Számtalan kérdést vetett fel a szlovák parlament múlt heti döntése, amelyben a képviselők egybehangzóan elutasították a Görögországnak nyújtandó kölcsönt. Látszólag úgy tűnik, jó döntést hozott a nemzeti tanács! Persze csak látszólag, mert valósnak tűnik a közgazdászok egy csoportjának vélekedése, hogy a hasonló döntések fenyegethetik a közös európai valutát, az eurót. Természeten nem arról van szó, hogy a szlovákiai döntés közvetlenül lavinát indítana le, de amint azt Rácz Margit, a Világgazdasági Kutatóintézet munkatársa is megjegyezte, nincs jó üzenete a döntésnek, hiszen miért ne gondolhatná más ország a későbbiekben, hogy ugyancsak külön játékszabályok alapján fog dönteni. Persze nem kellene, hogy ez bennünket különösebben érdekeljen, hiszen most nem kellett fizetnünk, s igazából ez a fontos. Hosszú távon viszont komoly gondokat okozhat nekünk is az eurózóna további gyengülése, azt pedig valószínűleg nem kell magyaráznom, hogy a teljes csőd mekkora gondokat hozna a szlovák gazdaság számára.
Erről persze kevés szó esett belföldön, de ez érthető is, mert nehéz elmagyarázni, hogy két oldala is van ennek az érmének. A görögök nagy hibákat követtek el, s igazából nem érdemlik meg a kölcsönt, de nem várhatjuk el, hogy csak a gazdagabb államok fognak minket támogatni, mi pedig nem segítünk nekik. Fájó vagy sem, egy uniós tagság azt jelenti, hogy kölcsönösen segítjük a bajban a másikat, még akkor is, ha nem érdemli meg! Erről viszont most megfeledkeztünk!
Győzött a populizmus! Furcsa módon most nem Fico használta ezt a fajta kommunikációt, hanem a jobboldali és liberális pártok. A következményeket elemezve komoly retorziókra egyik szakértő sem számít, mert igazából ezekre nincs is mód. Más dolog, hogy miként közelít a jövőben ahhoz a játékoshoz a társaság, amelyről tudja, igazából csak kapni szeretne, s a bajban mindig egyedül hagyja a többieket.
El kellett volna mondani politikusainknak azt is, mekkora támogatást kaptunk az elmúlt években az EU gazdagabb államainak köszönhetően. Ez pedig nem alanyi jogon járt az országnak, hanem azért, mert a többiek egyszer úgy döntöttek, segíteni fogják azokat, akik rosszabb helyzetben vannak. Természetesen a döntésük mögött nem csak puszta segíteni akarás volt, de adtak, s nekünk ez segített. Egyszer, vissza kell majd adni, amit kaptunk, hiszen nincs ingyen ebéd.
Az új kormány számomra csalódással indított fennállásának első pár hetében, mert bár látszólag komolyan gondolja az ország gazdasági reformját, már többször bizonyította, tőle sem idegenek az olyan populista megoldások, amelyeket az előző kormányfő idejében megszokhattunk. Felelősségteljesebben kellene kezelni a kérdéseket, mert jelenleg nem lehet hasonló módon reformokat végrehajtani, mint bő egy évtizeddel ezelőtt, miután a lakosság is sokkal informáltabb.
Más kérdés, hogy minek köszönhetőe ez a döntés! Vajon kísérletezik a kormány, hogy meddig mehet el európai szinten? A 816 millió euró, amelyet Szlovákia nem adott meg, csupán egy százaléka a 16 eurózónába tartozó állam által nyújtandó segítségnek, tehát igazából komolyabb problémát nem okozhat annak pótlása, s hamarosan el is felejtik a többiek! Lehet, hogy így gondolják Pozsonyban? Én úgy vélem erről van szó, mert a jelenlegi parlamentben több olyan szakember van, aki bizonyosan nem szakmai szempontok alapján döntött a nem mellett! Tisztelet a kivételnek!
gazdasag.sk, Rajkovics Péter
