Tizenévesként világossá vált előttem, hogy a szlovákiai magyarság számára az egység az egyetlen megoldás a sikerhez, a megmaradáshoz. Ezért kötelességemnek érzem, hogy foglalkozzam a bomlasztókkal, mert ezek még sok fejfájást okozhatnak nekünk.
Híd, híd, híd, pontosabban Most-Híd. Már a csapból is ez folyik.
Ez a túlzott és erőltetett propaganda azt sugallja bennem, mint ha egy olyan terméket akarnának rám erőltetni, amire nekem semmi szükségem sincs.
Most-Híd, az együttműködés pártja – strana spolupráce. Úgy vélik, lehetőséget nyújtanak az együttműködésre magyar és magyar, magyar és szlovák között. Ezt ilyen formában azonban elképzelhetetlennek tartom. Számomra ez egy kevésbé átgondolt megoldást sugall a problémára (ha van ilyen probléma). Ez csak egy átverés.
Leginkább azért, mert ha megnézzük a valóságban a hidak szerepét, akkor nem azt tapasztaljuk, hogy a “híd” egyszeriben csak megjelenik a zavaros víz felett, mint ebben az esetben. Egy hídnak nem eszközként kell szolgálnia az együttműködést, hanem inkább az együttműködés eredményeként kell, hogy szülessen. Lásd Párkány – Esztergom példáját. De amúgy nem is minden akadály (árok) felett kell hidat építeni. Sok esetben jobb, ajánlatosabb más megoldást alkalmazni, például eltüntetni az akadályt (befedni az árkot), nem csak áthidalni (mert akkor az örökké ott marad).
Térjünk vissza a politikai Most-Híd párthoz. Arra épít, hogy jó legyen a kapcsolat, együttműködjön a két nemzet, de korlátolt területen. Ilyen formában ez csak olyan, mint ha egyenesen fejjel mennénk a falnak.
Mi ez a bla… bla… az együttműködésről?! Minden racionálisan gondolkodó magyar, illetve szlovák együttműködik a másik nemzetiséggel, tisztelve a másik nézeteit is. Tehát a “hétköznapi emberek” között a kapcsolat meglehetősen jó. De ha valamilyen szélsőséges, abszolút magyarellenes hatalom kavarni próbál, akkor keletkezik zavar a nemzetiségek között. De ez más téma, remélem.
Én úgy tudom, hogy egy párt azért jön létre, hogy egy bizonyos érdeket, egy nézetet, egy szemszögből irányuló véleményeket képviseljen, tudjon érvényesíteni. A Most-Híd esetében ismét más a helyzet. Ki tudja ma elképzelni, hogy egy szlovák-magyar vegyes párt működjön? Mert az előbb-utóbb vagy magyar, vagy szlovák lesz, na és tudjuk, hogy jelen helyzetben mi a valószínűbb.
Milyen az a magyar, aki a szlovákok érdekeit képviselné, ezzel feladva saját érdekeit? Milyen az a szlovák, aki a magyarok érdekeit képviselné, ezzel feladva saját érdekeit? Ilyen számomra teljesen elképzelhetetlen, mert ez abszolút természetellenes! Ne legyünk naivak. Ilyen természetesen nem működhet.
Egy pártot jobb esetben a hazaszeretet, ellenkező esetben viszont a gazdasági profit vezérel. Ebben a pártban melyik az a haza, ami dicsőbb a másiknál? Mert haza csak egy van!
Számomra már világossá vált, hogy ebben az esetben az egyetlen mozgatórugó a pénz. Mást nem tudok elképzelni!
Térjünk vissza a hídépítéshez. Hogyan lehet felépíteni egy erős hidat világos tervek nélkül? Mert láthattuk, tapasztalhattuk, hogy e politikai híd megalakult, de a tervek még a világon sem voltak! Ez is teljesen természetellenes! Hogy miért?
Nagyítsuk ki a magyar-szlovák viszonyt, együttműködést Magyarország és Szlovákia nagyságára. Ebben az esetben is Párkány és Esztergom helyzete számomra a természetes, a mérvadó, az elfogadható.
Tényleg! Milyen pártnak is definiálja magát a Most-Híd?
Legelőször azt hallottam: ez nem egy másik magyar párt. Tehát nem magyar! Fél év elteltével meg azt hallom, hogy: ez egy magyar párt. Most akkor hogy is van ez?
