989-ben, a rendszerváltás hajnalán született, idén emlékezik meg ennek 20 éves évfordulójáról. Fő célja a határon túli magyarság istápolása, a Felvidékről elűzött magyarság összefogása és II. Rákóczi Ferenc fejedelem szellemi hagyatékának ápolása.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A Rákóczi Szövetségnek két eszményképe van: a névadó II. Rákóczi Ferenc és Esterházy János. Engedjék meg, hogy most a magyar történelem e két kiemelkedő személyiségéről szóljak néhány szót, leginkább lengyel összefüggésekben.
II. Rákóczi Ferenc a magyar történelem legnagyobb alakja, nevéhez fűződik az ország leghosszabb, nyolc évig tartó szabadságharca 1703 és 1711 között. A török kiűzése után a Habsburgok rátelepedtek az országra, megfosztották évszázados önállóságától és sanyargatták népét. A nép elégedetlenkedett, különböző nemesi ellenállási mozgalmak szerveződtek. Egy ilyen mozgalomban vett részt Rákóczi, az ország leggazdagabb főura is. Emiatt 1701-ben sárosi birtokán letartóztatták és a bécsújhelyi börtönbe vetették. Szerencsés módon, felesége közreműködésével, sikerült a börtönből megszöknie és Lengyelországba menekülnie.
Mintegy másfél évig élt itt. Itt került kapcsolatba a már szintén Lengyelországban élő, szintén menekült Bercsényi Miklóssal, aki később a szabadságharc katonai vezetője és Rákóczi leghűségesebb barátja lett, még törökországi száműzetésébe is elkísérte. Bercsényivel együtt jó kapcsolatokat alakítottak ki lengyel főurakkal, többek között Adam Sieniawskival, Jozef Potoczkival és Janus Wisniowieckivel. Egyes források szerint Sieniawski feleségéhez, a rendkívül csinos Sieniawska asszonyhoz Rákóczit gyengéd szálak is fűzték.
Tevékenységük ekkor Dél-Lengyelország területén zajlott: Jaroslóban, Krosnóban, Lembergben és Brezánban. Ez utóbbi kettő ma már nincs Lengyelország területén, mert Lengyelországot ugyanúgy megcsonkították az igazságtalan békeszerződések, mint Magyarországot. Itt kezdték szervezni a szabadságharcot, gyűjtöttek pénzt és katonát, 1703. májusában Brezánban adta ki Rákóczi híres kiáltványát, amelyben mindenki tudomására hozta, hogy hazája és népe megmentése érdekében kénytelen szembefordulni Magyarország hites, de annak érdekeit mellőző királyával. 1703. június 16-dikán átlépte a lengyel-magyar határt és elkezdődött a szabadságharc.
A szabadságharc alatt is életben maradtak a lengyel kapcsolatok. A diplomáciai kapcsolatok lengyel közvetítéssel működtek, a pénzügyi és katonai segítség is Lengyelországon keresztül érkezett. Példaként említhetjük, hogy az 1710-es romhányi csatában többszáz lengyel katona esett el, emléküket máig is tisztességgel őrizzük.
Itt kell említést tennünk arról a tényről, hogy 1704-ben XIV. Lajos francia király javaslatára és I. Péter orosz cár támogatásával el akarták mozdítani Ágost szász királyt a lengyel trónról és helyette Rákóczit akarták a lengyel trónra ültetni. Ez azért is kerülhetett szóba, mert Rákóczi lengyel ősökkel is rendelkezett és közvetlen leszármazottja Báthory Istvánnak, erdélyi fejedelemnek és lengyel királynak. Rákóczi azonban ezt nem vállalta, ő küldetésének a magyar szabadság visszavívását tartotta.
Rákóczi a szabadságharc bukása után – ami mai történelem-értékelésünk szerint nem is volt bukás, hiszen a békeszerződésben, éppen a szabadságharc eredményeként, az ország visszakapta viszonylagos önállóságát – újra Lengyelországban talált menedéket. 1711-12 között másfél évet töltött főként Észak-Lengyelországban, Danckában. Itt is a szabadságharc újrakezdését szervezte, de a lendület és a támogatás már kifulladt, tárgyalásai nem jártak sikerrel. 1712. november 9-dikén Danckában szállt hajóra, hogy Anna angol királynővel és XIV. Lajos francia királlyal tárgyaljon a magyar szabadság érdekében, de miután a megváltozott érdekviszonyok miatt ezek sem vezettek eredményre, 1717-ben Törökországba ment, ott remélt még támogatást. 1735-ben a Márvány-tenger partján lévő Rodostóban halt meg 59 éves korában.
