A jelenet ismert, de ellentmondásos. Mária és Márta Lázár testvérei, Betániában laknak, de a lukácsi történet szerint, inkább szimbolikus figurák, és a családi kapcsolatokat sem említi a szerző.
Lukács merészen ír erről a szituációról, mert az ószövetségi oktatásban nem szerepelt a nők oktatása. Sőt a rabbinikus irodalomban azt olvashatjuk: „Inkább égjenek el a Tóra szavai, de asszonnyal ne közöld azokat.” vagy másutt ezt írja a Talmud: „Aki lányának tanítja a Tórát, léhaságra tanítja őt!” Jézus pedig Lukács evangéliumában gyakorta oktatja az asszonyokat, a szamáriai asszonnyal is szóba áll, tanítványai neheztelése ellenére.
A probléma azonban ebben a történetben mégsem ez. A konfliktus abból keletkezik, hogy Mária hallgatja Jézust, és Márta pedig a vendéglátás gondjaival van elfoglalva, ráadásul kétszeresen is, hiszen testvére nem segít neki. Azt a történet homályban hagyja, hogy arról a Máriáról van-e szó, akit korábban bűnös nőként ismertünk már meg az evangéliumból. A konfliktus hagyományos magyarázata szerint ezt a konfliktust az elmélkedő és a tevékeny ember közötti különbségtételre szokták alkalmazni. Ha jól odafigyelünk Jézus és a nők párbeszédére, nem egészen erről van szó.
Márta mindenben meg akar felelni a vendéglátás követelményeinek. Eltúlzott aggodalma felesleges tevékenységbe hajszolja. Csak Jézust fogadják, és nem lakodalmat rendeznek. Jézus pedig kevéssel is beéri, mert nem a vendéglátás pazar voltán méri le az iránta való szeretetet. Márta ezt nem tudja felfogni. Mária viszont igen. Jézus azért jött, hogy tanítson, és a tanításon keresztül kapcsolatba kerüljön az emberekkel és a nőkkel, így velük is. Márta viszont a munkába menekül ez elől a lehetőség elől. Ezen a ponton hangzik el a történet kulcsmondata, amely a különböző kódexekben másként szerepel: „Csak egy szükséges”. Feltehetően Jézus, aki tapintatosan akarta figyelmeztetni az aggódó Mártát, az élet legfontosabb dolgaira akarta felhívni a figyelmét.
Az emberek lényeglátásával mindig is akadtak problémák. Vannak aprólékos emberek, akik belefeledkeznek a maguk pillanatnyi tevékenységének részleteibe és nem képesek a saját életüket irányítani, mert nem képesek távlatokban gondolkodni. Akadnak emberek, akik a tanulás közben is a szakbarbárság hibájába esnek, ami a szakterületükön kívül van, azt észre sem veszik. Vannak emberek, istent ments a társaságuktól, akik csak egyetlen témáról tudnak beszélni mindig és mindenkivel, és az lehet olyan apró felfedezés, mint a bélyeg felragasztásának gyorsabb és praktikusabb módja. Még művelt emberek között is akad olyan, aki képtelen átlátni egy egész történelmi korszakot, mert el van foglalva egyetlen esemény részleteivel.
Még több ember akad, aki munkája közben megfeledkezik az élet igazi távlatairól, az örök életről, mennyországról, vallási és lelki életről. Ezek soha nem érnek rá vasárnaponként a misére menni, mert még nem sült ki a kalács, nem készült ez az autó, vagy le kell mosni a teraszt, ki kell söpörni a garázst.
Jézus kijelentése, ezeknek szól. „Csak egy a szükséges” Embernek emberrel és embernek Istennel való találkozása. Valamint az, hogy az ember gondolkozzon el a legfontosabb dolgokról, az üdvösségről, az ember életének céljáról. Az összes többi ez után jön. A mindennapi élet kényszere úgy is elvégezteti velünk az összes szükséges munkát, de nem arra születtünk, hogy robotoljunk, felesleges célokért tevékenykedjünk, hanem azért, hogy megértsük emberlétünk titkait.
Benyik György, Virtuális Plébánia
