Ahogy korábban jeleztük, utána jártunk, mi hangzott el a szlovák közszolgálati rádió tanácsának szeptember 17-i ülésén a Pátria Rádióval kapcsolatosan. A tanácskozásról készült hangfelvétel megtalálható a rádió honlapján itt.
Szeptember 17-én, a Szlovák Rádió Tanácsának ülésén napirendre került a Pátria Rádió szerkezeti felépítéséről és műsorstruktúrájáról készült jelentés, amelyet Both Enikő főszerkesztő ismertetett. Ebben egyebek mellett szerepelt az is, hogy „a műsoridő megtöltése a megváltozott körülmények között sem jelent gondot, a munkatársak hatékonyabb kihasználásának köszönhetően. Az alkotói közösség színesebbé tétele és anyagi okok miatt a magyar adás folyamatosan növeli külső munkatársainak számát” – ez áll a jelentésben.
Both Enikő előterjesztésével kapcsolatos vitában Michal Dzurianin, a tanács alelnöke elmondta, véleménye szerint ez csak féligazság, mert úgy értelmezhető, hogy szilárd a belső szerkesztői gárda és ehhez járulnak még a külső munkatársak. A valóságban azonban szerkesztői helyeket számoltak fel, és az elbocsátások folytatódnak. Kérdés, hogy a külső munkatársak – gyakran kellő szakmai gyakorlat híján – mennyire tudják helyettesíteni a sok éves tapasztalattal rendelkező munkatársakat – tette fel a kérdést Dzurianin.
Ezt a véleményt megerősítette Jozef Ševec is, aki magyar ismerősei körében rendszeresen találkozik azzal a véleménnyel, hogy a magyar adás olyan rossz helyzetben van, amire még nem volt példa. Olyanok ülhetnek mikrofonhoz, akiknek beszédhibájuk van, és nem felelnek meg az alapvető elvárásoknak sem. Ševec szerint a fő gond az, hogy Both Enikőnek nincs rádiós tapasztalata, és nem veszi figyelembe azok véleményét sem, akiknek komoly rádiós múltjuk van, és tanácsaikkal szívesen segítették volna munkáját.
Eva Jaššová, a tanács tagja a vitában többször is feltette a kérdést, hogy mi vezérelte a főszerkesztőt az elbocsátásokkor. Az okokat firtató kérdései azonban válasz nélkül maradtak. Jaššová úgy véli, a főszerkesztő a magyar közösség egyik képviselője, nem lehet tehát számára mindegy, hogy a közösség – a szerkesztők, a hallgatók és a képviselők – hogyan ítélik meg őt. Jaššová idézett az „Ámokfutás a Pátria Rádióban” című írásból is, kiemelve, hogy sokan elégedetlenek az elbocsátások miatt, mert olyan szerkesztőktől válik meg a Pátria, akik a hallgatók számára hitelesek voltak, és akik helyett kellő tapasztalat, sőt gyakran végzettség nélküli fiatalokat vesznek fel. „Okom van rá, hogy higgyek az írásnak, mert a rádiót hallgatva semmi sem indokolta a szerkesztők menesztését, hiszen munkájuk megfelelt a szakmai elvárásoknak”, mondta, és etgyük hozzá, az ő véleménye azért is fontos, mert a rádiótanácson belül Eva Jaššová feladata, hogy figyelje és értékelje a Pátria Rádiót.
Jaššová szerint problémát okoz az is, hogy Both Enikő nem kezelte megfelelően az elbocsátásokat, nem indokolta meg a szerkesztőségen belül elfogadható módon, és mivel ezt nem tette meg, a lépése jogilag kétségbe vonható. Jaššová rámutatott, a Felvidék Ma portálon közölt írásban az olvasható, hogy a szlovák vezetés talált olyan személyt, aki szétveri a szerkesztőséget, és a képzett és kreatív munkatársakat meneszti. „Ez az Önökhöz tartozók – értsd magyarok – véleménye, nem kellene figyelmen kívül hagyni” – érvelt Jaššová.
Miloslava Zemková viszont az érvelését visszautasította, és megkérdőjelezte a hírportál objektivitását, mert – mint mondta – az MKP-hoz köthető. Az „Ámokfutás a Pátria Rádióban” című írás szerinte egyoldalú és célzott szándékkal íródott, és hiányolta azt is, hogy a portál előzetesen erről nem kérdezte a rádió vezetésének véleményét. Mint fogalmazott, nem engedi meg, hogy az MKP beleszóljon a rádió perszonális politikájába. Zemková jelezte azt is, hogy jogászok vizsgálják írásunkat, és mérlegelik hogy perre vigyék az ügyet, mert az a Szlovák Rádió becsületét érinti.
Both Enikő pedig úgy vélte, hogy egy jelentőséggel, befolyással nem bíró internetes hírportálon olvasható véleményből nem lehet kiindulni.
Az igazgatónő és a főszerkesztő is az elbocsátásokkal kapcsolatban szakmai alapon meghozott döntésről beszélt, Both szerint az egyik indok az volt, hogy a jövőben hatékonyabbá kívánja tenni a munkát, a műsorkészítést a szerkesztőségben – a hogyanról azonban nem esett szó. Miloslava Zemková és Both Enikő között abban is teljes az egyetértés, hogy a fiatal, tapasztalatlan munkatársaknak esélyt kell kapniuk, és idővel majd bizonyítják, hogy megfelelőek, jók. Ezzel szemben Michal Dzurianin úgy látja, a rádióban már bevett gyakorlat, hogy a tapasztalt munkatársak,— akiknek köszönhetően javulhatnak vagy legalábbis szinten tarthatóak a hallgatottsági mutatók — vagy elmennek, vagy kényszerítik őket az elmenetelre, és most úgy tűnik, a Pátria Rádióban is elindult ez a folyamat. Ez azonban a hallgatottságon is megmutatkozhat. Nemcsak Dzurianin, de Jozef Ševec is úgy vélte, tragédia, hogy a szlovákiai magyarok elpártolnak a Pátria Rádiótól és a Magyar Rádiót hallgatják. Szerintük ez is jelzi, hogy a szerkesztőségben gond van.
Ševec épp ezért az adásról szóló jelentést is felületesnek nevezte, amely nem mutat rá a valódi problémákra. A tanács azonban végül is a kifogások ellenére is tudomásul vette a jelentést.
A vitában tehát a rádió vezetőitől az elbocsátásokkal összefüggésben mindössze általános érvek hangzottak el, a közelebbről meg nem határozott „hatékonyabbá kell tenni a Pátriát” indok mögé bújva. A rádiótanácsnak nincs felhatalmazása és jogköre személyi kérdésekben, de a tanácson elhangzottakat hallgatva úgy tűnik, Zemkovának és Bothovának nem sikerült meggyőzniük a tanácsot az elbocsátások indokoltságáról, a rövid időn belül 7 szerkesztői hely megszüntetésének szükségességéről.
Felvidék Ma, Pogány Erzsébet