Emlékét ma is őrzi a magyarság, nincs olyan település Magyarországon, ahol ne lenne utca vagy tér elnevezve róla, fák, források viselik nevét mondákat fűzve hozzájuk, hogy alattuk pihent, hozzájuk kötötte lovát, ivott hűsítő vizükből. Mostantól kezdve pedig itt, Varsóban is emléktábla hirdeti dicsőségét.
Kedves Barátaim!
Bár a program szerint itt most csak Rákóczi Ferencről kellene megemlékeznünk, de engedjék meg, hogy ezen a szép napon, amikor Esterházy János, mártír politikus a legmagasabb lengyel kitüntetést kapta, akkor róla is szóljunk néhány szót.
Lengyel édesanyától és magyar édesapától született 1901-ben a felvidéki Nyitraújlakon, ami akkor még Magyarországhoz tartozott. Keresztény hitétől és mélyen gyökerező magyarságától indíttatva, és erre a lengyel édesanya, Tarnowska Erzsébet, a lengyel szabadságharcoknak is hősöket adó Tarnowski család sarja nevelte, a Trianonban megváltozott körülmények miatt az anyaországtól elszakított magyar kisebbség jogaiért és megmaradásáért harcolt egész életében. 1945-ben a kommunisták letartóztatták és a Szovjetunióba deportálták, majd távollétében halálra ítélték. Megjárta a Gulág poklait, majd amikor visszaadták Csehszlovákiának az akkor már súlyos beteg Esterházyt, halálos ítéletét kegyelemből életfogytiglani ítéletre változtatták és végigjáratták vele Csehszlovákia összes börtönét is. 1957. március 8-dikán a morvaországi Mirov börtönében halt meg 56 éves korában.
Milyen érdekes, 12 évig vett részt a politikában és ezért 12 évet bűnhődött bűntelenül!
Húgának, Máriának férje is lengyel volt, Myczielski gróf. Így a család mindig kitüntetett lengyel kapcsolatokat ápolt. A II. világháború alatt Esterházy részt vett a lengyel katonák és civilek mentésében és magyarországi elhelyezésük szervezésében.. De ezekről Kaczynski elnök úr bőven és nálam avatottabban szólt mai méltatásában.
Azt, hogy Esterházy Jánosról ma már ennyi mindent tudunk, és hogy könyvek vannak róla lengyelül és magyarul, azt Molnár Imre tanácsos úrnak, történésznek köszönhetjük aki itt dolgozik a varsói magyar nagykövetségen és anyanyelvi szinten beszél lengyelül. Köszönjük Molnár úr, köszönjük Imre!
És köszönetet mondunk mindazoknak, lengyel és magyar barátainknak, akik ápolják Rákóczi és Esterházy emlékét.
Hölgyeim és Uraim!
Rákóczi és Esterházy sok dologban hasonlít egymásra. Mindkettőjük cselekedeteit keresztény hitük és magyarságuk irányította. Mindketten vagyonukat, családjukat és életüket áldozták fel a magyar ügyért. Mindketten fiatalon, politikai tapasztalataik teljében, szülőföldjüktől távol, rabságban haltak meg. Mindketten ápolták a lengyel-magyar barátságot és támaszkodtak rá. Mindketten különleges emberek voltak, méltók az utókor emlékezésére és tiszteletére.
Köszönjük Önöknek, hogy ennek az emlékezésnek és tiszteletnek egy ilyen gyönyörű alkalmát teremtették meg itt, Varsóban.
Rákóczi és Esterházy szellemében is mondom: Éljen és virágozzék a lengyel-magyar barátság!
Martényi Árpád, a Rákóczi Szövetség titkára és az Esterházy János Emlékbizottság elnöke
