Újra középpontba került a dunaszerdahelyi DAC labdarúgóklub, szinte minden nap jelennek meg a szlovák és a magyar sajtóban különböző írások a DAC körüli gondokról. Többen már szinte temetik a több mint száz éves hagyományokkal rendelkező labdarúgóklubot. Minden bizonnyal érthető, hogy a DAC kapcsán minden apró eseményre felüti fejét a sportszerető közönség, hiszen óvja és félti az egyetlen magyar klubot a szlovák élvonalban. A sárga-kékek szereplésére odafigyel a felvidéki magyarság és az anyaországi futballszerető is. Szomorú, de 2008. november 1-jén örökre a történelemkönyvekbe íródott be a DAC neve a Slovan elleni bajnoki mérkőzésen kitört brutális rendőrtámadás kapcsán.
Miután 2008-ban ismét feljutott a dunaszerdahelyi DAC a szlovák élvonalba szinte eufórikus hangulat vette kezdetét a stadionban, Dunaszerdahelyen, de több magyarlakta településen. Szurkolók ezrei kezdtek el járni a sárga-kékek otthoni mérkőzéseire. A DAC körül forgott és forog a világ rendületlenül. Érzékenyek vagyunk minden egyes hírre, amely kedvenc focicsapatunkat érinti. Akár sikerekről, akár kudarcokról legyen szó. A fergeteges 2008-as ősz után egy siralmas tavaszi idény következett, de a szurkolók kitartottak. Bár véleményüket mindig megfogalmazták a vezetőséggel vagy az aktuális politikai helyzettel szemben, ott voltak hétről-hétre a lelátókon és 90 percen át buzdították a sárga-kékeket. Idegenbe több száz szurkoló kísérte el a dunaszerdahelyi csapatot, hogy hazai környezetet biztosítson számára. Egy nagy szurkolótábor alakult ki. De sajnos az egység fokozatosan felbomlott, több szurkolói csoport alakult meg – ami valójában nem is baj, ha egy célról van szó – és elkezdődött a pártoskodás, a sárdobálás. A méreg hamar elterjedt a szurkolók között és mára már négy szurkolói csoportja van a sárga-kékeknek. A DAC finoman fogalmazva nem egy álomkezdéssel rajtolt a 2010-es esztendő tavaszi idényében, bár ez annak is betudható, hogy a legerősebb ellenfelekkel kellett megküzdeni rögtön az elején a sárga-kék gárdának. Sok új játékos érkezett, akik még nem kovácsolódtak csapattá. A szurkolók megelégelték a balsikereket, és bojkottot hirdettek a hazai mérkőzésekre, egészen addig, amíg a csapat ki nem tesz magáért és végre talpra áll. Azóta voltak lendületes és kevésbé jó mérkőzései a DAC-nak, de úgy tűnik, a jelenlegi játékosállománnyal erre futja nekik. A táblázat 9. helyén állnak jelenleg.
A sajtó előszeretettel kapja fel a fejét, ha szenzációt lát, hiszen abból profitál. Az utóbbi időben a szlovák és a magyar sajtó is a DAC körüli gondokról cikkezik, elmaradt fizetésekről, szurkolói fenyegetésekről szólnak a hírek. Valóban mindenkinek jár a jussa, ez nem vitatható, és leszögezhetjük, hogy a munkáért a fizetés is elvárható. S ha a DAC labdarúgói valóban nem kaptak volna fizetést, akkor meg kell tenniük a szükséges lépéseket. Ezt egyébként a DAC vezetősége állásfoglalásban cáfolja. Hogy kinek van igaza? Ezt minden bizonnyal csak a bíróság döntheti el. Azt azonban ne feledjük, hogy amíg a sajtó darabokra szedi a dunaszerdahelyi klubot, addig leköti a játékosok és a vezetők erejét, így nem tudnak kellőképpen koncentrálni a játékra. Mert többek között mi a fontos a labdarúgásban? A játék! Mi, szurkolók a pályán vagyunk kíváncsiak kedvenc csapatunkra, a teljesítményükre! Elutazunk több száz kilométert is, hogy idegenben is szorítsunk a sárga-kékeknek és kiabálhassuk teli torokból: Hajrá DAC! Minden családban, minden munkahelyen vannak gondok. A gondok viszont nem arra vannak, hogy állandóan beszéljünk róla, hanem, hogy oldjuk meg! Bölcsen, párbeszédet folytatva, de a saját igazunkat nem feladva! Hogy mi történik a DAC házatáján arról a sajtó is csak találgathat. Féligazságok, a városban terjedő kóbor pletykák sok kárt tudnak okozni, amely után szinte egész Szlovákia Dunaszerdahelyen nevet! A dunaszerdahelyi DAC ellenségeinek a legnagyobb siker, hogy a sárga-kékek egyik szurkolói csoportjának nyilatkozatai után elszabadult a médiapokol a DAC ellen. Jó volna, ha belátnák a sportszeretők, hogy állandó támadással nem használnak a dunaszerdahelyi labdarúgásnak. Az építő kritikát pedig minden bizonnyal a megfelelő fórumokon el lehet juttatni az illetékes vezetőségnek.
Kiskorom óta a DAC-nak szurkolok, testvéremmel, édesapámmal együtt. Szívügyem nekem is, mint jó pár ezer embernek a sárga-kék csapat, de elítélem azokat, akik személyes érdekből szeretnék tönkretenni a DAC jó hírét és szurkolóit! Szurkolj, ne háborúzz!
Karaffa Attila, Felvidék Ma
