Érdekes levelet kapott szerkesztőségünk dr. Szádeczky-Kardoss Irma jogtörténésztől, a „Báthory Erzsébet igazsága” c. könyv szerzőjétől, melyben Juraj Jakubisko filmrendezőt szólítja meg és figyelmezteti néhány, a szerzői jogot is érintő vonatkozásra. Azért most, mert Magyarországon ez idő tájt mutatják be a mozik a Báthoryt. Tisztelt Jakubisko Úr!
Olvasom a Báthory c. fílmet kísérő nyilatkozatait, s úgy tűnik, hogy a korhűség érdekében oly sokat tanulmányozott források közül következetesen kifelejti, sőt egyenesen agyonhallgatja azt a mindezideig egyedülálló művet, amely Önt alkotásra ihlette, s amelyre annak idején a film tervének bejelentését Karlovy Varyban alapította. Ami nélkül ez a film eszébe se jutott volna! … nemde, kedves Jakubisko?
Ha nem igyekeznék tapintatos lenni, azt írnám erre, hogy totális arcátlanság.
Személyes találkozásunk és tanácskozásunk alkalmával tapasztalhatta, hogy számomra a Báthory Erzsébet-ügy sosem volt üzleti kérdés. Ezért szükségtelen, hogy a jogdíjkötelezettség elkerülése végett ilyen – a művészi presztízsét is kompromittáló, s ahhoz méltatlan – manőverekbe bocsátkozzék. Ezt a jogdíjmentességet egyenes, nyíltan célravezető úton is elérhette volna. Ezért a könyvemből átvettek terjedelmének a jogdíjhatár alatt tartására is fölösleges volt ily hitelrontó takarékossággal vigyáznia.
Ön – újabban – mindenütt arról ágál, hogy a két nép „megbékélését” szolgálja ezzel a filmmel. Nos nekem (már 1993-ban is, nemcsak mostanában) valóban ez volt a célom, ezért nem kezelem ezt a történetet anyagiasan.
De ez korántsem jelenti azt, hogy Önnek joga vagy szabadsága van a saját ötlete, véleménye, felismerése vagy kutatási eredményeként emlegetni mindazt, amit az én könyvemből merített!
(Pl.: Báthory Erzsébet ártatlansága, az udvarában rendszeresített gyógyítás, a gyógyítás bűntetté tupírozása, Thurzó György nádor koncepciós cselszövése, a konstruált áltettenérés, az áskálódó Ponikénusz alakja, valamint Listhius Anna Rozina viselt dolgainak a vádhoz való kölcsönvétele, stb.) Bár ez sem lep meg azok után, hogy a Vasárnap című folyóirat (2008. aug. 15-i száma), nyilvánvalóan félreértve a népeket békéltető szándékot, az Ön filmjével támasztott új-legenda ihletésében, ugyanezt az eszmei kisajátítást tulajdonítja az Ön pozsonyi történészszakértőjének, a vele készült interjúban. Ami azt illeti, az Ön briliáns fantáziájánál szerényebb, úgyszólván földhözragadt fantáziával interpretálja az akadémiai kutató Lengyel Tünde történész feltételezéseként azt az eddig még soha senkinek eszébe nem jutott rémhír-színvonalú újdonságot, hogy Báthory Erzsébet udvarában „magzatelhajtás folyt”. … Ami, aligha a „megbékélés” jegyében, oda tendál, hogy ha a szlovák szolgálók halomra kínzását és gyilkolását már nem lehet is Báthory Erzsébet számlájára írni, mégis mindenképpen bűnösnek kell lennie valamiben, ha másban nem, hát magzatgyilkosságban! …
Mindenesetre köszönöm Önnek, hogy ezt az ötletet távol tartotta a filmtől. S itt mondok köszönetet a szép magyarsággal mondott nevekért, s virágénekért.
Tudja, kedves Jakubisko, a filmipar már régen feltalálta azt a korrektséget, hogy ha egy valóságos történetből nem dokumentumfilm készül, hanem regényes játékfilm, akkor egy kis előzetesben vagy a filmet lezáró közlésben tájékoztatja a Nagyérdemű Nézőt arról, hogy a műben a tényeken túl mi a fantázia terméke. Ön viszont azzal, hogy nem élt ezzel a bevált lehetőséggel, sikeresen épített Báthory Erzsébet alakja köré újabb valótlanságokat. Sikerült
– a korabeli magyar történelem egyik kiemelkedő (bár Ön szerint részeg gerjedelmekben leledző) honvédő és mecénás egyénisége, Nádasdy Ferenc özvegyéből [nesze nektek magyarok],
– a legnagyobb erdélyi fejedelmi nemzetség magyarországi tagjából [nesze neked Erdély],
– az egyik legnépszerűbb lengyel király (Báthory István) unokahúgából [nesze nektek lengyelek]
világra szóló „reneszánsz” cédát formálnia. Vajon biztos, hogy a „megbékélés” jegyében, vagy azt szolgálóan? … Mert miközben Ön azt emlegeti, hogy a „korhűség” érdekében még az evőeszközökre is kiterjedt a figyelme, e korhű alaposság hallatán a Nagyérdemű Közönség jó része azt hiszi, hogy a fantáziálás is igaz. Így aztán szabad az út a Vasárnap ötletével is dúsított újabb legenda előtt! Már csak az a kérdés, hogy jobb-e az eddiginél?
Mindazonáltal gratulálok a filmalkotáshoz, amely határozottan magán viseli a világhír tehetség-jegyeit épp úgy, mint a trend-kívánalmakat: szex, szexuális erőszak, homoszexualitás, leszbikus pajkosság, házastársi hűtlenség, borisszaság, cselédlányokra és jágói áskálódásra fanyalodó nősző kikosarazottság; vér, bűbájosság, egzaltált düh, (a la Thurzó Szaniszlóné Listhius Anna Rozina), háború; művészet és mezítelenség. Az interjúkat vagy kritikákat és méltatásokat író sajtó rendszerint nem értékeli a két pap figuráját, és nem veszi észre, hogy Ön Leonardo da Vinci technikai konstrukcióinak parafrázisát vitte filmre a papok kedvesen humoros, bumfordi esetlenségében. De cserében azt se vették észre, mennyire ízléstelen – majdhogynem ponikénuszi gonoszságú – a vitustáncot járó gyóntatószéki jelenet paráznasága.
Tudja, kedves Jakubisko, sok más mai eseménnyel együtt, sehogyan sem tudom a megbékéltetés attitűdjébe beilleszteni az éppen Báthory Erzsébet bűvkörében heteróvá váló homoszexualitás, a leszbikus búcsúcsók, a templomi jelenet közerkölcsöt és vallásos érzületet sértő tendenciáját: épp a mélyen és tiszteletre méltóan vallásos és erkölcsös szlovákiai nézők közegében! …
No, Isten Önnel, Kedves Jakubisko!
dr. Szádeczky-Kardoss Irma,
nyug. miniszteri főtanácsadó,
a történelemtudomány kandidátusa,
az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem
Állam és Jogtudományi Karának tiszteletbeli tanára,
jogtörténész,
a „Báthory Erzsébet igazsága” c. könyv szerzője