Ezek szerint az is előfordulhat, hogy aki szlovák, az fél év múlva magyar lesz. Ez nem is lenne olyan rossz. Vagy a magyar válik fél év elteltével szlovákká? Kinek kell ez?!
Akkor milyen ez a párt? Hm. Válaszként van egy egyszerű levezetésem.
Ugye ez egy szlovák-magyar vegyes párt, tagjai szlovák, illetve magyar nemzetiségűek. Aztán a párt tagjait szlovákul hallom beszélni saját gyűlésein, rendezvényein, ráadásul szlovákul adnak interjút. A párt magyar tagja tud (megtanult) szlovákul, a szlovák tag nem tud (nem is kell megtanulnia) magyarul. Szóval a párton belül a magyar nyelv alárendelt szerepet játszik a szlovák nyelvhez képest. Ezek szerint a válasz világos és egyértelmű, tehát a Most-Híd egy szlovák párt.
Az alapítói magyar nemzetiségűek, akik mindezidáig a magyarságért “küzdöttek“. Most mindezt feladva belebújnak egy önmagát vegyesként tituláló pártba, ami a magyar kisebbség képviseletével is próbál villogni. Ez számomra nemcsak hogy nem normális, hanem teljes mértékben elfogadhatatlan!
Személy szerint kíváncsi vagyok, hogy alelnökük, Rudolf Chmel, meg a többi szlovák párttag hogyan fog tisztelegni 1956, 1848, Szent István előtt? Miért is tennék azt? Mert ha csak a párt magyar tagjai teszik mindezt, akkor esetükben felesleges pártegységről beszélni. Ha mégis, valami csoda folytán megteszik, akkor mennyire lesz őszinte ez tőlük? Így pedig az ő általuk gyakran használt kifejezés, az együttműködés, súlyát és értelmét veszíti.
Egy délutáni rádióműsorban azt hallottam, hogy a Most-Híd elnöke a Magyar Koalíció Pártjához hasonlítgatja pártjának nevét. Azt mondta (próbálta velünk elhitetni), hogy pártja neve magyarul Híd, szlovákul pedig Most. Hm. Elkezdődött a kampány a megyei választásokra. Figyeltem az út mentén az óriásplakátokat is. A Magyar Koalíció Pártja minden téren Magyar Koalíció Pártjaként volt feltüntetve. Miért is lenne ez másképpen? Na de! A Most-Híd a magyarlakta területeken is, a szlovák területeken is Most-Híd – ként szerepelt az óriásplakáton és minden más propagandaeszközökön is. Hop-hop! Megint csak mást látunk, mint amit hallunk.
Most akkor a szememnek, vagy a fülemnek higgyek inkább?
Tehát, ha mégis valami oknál fogva választás elé kényszerülnék, (amire nem látok okot), akkor én azt az oldalt választom, ahol a szemem is ugyanazt látja, mint amit a fülem hall.
Következő dolog, ami egy kicsit bosszantott. Állítólag ezek a szakadárok, amikor kiléptek, nem voltak elégedettek a pártvezetéssel, nem hallgatták meg a véleményüket. Nem voltak elégedettek? Ezért hoztak létre egy új pártot? Nem adtak a véleményükre? Ezért hoztak létre egy új pártot? Állítólag nem tudtak megegyezni? Ezért hoztak létre egy új pártot? 5 ember volt “elégedetlen” a 12 000 -rel szemben, ki merem mondani, hogy velük ellentétben 500 000 magyar elégedett volt. 5 olyan ember, akiknek “vaj volt a füle mögött“!
Mivel elnökcsere történt, tisztújítás, így természetes kell, hogy legyen a változás is. Ők pedig ezt nem tudták megemészteni!
500 000 magyar – úgy gondolom – elégedett, mind az egységet tartják a helyes és járható útnak.
A szakadároknak ki adott felhatalmazást arra, hogy megbontsák ezt az egységet?! Biztos nem magyar érdekból tették ezt. Ki örül leginkább ennek a lépésnek? Hát éppen azok, akik “ellen” össze kellene fognunk nekünk, magyaroknak, hogy el ne vesszünk! ( Nem lett volna jobb megállni a szakadároknak azon a ponton, hogy kiléptek?) 5 ember elégedetlen volt és a “problémájukra” egy olyan megoldást próbálnak alkalmazni, amely szembefordíthatja a magyart a magyarral, ezzel megbontaná az erőt, a fél milliós egységet. Hát normális ez?! Kérünk mi ebből?! Nem! Nem! Nem!
