(fotókkal és videóval frissítve) Amit a búcsi (Komáromi járás) Karkó Henrietta létrehozott, az egy csoda. Elsősorban ezzel a szóval jellemezték a fennállásának tizedik évfordulóját hat órás lenyűgöző monstre előadással ünneplő Felvidéki Rockszínházat az augusztus 21-i búcsi rendezvény résztvevői.
Tíz évvel ezelőtt, 2000. augusztus 20-án mutatkozott be az István, a király rockoperát előadva a Felvidéki Rockszínház. Azóta több száz sikeres fellépésen vannak túl, a Kárpát-medence szinte valamennyi szögletében megfordultak. Híveket, barátokat és kollégákat szereztek. Ezt bizonyította ékesen a mostani búcsi rendezvény is, melynek több mint 100 fellépője volt. Közreműködtek: a Felvidéki Rockszínház énekesei, valamint a Sirülő Néptáncegyüttes a Vajdaságból, a Félegyházi Táncszínház Magyarországról, a komáromi Álmodozók, a Moldvai Csángók, az Iglice Néptáncegyüttes Szőgyénből, a Csalló Néptáncegyüttes Somorjából és a Felvidéki Rockszínház koreográfiai csoportja.
Karkó Henriett nem az az ember, aki magának akarja kisajátítani a babérokat. „Azt, hogy eljutottunk ide, rengeteg ember önzetlen segítségének köszönhetjük” – mondta, és ennek egyfajta kifejezése volt, hogy több mint 100 emléklappal és ajándékalbummal ajándékozta meg azokat, akik támogatják a társulatot. Voltak közöttük „egyszerű” polgárok (nagyon sokan a helyi búcsiak közül), polgármesterek, közéleti személyiségek, újságírók, művészek. Köztük például Batta György komáromi újságíró, Duray Miklós politikus-közíró, Pázmány Péter, Dunaszerdahely volt polgármestere…
Igazi majálisi és ünnepi hangulat jellemezte a búcsi sportpályát, ahová mintegy ezren jöttek el megnézni egy rendkívül színvonalas maratoni műsort, melynek megtekintése ingyenes volt. Ennek ellenére a „színpadon” (esetünkben a búcsi zöld gyepen) egy vérbeli profi maratoni előadás-sorozat zajlott, melyet gyakran szakított meg a közönség soraiból érkező vastaps.
Ne feledkezzünk meg a Kárpátok őrei című lemezről sem, hiszen a rendezvény egyben lemezbemutató is volt. Tavaly elkészült a Felvidéki Rockszínház DVD-je (A Napba öltözött lány), ezt most egy hanglemez követte. Rajta főleg (de nem kizárólag) a társulat magyarországi odaadó támogatójának, Koltay Gergelynek (a Kormorán együttes vezetője) dalaival – természetesen a Felvidéki Rockszínház művészeinek előadásában. Összesen 16 dal csendül fel a lemezen: Napköszöntő (Somogyi Márta), Fehérlófia (Bedőcs Imre), Áruló (Kovács Koppány), Jézus a Gethsemane kertben (Szabó István), Tanítványok (Ivancsik Péter, Szász Krisztián, Kerekes Levente, Karkó Tamás, Karkó Szabolcs, Hlavinka Jaroslav, Szalai Gábor, Bathó Lajos, Kiss Béla, Gyurcsovics Béla, Cúth Tamás, Kolbert Róbert), Ha messze mész (Kiripolszky Péter), Testvérek (Somogyi Márta, Kerekes Levente), Házám, hazám (Macza Péter), Álom (Somogyi Márta, Varga Mária), Dobó esküje (Ölvecky András),
Kárpátok őrei (Karkó Henriett), Nemzeti dal (Ölvecky András, Kiss Tihamér, Szabó István, Kiripolszky Péter, Bedőcs Imre, Sas Tibor, Macza Péter), Kurán Gergő balladája (Sas Tibor), Magyar Golgota (Kiss Tihamér), A XIX. század költői (Ölvecky András, Kiss Tihamér, Kiripolszky Péter, Szabó István, Bedőcs Imre, Macza Péter, Sas Tibor), Miatyánk (Csiba Richárd). Gyönyörű album (és ez nem egy „ez itt a reklám helye”-típusú megjegyzés…).
Somogyi Márta és Ölvecky András – a Felvidéki Rockszínház oszlopos tagjai közé tartoznak
A 10-éves társulatot köszöntők között ott volt a kolozsvári dr. Szász István Tas költő, aki egyben a Magyar Orvosi Kamara elnöke. Mint mondta, a Kárpátok őre egy magyar honvédról mintázott szobor volt Kolozsvárott. A szobor az idő vasfogának és az emberi gyarlóságnak áldozata lett, de az a szellemiség, amit üzent, ma is él. A „Kárpátoknak női őrei is voltak és vannak. A történelemből emlékezünk Dobó Katára, Zrínyi Ilonára, Lórántffy Zsuzsannára… A jelenben pedig itt köszönthetem kései utódukat, Karkó Koszolányi Henriettát” – mondta Szász István Tas.
Karkó Kosztolányi Henriett is dalra fakadt. Az albumon ő énekli a címadó dalt – Kárpátok őrei
A búcsi rendezvényről további 65 fotónk is megtekinthető a képgalériánkban – ITT
Miért éppen Szász István Tast emeltem ki a felszólalók közül? Azért, mert Karkó Henriett megosztotta velünk a „titkot”, hogy az utóbbi 10 év egyik legnagyobb elismeréseként tartja számon azt a verset, amelyet tőle kapott, tavaly december 5-én.
Ezt most olvasóinkkal is tisztelettel megosztjuk:
Szász István Tas: EGY PÉLDAADÓNAK
Karkó Henriettnek, a Felvidék Nagyasszonyának
Azt mondjuk szeretnénk megmaradni,
s a világnak még többet adni,
és bizonygatjuk, hogy befogadtunk,
mégis hálából szétszaggattattunk,
az erényeinkből ármányt szőttek,
majd vélt bűneinkkel tarkón lőttek,
s kényszerítenének megkövetni
szomszédot, ki meg szokott kövezni.
Okkal, joggal sajnáljuk magunkat,
és könnyezve nézzük nyolc tagunkat,
csak arra nem gondol senki köztünk,
hogy sokasodni miért nem győztünk,
hogy egymást emésztve diadallal,
felhagytunk már a nemzeti dallal,
és idegen módit öltöttünk fel,
sajátunkat mi önként dobtuk el,
mint bélpoklosok a véres rongyot,
tehernek véltünk minden porontyot,
s üresen hagyván annyi völgyet,
hiába féltünk néptelen földet
az arra rég éhes áradattól,
míg ódzkodunk néhány csúf adattól,
mely cáfolhatatlan rávilágít,
ne csak felülről várjunk csodát itt,
de tegyünk nap mint nap lendületben,
maradván hitünkben rendületlen.
Felvidék Ma, Oriskó Norbert
