Csöng a telefonom és egy női géphang közli, 5000 €urót nyertem. Csak egy telefonszámot kell fölhívnom, hogy érvényesítsem a nyereményt. A hölgy legalább ötször lediktálja a 0900 511 505-ös számot, majd udvariatlanul, köszönés nélkül „távozik”. A telefonom foglaltat jelez, a szám nem jelenik meg a kijelzőmön.
A megadott számot eszem ágában sincs felhívni, mert a trükköt már ismerem. A 0900-ra kezdődő számok hasonlítanak a 0800-as számokra, melyek ingyenesek. Ez alkalomadtán néhány embert meg is téveszthet. A másik dolog, bizalmatlan vagyok minden olyan „nyereménnyel” kapcsolatosan, mely a semmiből hull az ölembe. Nem hiszem ugyanis, hogy valakik minden haszon nélkül jótékonykodni kívánnak velünk.
Az interneten a megadott számot ellenőrizni akartam, dehát ez titkosított szám, így semmit sem találtam. A T-Com honlapjáról megtudtam, a 0900-as emelt díjas szolgáltatás lehetővé teszi, hogy a számot használó személy/cég részesüljön az emelt díjas tarifából. Tehát ha én hívom a 0900-al kezdődő számot, akkor a T-Com az összeg 55%-át kapja, a számot bérlő személy, vagy cég a 45%-át vágja zsebre. A 0900 511-re kezdődő számok percdíja 1,006 €unuch. A 0900 811-re kezdődő szám esetében ez már 2,483 €. Minél magasabb a negyedik szám, annál magasabb a tarifa.
Igaz, ha valamilyen szolgáltatást igénybe kívánok venni, akkor azért illik fizetni. Ez rendjén lenne. A tisztességes szolgáltató ezt föl is tünteti a telefonkönyvben. Vagyis, hogy emelt tarifával kell számolnom. De különböző kétes vállalkozók nagyon egyszerű trükköt alkalmaznak. Mivel a kutya sem kíváncsi haszontalan szolgáltatásaikra, generálni kell az igényt. A legegyszerűbb, ha a naiv telefontulajdonost felhívják és közlik vele, nyert egy jelentős összeget. Az illető felvisít örömében, euforikus hangulatba kerül, fogadja családtagjai gratulációját és rögvest fölhívja a megadott számot. Ott számítógép fogadja a hívást, rögtön kapcsol – tehát aktívvá teszi a vonalat -, ám az illető balek először csöngést hall, mintha nem vették volna föl a kagylót, majd a számítógép beszédbe elegyedik vele, húzva az időt. Rendszerint be kell diktálnia a nevét, lakcímét, telefonját, esetleg személyi számát, vagy születési adatait stb. Esetleg megkérdezik tőle, mi a kedvenc időtöltése, itala, tévécsatornája, sportja, zeneszáma…
Tételezzük föl, nagy általánosságban, hogy ez néhány percet vesz igénybe. Tehát a beugratott telefonálóról – mondjuk – 5 €-t gombolnak le. Továbbá tételezzük föl – az egyszerűség kedvéért -, hogy az ilyen vállalkozás számítógépe napi 500 számot hív föl, de csak 200 reagál a hívásra. Ez napi ezer € hasznot hoz, amiből a T-Com 550 € bevételhez jut, a tisztességtelen cég 450-hez. Szlovákiában valamivel több, mint 1,7 millió háztartás van. Hívjanak föl csak 1 millió telefontulajdonost. Öt és fél éven át remek bevételhez lehet jutni. Egy kis ügyeskedéssel ez idő alatt nagyjából 2 millió € haszon képződik. A T-Com 1,1 milliót vág zsebre, a tisztességtelen vállalkozó 900 ezret. Így a szolgáltatónak nem áll érdekében, hogy a nyerészkedőket kiiktassa, hiszen ebből csak anyagi kára származna. Hogy gazdasági etika is létezik – állítólag – arról bizonyára nem hallottak. A rendőrség meg vajon mit csinál, nem tudni. Annyi telik tőle, hogy Malina Hedviget zaklassa.
A T-Com ugyanis honlapján azt közli, ilyen módon érdekes bevételekhez lehet jutni! Valóban.
Minderről egy szakállas vicc jut az eszembe. A tanító néni diákjainak el kívánja magyarázni, mi a stressz. Elmeséli Selye János élettörténetét. Ő volt ennek a „megfoghatatlan” betegségnek az első leírója, s Komáromban nevelkedett. – Gyerekek, most a gyakorlatban bemutatom, mi a stressz – mondja. Behoz egy telefont az osztályba és megkéri tanulóit, mondjanak egy fiktív telefonszámot. Azok készséggel állnak a rendelkezésére. Fel is hívja: Haló! Kérem Pistukát a telefonhoz. – Itt nem lakik semmiféle Pistuka, ne zaklassanak ilyesmivel! – s az illető dühösen levágja a kagylót. – Látjátok gyerekek – mondja a tanítónő – ez még nem stressz, ez csak idegesség. Most várunk néhány percet és ismét felhívjuk az illetőt. Ez meg is történik. Az illető még paprikásabb hangulatba kerül és „válogatott szoclib” szavak kíséretében levágja a kagylót. – Látjátok gyerekek, ez a stressz!
Móricka azonban tiltakozik. – Tanító néni, tessék ideadni a telefonszámot, majd bemutatom, mi a stressz. Fölhívja a számot és beszélni kezd: Itt Pistike. Nem kerestek véletlenül!?
A viccel ellentétben, Önök nem akkor fogják megtudni mi a stressz, ha a 0900-ra kezdődő számot fölhívják, hanem akkor, amikor megkapják telefonszámlájukat.
Felvidék Ma, Balassa Zoltán