Maradjunk abban, hogy a Most-Híd esetében egy vegyes pártról van szó. Kérdem én: Miért jó egy szlováknak, hogy magyart képviseljen? Miért jó egy magyarnak, hogy szlovákot képviseljen?
Nem jut eszembe más válasz erre a kérdésre, mint: Bármit el lehet vállalni, ha jól megfizetik! Kell ez nekünk? Már pedig mi a magyarságunkat nem adjuk el semmi pénzért! Mennyire magyar az, aki egy kis hatalomért képes feladni magyarságát? Én megmondom. Hát semennyire nem az!
Nézzük csak meg a dolgot szlovák félről: Egy szlovák miért választana egy olyan pártot, amely nem képviseli az ő érdekeit teljes mértékben? Választhatna bármilyen más szlovák pártot, jobb- baloldalit, ami normális esetben felvállalja a magyarokat, mint itt élő kisebbséget. Mint a hídépítésnél egy rossz terv, úgy a szlovákiai magyarok esetében is egy rossz lépés katasztrófába is torkollhat!
Jó, létrejött egy “se ilyen, se olyan” párt. Az útmentén tucatszám gyarapodnak a már említett óriásplakátok. Egyre több helyen, járjak bármerre is, minden kezd narancssárgába bújni. Utánanéztem és számoltam egy kicsit. Egy döbbenetes számot kaptam eredményként. Ehhez hozzátartozik az is, hogy minden lehetséges számadatnál a lehető legkevesebbet vettem számításba. Így is azt kaptam, hogy a Most-Híd számára az óriásplakátok bérlése, ismétlem, hogy csak a bérlésüknek a költsége meghaladja az 500 000 eurót (15 000 000 Sk-t)! Honnan ez a rengeteg pénz?! Féléves a párt, és csak egy részköltségük ilyen döbbenetes számot ad ki. Ez számomra felettébb érdekes. Tehát milliókba kerül egy politikusnak, hogy elmondhassa véleményét? Na persze! Szerintük esetleg. Mert ne mondják azt nekem, hogy baj van, hogy a magyarság érdekében teszik mindezt! Mert baj nincs! Pontosabban olyan baj nincs, amiről ők beszéltek! Mert az egység megvan! Lásd: Érsekújvár (2500), Dunaszerdahely (12000).
Ha mégiscsak hidat szeretnénk emelni, azt nem csak országhatárokon belül, hanem országhatárokon keresztül is meg kell tenni!
Mennyire természetes az, hogy egy “hidat” egy vezetőség irányítson?! Ez abszolút természetellenes!
Most akkor említést tennék azokról is, akik a kialakult helyzetért felelősek és kiléptek az egységből, azaz a Magyar Koalíció Pártjából:
Miért kellett volna a Magyar Koalíció Pártjának elfogadnia a megalapozatlan feltételeket, amiket az elégedetlenkedők szabtak? Mikor öten elégedetlenek, és 500 000-en elégedettek! Már ez az arány is a Magyar Koalíció Pártja, az egység javára szól.
Akár pozitívumként is vehetjük ez a lépésüket, mert ezek a kilépők (bomlasztók) olyan emberek voltak, akik pozíciójukat személyes érdekeik kielégítésére használták fel. Ez pedig egyenesen ütközik a közösség érdekeivel. Ők pedig nem erre kaptak tőlünk képviseletet. Ha most nem kavarnának bele a “levesünkbe”, akkor a lépésükért köszönettel tartoznánk. De nem tartozunk! Ezek a kilépők (s egyben az új párt tagjai) most úgy viselkednek, mintha sose lettek volna a Magyar Koalíció Pártja tagjai!
Hányan voltak azok, akik azt mondták, hogy jobb lesz így, legalább megtisztultunk?! Hányan pedig azok, akik azt mondták, hogy végre itt a “híd“, amelyen át lehet kelni?! Ezek az arányok is ismét az egység mellett szólnak, vagyis a Magyar Koalíció Pártja mellett! És a szlovák vezető politikusok hogyan reagáltak erre a lépésre? Hát nem úgy, hogy elkezdtek izgulni, hogy most mi, a kisebbség még erősebbé váltunk! Éppen ellenkezőleg! Örültek, tapsoltak, hogy egymás ellen fordulunk! Árulókból mindig kevesebb van, mint a becsületes emberekből, és ez a csekély létszámú csoport is egyhamar le fog bukni! Hazudni nem lehet örökké!
Számunkra az egyetlen sikeres recept az egység! Ha a kilépők ezen a recepten nem kívántak szerepelni, akkor a “levesben” se keressék már helyüket! De ez sem jogosítja fel őket arra, hogy hamis recepttel ékeskedjenek és próbáljanak a más kárára előnyhöz jutni!
Aki terméket (ebben az esetben hidat) próbál eladni, bérbe adni, annak nem lehet egyéb célja, mint a haszonszerzés! Így pedig ez egy átverés.
Ezt a hidat olyan kilépők hozták létre, akik az egyik vagy másik oldalon megbuktak. Így pedig kinek akarnak a bizalmába kerülni? Természetes-e az, hogy a két oldalról kilépők egy túl tökéletesnek tűnő “hidat” kínálnak az akadály fölé? Hát nem az. Hanem abszolút természetellenes! Az együttműködés eredménye a Híd, nem a híd eredménye az együttműködés (Párkány – Esztergom), amire később büszkék lehetünk. De ilyen formában mire legyünk büszkék?
Nem áll szándékomban csak támadni ezt a “híd-eszme” dolgot, de ilyen formában ezzel az ötlettel mást nem tudok tenni.
A Magyar Koalíció Pártja mellé állítva összehasonlíthatjuk a pártok programját is. Ha a Szlovákiában élő magyarságról van szó, az eredmény egyértelmű, mivel egység nélkül nincs siker!
Nekem aztán tényleg mindegy, mit csinálnak szabadidejükben a szakadárok, csak azt nem engedem, hogy ártsanak, megbontsák az egységet, mert az akár tragédiával is végződhet! Így tehát foglalkozom e témával.
Ugye az még nem magyar, aki tud magyarul beszélni. Ehhez még az is szükséges, hogy magyarként szeresse, tisztelje hazáját, a magyar érdekeket tartsa szem előtt, a magyarság javára cselekedjen!
Többször emlegettem már, hogy az egység az egyetlen helyes út, az egységben az erő. De e mellé el kell mondnom, miért nem támogatom azt, hogy a szakadárokkal (árulókkal) szövetkezzünk (akik erre építettek). Először is: Ők hogyan akarnak szövetkezni egy olyan párttal, amely ellen kifogásaik voltak? Arról inkább nem teszek említést, hogy milyen kifogások. Csak annyit, hogy valótlan, megalapozatlan és nevetséges próbálkozások voltak ezek a részükről. Kiléptek a Magyar Koalíció Pártjából (az egységből) és most a Magyar Koalíció Pártja hátán akarnak a parlamentbe visszakerülni. Hogy később megint eláruljanak, hátba támadjanak vagy hátat fordítsanak az MKP-nak? Ebből nem kapnak! Aki egyszer elárult, az örökké áruló is marad! Mi, becsületes emberek pedig árulókkal nem szövetkezünk!
Mondjuk úgy, hogy szikla az erő, az egység jelképe. Ha a sziklából leválik egy darab (tudatosan, valamilyen irányítással), azt visszacsatolni nem érdemes, nem is lehet. Az már soha nem lenne a régi! Ha mégis sikerülne visszacsatolni, az a szikla már sosem lenne teljes és egységes, így meg már könnyen sebezhetővé is válik.
Hozzá kell még tennem, hogy ez a “se ilyen-se olyan” párt, vagyis a Most-Híd egyszerűen nem lehet magyar. Egy magyar párt feltétel nélkül csak a magyar érdekeket tartja szem előtt, és a magyarságot képviseli!
Végül a gondolatmenetem eredménye az lett, amit eddig is helyesnek tartottam, vagyis egység = siker.
Néha azért elszomorít, amikor valamelyik sorstársam azt vallja, hogy a Magyar Koalíció Pártja rossz (ezzel ők az egységet is rossznak tartják). Aztán én megkérdem, hogy miért? De ezután a beszélgetés mindig némaságba vált át. Ők már sajnos beleestek abba a “narancssárga” csapdába, amire én szeretném felhívni a figyelmet.
(Még az együttműködésről: melyik párt nem akar együttműködni? Erre csak egy üres választ lehet adni, mivel nincs olyan!)
Aki nem hisz nekem, járjon maga a dolgok után.
…mert magyar vagyok!
L.E. (felvidéki magyar egyetemista)
